Az elmúlt napokban a hőmérő higanyszála tartósan nulla Celsius-fok alá csökkent. Ez az állóvizek esetében kedvezett az összefüggő jégtakaró kialakulásának. A Ludasi-tó környéki nádvágók számára ez különösen jó hír, ugyanis csak kellő vastagságú jég mellett tudják elvégezni munkájukat. A tavon így jelenleg nádvágók szorgoskodnak. Igyekeznek minél több nádat levágni, mielőtt a hét második felére beígért enyhe idő beköszönt, és elolvad a jég. A nádvágás jó kereseti lehetőség a ludasiak számára, emellett a vágás a tó élővilága számára is nagy jelentőséggel bír. A levágott nádat leginkább tetőfedésre használják, emellett jó szigetelő és tüzelőanyag is. A munka azonban szigorú felügyelet mellett zajlik. Csak azok végezhetik el, akik erre szerződést kötöttek a Palics–Ludas Közvállalattal. Mindezt hétfőn a ludasi nádvágók között járva tudtuk meg.
A Borsos Gábor, Varga Csaba és Gulyás Oldal Tibor ludasi gazdálkodók alkotta csapat hétfőn délelőtt szorgosan dolgozott a Ludasi-tavon. Útjukat a part mentén lefektetett nádak hosszú sora jelezte. Borsos Gáborral elbeszélgetve megtudtuk, hogy ők is szerződést kötöttek a Palics–Ludas Közvállalattal. Munkájukat a közvállalat ellenőrei rendszeresen ellenőrzik. Beszélgetőtársunk azt is elmondta, hogy tizenöt éve foglalkozik nádvágással. Az utóbbi évek időjárása azonban nem kedvez számukra.
A nádvágók igyekeznek minél több nádat levágni (Fotó: Gergely Árpád)
– Az utóbbi két-három évben szinte nem is volt tél. A munkát így nem is tudjuk tökéletesen elvégezni. Az idei szezonban a nádvágást körülbelül két hete kezdtük el. Akkor csak a partról megközelíthető nádat vágtuk le, majd vártuk, hogy befagyjon a tó. Szerencsénkre az utóbbi napok időjárása kedvező volt számunkra. Rá tudunk menni a jégre. Körülbelül két napja tudjuk vágni rajta a nádat. A nádat jelenleg kévénként 250 dináros áron értékesítjük. Van egy állandó vevőnk, egy temerini vállalkozó. Ő minden évben szinte az egész mennyiséget átveszi tőlünk. A nádat házak, legfőképp kávézók tetőfedésre használják. Emellett szigetelésre is alkalmas. Egy csantavéri gazda például vett tőlünk nádat, hogy a fészerének az oldalát szigetelje vele – mondta Borsos Gábor.
A ludasi gazdálkodótól megtudtuk, hogy ha jók a feltételek, ami azt jelenti, hogy legalább egy hétig folyamatosan tudnak dolgozni a jégen, akkor akár ezer kéve nádat is le tudnak vágni. Körülbelül öt évvel ezelőtt viszont olyan vastag volt a jég, hogy nagy traktorokkal is rá tudtak menni, így a szezon végére háromezer kéve nádat tudtak levágni. A nádvágás azonban nemcsak kifizetődő foglalkozás, hanem a Ludasi-tó élővilága szempontjából is fontos tevékenység. Ennek köszönhetően megújul a tó növényvilága, és a madarak is könnyebben tudnak fészket rakni olyan nádasban, amelyet télen már egyszer levágtak.
De hogyan történik maga a nádvágás? Borsos Gábor erre a kérdésre is megadta a választ.
– A nád szedésére egy nyolc lóerős kis traktort használunk. Kézzel már nem vágjuk a nádat. Régebben mi is kézzel vágtuk a nádat, de modernizálódtunk. Jelenleg igyekszünk minél több nádat kihozni a jégről, mert csütörtökre már enyhe időt mondanak. A leszedett nádat a partra rakjuk, nem válogatjuk szét, hanem azonnal folytatjuk tovább a vágást. Egyébként elmondhatjuk, hogy veszélyes munkát végzünk, hiszen bármikor beszakadhat alattunk a jég, két-három centiméternél nem vastagabb, állandóan ropog alattunk. Ott, ahol most vágjuk a nádat, a jég alatt körülbelül félméteres a víz, de vannak a tónak olyan részei, ahol egyméteres. Ilyen hidegben nem kellemes elmerülni. Ha ez megtörténik, akkor gyorsan át kell öltözni. Szerencsére idén még egyikünk sem merült el a vízben. A traktor alatt azonban már többször beszakadt a jég. Ez ma is megtörtént, amikor elkezdtük a munkát. Azonban nem múlik el egy szezon sem úgy, hogy ne „fürödjünk” meg a tóban – mesélte a ludasi nádvágó.
A levágott nádat később vasvillákkal kitisztítják, és a jó minőségűt szétválasztják a rossztól, majd ketten a jó minőségűeket kévékbe rakják, míg egyikük bekötözi őket. A fennmaradó rossz minőségű nád egy részét felgyújtják, egy részét pedig tüzelőnek használják. Sőt volt rá példa, hogy ezt a fajta nádat is értékesíteni tudták, ugyanis a nádnak viszonylag jó a fűtőértéke.
Borsos Gábor emellett azt is elmesélte, hogy szülei is vágták a nádat a Ludasi-tó partján. Az akkori nádvágások azonban lényegesen eltértek a maitól.
– A régi időkben gyalázkával, egyfajta nádvágó sarlóval vágták a nádat. Minden tó környéki házból jöttek emberek vágni a nádat. Mindenki csak a földje végében lévő nádat vághatta le, mert a szomszéd is igényt tartott a saját földjén lévő nádra. Télen Ludason az emberek a nádból próbáltak egy kis haszonra szert tenni, ugyanis azokban az időkben sokkal több volt a nádfedeles ház, így a nádra is nagyobb volt az igény. Tegyük hozzá, hogy akkor sokkal hidegebb telek is voltak, mint manapság – mondta Borsos Gábor.
A nádvágók még bíznak abban, hogy február folyamán visszatér a téli időjárás, és legalább még egyszer kimehetnek a tóra nádat vágni. A nádvágási szezon március elsején ér véget.
