Gyermekkoromban rajongtam a természetfilmekért, azóta talán nem volt olyan, hogy valamiért rajongjak, így nem véletlenül merült fel bennem, már korán, hogy az élővilágban, mikor „halnak” meg a lények „természetes halállal”.
Belegondoltam, a megszülető gnú máris a gepárdok, a leopárdok, az oroszlánok, a hiénák és az afrikai vadkutyák célpontja, aztán ha megnő, el is tud ezek elől menekülni, de ha egyszer rosszul lép, vagy mondjuk, a gnú is elkaphat valamilyen betegséget, akkor már célpont. Arról nem is beszélve, hogy amikor a horda átkel a folyókon a krokodilok nem válogatnak. És végül, minden gnú megöregszik, és egy gnú öregen egészen jó préda. Ezt végiggondoltam a zebrákra, zsiráfokra, kafferbivalyokra vonatkozóan és rájuk is mindez igaz, csak nagyobbat tudnak rúgni, vagy öklelni. Aztán az oroszlán is megöregszik, és az öregedő hímeket, és amikor eljön az ideje, az erősebb kihívóik elüldözik, kölykeit megöldösik, az elűzött öreg hím pedig valahol a hiénák martaléka lesz (Ez nem csak az Oroszlánkirályban van így), aztán az öreg lassú leopárd, és más ragadozók éhen halnak. Egyszóval a természetes halál viszonylag ritka a vadonban. Tehát „Természet anyánk”, nem is anya, hanem egy nagy és érzéktelen kapitalista, hogy súlyosabb szavat ne használjak. Egyedül azok menekülhetnek, akik elég nagyok pl. az elefánt. De ez is olyan „kapitalistaszerű” – elég nagynak kell lenni.
Ezzel szemben a romantikusok idejétől kezdve a természetet imádják, pedig az koránt sem olyan érzékeny, érző, anyás, mint amilyennek képzelik (lásd a fentieket). Talán szükségünk van ilyen képzetre, és talán a valós világban nincs jobb párhuzam. Valójában soha senki nem fog édesanyaként szeretni bennünket érdemtelenül. De a nagybetűs Természet összességében egy érdekvezérelt szenvtelen mechanizmus, amelyben a katicabogártól a kék bálnáig minden érdek alapon működik, ennek két hajtóeleme van az étel és a faj fennmaradása. Ha emberi nyelvre fordítjuk ezt le, akkor ez a pénz és a szex. Emellett a természetben soha egyetlen lény sem volt környezetbarát, és mindegyik, valamilyen módon a környezetét használta ki, és az, hogy a természetben általában nem harapódzik valami el, az a fékek és az ellensúlyok miatt van, amelyek időnként felborulnak, és elharapódznak, például ha nincs elég farkas, akkor azt a vegetáció sínyli meg, hiszen a fogyasztói mértéktelenül elszaporodnak.
Ha úgy vesszük már a növények sem környezetbarátok, hiszen nappal az anyagcseréjük eredményét (az oxigént) felelőtlenül az atmoszférába ürítik. Hiszen a C6H12O6, vagyis a cukor (ami ugyebár majd minden természetes folyamat üzemanyaga) szintézise, csak oxigén kiválasztásával (6O2 - abban a bizonyos kémiai egyenletben) lehetséges. (Az viszont egy másik dolog, hogy este a növényeknek is szűkségük van oxigénre.) A gombák nincsenek tekintettel arra, hogy egy rothadó fát, vagy egy papírt kell megtámadni, és a szarvasok sem tisztelik a rügyből majdan kibontakozó ágat. Egyszóval a természet egésze azon az elven működik, hogy vedd el, ami kell, és dobd el, ami nem kell, és gyorsan. Tiszta kapitalizmus. A mai kapitalizmust, a feudalizmustól és az ókori rendszerektől lényegében csak a gyorsaság, és a hatékonyság különböztet meg. Gondoljunk csak bele, az, ha egy vállalat megsemmisít a szabad piacon egy másikat, azért nem jár semmilyen büntetés, sőt ugyan úgy, mint a szavannák világában megvan a vadállat jutalma. És mindkettő véres, hiszen a szavannákon a ragadozók pofája a szó szoros értelmében is véres lesz, a kapitalizmusban pedig munkahelyekkel, megélhetésekkel „játszanak”.
A szocializmus szót viszont félve használom három okból is. És még akkor is, ha kritizálom. Egyrészt eget rengető nagy kalamajkát csináltak belőle a lenini úton (mondani sem kell a lenini út tiszta kapitalizmus volt, csak egy kicsit változtattak a dolgok sorrendjén), majd amikor ez már nem működött (néhány kanyar után) összeomlottak. Nem használnám a szocializmus szót azért sem, mert a propaganda természetrajza az, hogy egyszerűsíteni próbál, az ellenfelet akarja jól megcélozni, de ehhez jól felismerhető cél kell. Harmadrészt ma a bal-libsi-szoci térfélen elképesztő mennyiségű immoralitás halmozódott fel, „Természet anyánk” legalább logikus, míg emezeket nézve csak pislogok. Pedig ha az ember valamiben is képes különbözni a bal-libsi-szoci-tól, és a tisztán kapitalistától, akkor az a morál, és itt nem akarok a konzervatív értékekre hivatkozni, mert nem politikai pamfletet írok. Visszatérve az emberi természetre sokszor, túl sokszor, nagyban hasonlít a lemeztelenített kapitalizmusra is, amiben azonban van egy csipetnyi, az állatvilágból magunkkal hozott különbség. A különbség pedig az, hogy képesek vagyunk funkcionális közösségekben élni. Erre csak a főemlősök és az egyes ragadozók képesek (és persze az elefántok), meg pár kivétel képes. Ezen kívül a morál oldalán van az is, hogy az ember, tud úgy segíteni a másikon, hogy nem vár érte hasznot (persze nem mindenki), sőt egyes esetekben egy ember az életét is képes oda adni a másikért.
Tudom, hogy ma nem divatos krisztológiai szövegelésbe kezdeni, így nem is kezdek, de az, hogy van altruizmus azért ne felejtsük el, még akkor sem ha a kapitalizmus kapitalistaként működik, és, hogy vadállati gyökerei vannak.
Az ember tud ilyen és olyan, sőt amolyan is lenni. A metafizikai apánkról, akiről még nem szóltunk, meg kell jegyeznünk, hogy kapitalista szempontból olyat tesz, ami őrültség, elküldi a fiát meghalni, mert szeret minket, szoci-bal-libsi oldalról meg olyat csinál, ami felfoghatatlan, nem rendszert alkot, nem felvonul, a szivárványszínű zászló alatt, hanem a fia vonul el meghalni értünk.
Tessék választani! Mi tetszik? Itt a karácsony!
