2021. június 20., vasárnap

Luca-napi varázslások és jóslások

(Fotó: Gergely József)
(Fotó: Gergely József)

Luca napja december 13-án a karácsonyi ünnepkör egyik jeles napja, amelyen lucapogácsát sütünk szerencsepénzzel, lucabúzát vetünk, hogy fejlődéséből következtessünk az eljövendő esztendő búzatermésére és a család, valamint a jószágállomány egészségére, illetve lucakalendáriumot készítünk, hogy az elkövetkező év időjárását megjósoljuk. És még megannyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódik a magyar néphagyományban ehhez a naphoz, amit eleink egykoron épp úgy alkalmasnak tartottak termékenység varázslására, mint házasság-, halál- és időjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására is, illetve lucaszék faragására, hogy karácsonykor, az éjféli misén meglássák a boszorkányokat.

Napjainkra a Luca-napi népszokásoknak nagy része eltűnt a köztudatból. Néhány azonban megmaradt, és némiképpen átalakulva, de az életünk szerves részét képezi. Szent Luciát ma már az egyház sem tartja történeti személynek csak legendai alaknak. Viszont nem véletlenül helyezte az ókeresztény szűz vértanújának ünnepét éppen erre a napra, hiszen a Lucia név a latin lux szó származéka, ami magyarul fényt jelent. Ennek jelentősége azonnal világossá válik, ha tudjuk, hogy december 13. a Gergely-naptár életbe lépése, vagyis 1582. október 4. előtt a téli napforduló napja volt. Erre utal a szólás is: Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja! A naptárreform előtt ugyanis Luca napján volt az esztendőben a legrövidebb a nappal és a leghosszabb az éjszaka, azaz a sötétség uralkodott, amikor a gonosz szellemek, a bűbájosok és a boszorkányok kedvükre dorbézolhattak. Ebben az időszakban az emberfiának szüksége van a fényre, amelynek reményét Luca napja adja meg.

A sötétség ugyanis magában hordozza a fény vajúdását is, ami kiárad karácsonykor Isten fiának, Jézus Krisztusnak a megszületésével, ami Isten gondviselő szeretetének ünnepe, majd kiteljesedik az élet sokszínűségében az új évben. A természeti jelenségeket és változásokat szimbolikus-mágikus összefüggésekben szemlélő néphagyományban emiatt Luca napja a kezdet időszaka is, ami magában hordozza az új esztendő reménységeit, de gondjait és próbatételeit is.

A Luca-nap éppen ezért kiváló alkalom különféle jóslásokra és varázslásokra. Az időjárásjósló lucakalendárium készítése napjainkban is élő hagyomány. Sokszor hallom az időjárásról diskuráló idősebb emberektől, hogy bizony ezt már Luca is megmutatta. Hiszen a lucakalendárium szerint Luca és karácsony közti tizenkét nap időjárásából jósolják meg az elkövetkező tizenkét hónap időjárását. Eszerint januárban olyan lesz az idő lesz, mint Luca napján, februárban, mint Luca másnapján és így tovább egészen karácsony napjáig, ami a következő decemberi időjárást mutatja meg. Bevallom, kíváncsiságból néhány éve én is kipróbáltam lucakalendáriumot. Bejött a jóslat, Luca bizony egészen kiváló meteorológusnak bizonyult.

A családomban a lucabúza és a lucapogácsa készítése élő hagyománynak számít, bár sem jósolni, sem varázsolni nem szoktunk vele. A feleségem minden évben Luca napján búzát tesz az edényekbe csíráztatás céljából, ami néhány nap alatt kihajt. Ezt karácsonyi búzának is nevezik, hiszen szenteste a karácsonyfa alá kerül. Bár mi ezt nem gyakoroljuk, de a hagyományok szerint a növény fejlődéséből következtetni lehet az eljövendő esztendő búzatermésére és a család, valamint a jószágállomány egészségére is. Lucapogácsát szintén minden évben süt a feleségem. Azt tartjuk, hogy aki megtalálja a pogácsába rejtett pénzt, az a következő esztendőben nagyon szerencsés lesz. Na, erre rá is szoktunk egy kicsit segíteni, mert nemcsak egy pogácsába kerül pénzérme, hanem többe is. Sajnos, ez nem mindig jelenti azt, hogy mindenki megtalálja a maga érméjét, illetve a velejáró jó szerencsét. Előfordult, hogy négyünk közül egyesek nagyon szerencsések lesznek Luca szerint, mások viszont hoppon maradnak.

A Luca-napi népszokások közül nagyon sok már feledésbe merült. Szerintem ezek közé tartoznak a házasságjóslásra vonatkozó praktikák is, amelyeket érdemes feleleveníteni, talán a lányok érdeklődését felkelti és kipróbálják. Egykoron ezen a napon szokás volt, hogy gallyat tettek a vízbe, ha karácsonyra kizöldült, az a leány közeli férjhezmenetelét jósolta. A másik praktika szerint Luca nap estéjén 12 egyforma cédulára kell felírni 1-1 férfinevet, majd galacsinba gyúrva a párna alá tenni, és amelyik nevet a hajadon kihúzza reggel, az lesz a férje neve. Van gombócfőző módszer is az eladósorba került lányoknak. Eszerint 12 nevet 1-1 gombócba belegyúrnak, és amelyik a főzéskor elsőnek feljön, az rejti a jövendőbeli nevét. 

A legismertebb Luca-napi népszokás a lucaszék faragása. Ezt a napot ugyanis gonoszjáró napnak tartották, hiszen az év legsötétebb napja volt, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket, valamint fokhagymafűzért raktak az ajtóba, ablakba, illetve elzárták a seprűket, nehogy a boszorkányok felpattanjanak rájuk. A lucaszék pedig éppen a rejtőzködő boszorkányok felismerésére szolgál. Ennek a széknek a hagyományos alakja egy pentagramma és december 13-án kezdik el faragni, de minden nap csak egy kicsit szabad rajta barkácsolni, hogy szentestére készüljön el. Majd, aki a karácsonyi éjféli misén feláll rá, megláthatja a boszorkányokat, de utána menekülnie kell haza, nehogy a boszorkányok széttépjék. A menekülőnek a zsebében mákot kellett vinni, majd szétszórni a boszorkányoknak, hogy azok felszedjék, így megmenekülhetett. Gyerekként sokáig nagyon foglalkoztatott ez a vállalkozás, mert szerettem volna egy nagy szarvú boszorkányt látni, viszont lucaszéket soha nem készítettem. Mivel idővel már a boszorkányokban sem nagyon hittem, valamint elég messze laktunk a templomtól, ezért gyerekésszel úgy gondoltam, ha tényleg működik a lucaszék, akkor abból baj lehet, inkább nem kísértem a sorsot. Ma sem kísértem a sorsot, de most már tudom, hogy Luca napja a fény születéséről szól a legnagyobb sötétségben, illetve a rossz és a jó harcáról, amelyben csak a jó oldalra állhatott az emberfia, ha az életet akarta szolgálni.