Valamikor faluhelyen nem volt mindenkinek morzsolója – Hódegyházán sem –, ezért kézi erővel, irdaló segítségével (rövid tőrforma vaseszköz, amellyel a kukoricacsőről hosszában egy-egy sor szemet lefeszegettek, letúrtak) morzsolták le a szemeket a csutkáról. A morzsolást kalákában, csapatban végezték, mint a legtöbb kézi munkát, a paprikahasítást, a dohányfűzést stb. Ilyenkor, télidőben az éjszakába nyúló foglalatosság összehozta a falusiakat, beszélgettek, adomáztak, közben serényen járt a kezük. A kézi morzsoláskor a kisszéken ülő lányok és legényék széttették a lábukat, maguk elé vettek egy-egy vesszőből font szalmahordó kosarat, és az abban lévő csöveket sorban, egymás után irdalták, majd kézzel ledörgölték a csutkáról a szemeket. Munka közben a lányok térdig felhúzott szoknyája alól ki-kivillant fehér combjuk, ami megmozgatta a legények fantáziáját. Így esett meg, hogy a Jani legény morzsolás közben közelebb hajolt a mellette ülő lányhoz:
– Bözsi, mondani akarok valamit – szünetet tartott, mély lélegzetet vett, és így folytatta:
– De nem mondom.
A gondolat szintjén megrekedt tettre hívás után csöndben folytatták az irdalást és a morzsolást.
