A kupuszinai Csernai Botond életében már kiskorától kezdve nagyon fontos szerepet kapott a sport. 2013-ban beiratkozott az Újvidéki Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Karára. A mesterképzés befejezése előtt egy hatcsillagos luxushajón dolgozott személyi edzőként. Mi is történt Botonddal a fél év során, az interjúból kiderül.
Hogyan találtál rá erre a lehetőségre?
– Amikor a mesterképzésből már csak a diplomamunkám megírása maradt hátra, éreztem, hogy előtte valamit csinálnom kell. Nagyon szerettem volna világot látni, és egyébként az angol nyelv is jól megy, ezért elkezdtem kutatni a lehetőségek után. Mivel nem volt más esélyem arra, hogy körbeutazzam a Földet, ezért kezdtem egyre jobban érdeklődni az óceánjáró hajós állások iránt. Rábukkantam egy belgrádi közvetítőirodára, amely pont személyi edzőket keresett. Felhívtam az irodát, behívtak interjúra, beszélgettünk, és felmérték az angol nyelvtudásomat.
Mi várt rád az interjú után?
– Londonba mentem, ahol egy hathetes felkészítő várt rám. A Steiner Akadémián készítettek fel bennünket, nemcsak bennünket, személyi edzőket, hanem minden olyan személyt, aki a sparészlegben fog dolgozni, tehát kozmetikust, masszőrt, fodrászt stb. Fejleszthettük az angol nyelvtudásunkat, megtanultuk, hogyan kell szemináriumot tartani, valamint azt is, hogyan viselkedjünk a vendégekkel.
Mikor jött el a nagy pillanat?
– Óránk volt, amikor a tanárunk kapott egy e-mailt, amelyben egy világkörüli útra induló luxushajóról volt szó, kevés utassal. A tanárunk megkérdezte, kit érdekel, én pedig eleve hatalmas hajóra szerettem volna menni. A csoportomból mindenki jelentkezett rajtam kívül. A tanárunk megkérdezte, miért nem jelentkeztem, mondtam, azért, mert nagy hajóra szeretnék menni. Erre azt mondta, jó, te fogsz menni erre az útra!
Hol csatlakoztál a hajóhoz?
– A Bermuda-háromszögben lévő kis szigeten szálltam fel a hajóra. Az utam is elég érdekes volt, mivel addig csak egyszer ültem repülőn, amikor Londonba repültem. Szóval a kezembe nyomtak egy repjegyet, azzal, hogy repüljek New Yorkba, ott üljek át a Charlestonba tartó gépre, (a város egyébként egy kis szigetféleség), majd ott csatlakozzak a hajóhoz. A hatalmas new yorki Kennedy repülőtéren el is tévedtem. Mire elintéztem az összes papirológiát, addigra lekéstem a következő járatot. Végül nagy erőfeszítések után elmentem New York másik repterére, onnan elrepültem Atlantába, majd Charlestonba – szóval ez egy elég kacifántos utazás volt (nevet). A hajó, amelyen dolgoztam, nem számított nagynak, mivel megközelítőleg hatszáz utas befogadására volt képes, körülbelül ugyanennyi személyzettel. Tizenegy emeletes volt, kilenc fedett és két nyitott emelettel.
Milyen feladatokat láttál el?
– Többek között jóga-, pilates-, biciklizés órákat tartottam, illetve személyi edzéseket, ha valaki kérte, felügyeltem az edzőtermet, szemináriumokat tartottam az egészséges életmódról. Mivel hatcsillagos luxushajóról volt szó, ezért minden reggel volt jóga- és pilatesóra, amelyekre az utasoknak nem kellett külön jelentkezniük, mivel benne volt az árban. Sok függött attól, hogy milyen volt aznap a tenger. Ha nagyon hullámzott, akkor nem igazán lehetett az órákat megtartani.
Milyen érzés hajón utazni?
– Úgy voltam vele, ekkora hajón nem fog érződni a hullámzás, tehát olyan lesz, mintha szárazföldön lennék. Viszont amikor elkezdtünk hajózgatni, és pár viharba is belekeveredtünk, öt-hat méteres hullámok is keletkeztek, olyankor a hajó is öt-hat métert zuhant és emelkedett. Először nagyon rosszul lettem, mert nem voltam hozzászokva, különben sem bírtam addig a hajózást, így nagyon tengeri beteg voltam. Az injekcióktól meg a gyógyszerektől azonban elmúlt. Szerencsére később a hat hónap során egyszer sem tapasztaltam rosszullétet.
A világ mely pontjain kötött ki a hajótok?
– Körbeutaztuk a Bermuda-háromszögnél lévő kis szigeteket, nagyon sokat voltunk Hamiltonban, utána elhajóztunk New Yorkba, majd onnan megint visszamentünk a Bermuda-háromszögbe. Később átszeltük az óceánt, és átjöttünk Európába. Szinte az egész Európát körbeutaztuk, voltunk Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában, Skóciában, Angliában, Amszterdamban, Belgiumban, Svédországban, Oroszországban, ahol Szent Pétervárott nagyon sok időt eltöltöttünk. Amikor kikötöttünk, elmentünk a városba, kipróbáltuk a helyi ízeket, szórakozóhelyeket. A legjobban a norvég fjordok tetszettek: a gyönyörű erdők és a hegyekből alázuhanó nagyon szép vízesések. Norvégiában a kis halászfalukban kajaktúrázhattunk, horgászhattunk és biciklitúrákra is elmehettünk. A hat hónap alatt rengeteg tengeri állatot láttam, például cápát, delfineket, két alkalommal még bálnákat is.
Melyek voltak a legkülönlegesebb ételek, amelyeket kipróbáltál?
– Már itthon is odavoltam a lazacért, a hajón viszont annyi lazacot ehettem, hogy végül az utazás végére már egyáltalán nem kívántam (nevet). Kipróbáltam a csigalevest és magát a csigát is, hasonló íze van, mint a csirkezúzának, a békát, körülbelül húsz-harminc békacombot kellett megennem, hogy jól lakjak. Ettem kagylót, polipot, és számos más tengeri halat, valamint sok stake-et is fogyasztottam.
A hosszú út során szereztél új barátokat?
– Rengeteg barátságot kötöttem Londonban és a hajón is. Most is tartom velük a kapcsolatot a közösségi oldalakon. Szinte mindenhol vannak barátaim, és ha épp arra járok, akkor szólok nekik, és találkozunk.
Szeretnél a közeljövőben utazgatni?
– Nemrégiben kezdtem el dolgozni a moravicai iskolában, és nagyon tetszik a munkám. Szeretek a diákokkal foglalkozni és nagyon jó őket tanítani. Most úgy érzem, megtaláltam a helyemet. Beleszerettem a tornatanári állásomba, így nem tervezek semerre sem menni. Nagyon jól érzem magam itthon, és nagyon örülök, hogy megkaptam ezt az álláslehetőséget.
