2021. február 26., péntek

Az irodalom megérintése

Átadták a Szirmai Károly Irodalmi Díjat Jódal Rózsának

Jódal Rózsa szerdán vette át a Szirmai Károly Irodalmi Díjat Az éjszaka megérintése című kötetéért. A díjátadóra ezúttal Újvidéken a Magyar Szó épületének negyedik emeleti tanácstermében került sor. Az elismerést Temerin és Verbász község közösen alapította még 1975-ben, és minden évben egy kiemelkedő vajdasági prózaíró kaphatja meg.

Fotó: Dávid Csilla
Fotó: Dávid Csilla

– A díj történetében még nem volt olyan, hogy ilyen szűk körben kelljen átadni – mondta Bordás Győző, a zsűri tagja. Ezt követően ismertette azon személyek névsorát, akik már részesültek a díjban, amelyet évenként felváltva kap magyar és szerb szerző. A zsűritag elmondta, hogy a harmincnégy elbeszélést tartalmazó kötet Jódal Rózsa változatos életművének utóbbi öt évtizedében keletkezett novellatermésébe nyújt betekintést. Az író művészete amellett, hogy realisztikus, nem áll távol tőle a misztikus élményvilág megjelenítése sem. Több témával foglalkozik és sokoldalúan ábrázolja az asszonysorsokat, hangzott el a díjátadón.

Az éjszaka megérintése egy igazán érdekes kötet, ugyanis mintegy 50 év munkájának a keresztmetszete, amely tavaly, az írónő 80. születésnapja alkalmából jelent meg. A kötet anyagát Fekete J. József 5 ciklusba rendezte, de a novellák nem teljesen választhatók el egymástól. Jódal Rózsa elmondta: rendkívül örül annak, hogy a könyvet már nem lehet kapni, ugyanis az olvasók megvásárolták az összeset. Kiemelte továbbá, hogy igazán nagyra értékeli, hogy ezért a könyvéért egyszerre két rangos, jelentős vajdasági írónak a nevével fémjelzett díjat is sikerült elnyerni, akiket nagyra becsül és közel érez magához. Az egyik Herceg János a más Szirmai Károly.

Herceg közelebb áll hozzá, hiszen az édesanyját, Börcsök Erzsébetet ő fedezte fel másodszor, aminek köszönhetően sokszor olvasta el Jódal Rózsa írásait és látta el tanácsokkal a fiatal szerzőt. Szirmaival csak egyszer találkozott, az otthonában fogadta, amikor még újságíróként tevékenykedett. A lényeg azonban az írások találkozásánál van. Mindkét író hatással volt rá. Elmondta, hogy bár ő is realista, de ahogy öregszik egyre inkább a víziós világ érdekli. Kitért arra is, hogy különbségek is fellelhetők fiatalkori és az időskori novellák között. Az írások azért is különbözőek, mert élete folyamán másképp ír az ember. Jódal Rózsa szerint ő mindig a saját koráról készített korrajzot. Azt akarta megírni, ábrázolni, amit látott és érzett. A mostani novellák már egy kicsit elvontabbak, foglalkoznak azzal is, hogy milyen lesz a jövő.

 A kötetnek hét bemutatót tudtak szervezni, még a járvány kitörése előtt. Az elsőt Versecen tartották, amit az írónő szülővárosának tart, és az is sokat jelentett számára, hogy több településen, köztük Kishegyesen, Zomborban, Szabadkán, Doroszlón és Újvidéken is sikerült találkozni az olvasókkal. Elmondta, hogy mindenhol jól fogadták a kötetet és sokan eljöttek a bemutatókra. Ez annak is köszönhető, hogy sok helyen ismerik a nevét és sok helyen szerzett barátokat az évek folyamán. Éppen ezért is, az írónő örömmel emlékezett vissza arra az időszakra is, amikor még újságíróként dolgozott és 27 éven át írta a Hadaró Jutkát a gyerekeknek a Jó Pajtásba, amit a leghosszabb folytatásos regényének tart.

Mint elmondta, sajnálatos ugyan, hogy most nem lehetett több bemutatót tartani, de ő most is aktív irodalmi életet él a világhálón. Sokan írtak neki a könyvéről, ezért nem érezte magát annyira izolálva. Mindemellett persze az írást sem hanyagolta el, beszédében arra is kitért, hogy már írja az újabb kötetét.