Tisztelt atya! Valamikor azt tanultuk a hittanon, hogy Jézus feltámadásának köszönhetően reménykedhetünk mind az örök életben. S azt is, hogy Isten nekünk megbocsát. Mégis kételkedem. Honnan tudhatom, hogy valóban a Mennyországba kerülök? Mi erre a garancia? Mit tegyek? Köszönöm, Edy
Tisztelt Edy!
Ez, amit valamikor a hittanon tanultunk, igazság azaz valóság. Valóban igaz, hogy Jézus feltámadásának köszönhetően reménykedhetünk az örök életben. De nemcsak reménykedhetünk, hanem már most is, ebben a földi életben, benne lehetünk az örök életben, már most bennünk lehet az örök élet.
Ezt azonnal megmagyarázom.
Jézus nem úgy támadt fel, ahogyan egy halottat újraélesztenek, tehát nem úgy, hogy az Ő halott teste feléledt, felgyógyult és újból egészséges lett.
Jézus úgy támadt fel, ahogyan egy, a földben elhaló búzaszemből kihajt egy új csíra és az sok új búzaszemet termeszt a kalászban. Mondhatjuk még úgy, ahogyan a meghalt búzaszem belenövekszik a kalászban lévő búzaszemekbe. Ugyanígy a meghalt Jézus belenőtt az emberekbe, feltámadt az emberekben.
Ez azt jelenti, hogy a feltámadt Jézus (aki többé nem hal meg, aki örökkön élő) már most bennünk van, az örök élet már most bennünk él. Ezért mondja Pál apostol a Krisztusban megkeresztelteknek: „Ti már Krisztussal együtt föltámadtatok!” (Kol 2,12; 3,1) A feltámadás már itt van, ezen a földön, mert a feltámadás és az örök élet Krisztusnak a személye. Ha mi Őbenne vagyunk, akkor a feltámadásban és az örök életben vagyunk.
Amikor a betániai Márta szemére vetette Jézusnak, hogy ha ott lett volna, nem halt volna meg Lázár nevű fivére, akkor Ő azt válaszolta neki, hogy a testvére fel fog támadni. Márta keserűen megjegyezte, hogy hiszi a feltámadást, de hát – szerinte – ez majd csak egy nagyon távoli jövőben lesz, az úgynevezett utolsó napon. Jézus akkor kijelentette: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha!” Ezután mindjárt életre támasztotta a négy napja halott Lázárt. Ezzel megmutatta, hogy ahol Ő van, ott feltámadás van. Akiben Jézus van, abban élet van, örök élet.
Itt meg kell magyaráznom még egy dolgot.
A feltámadt Jézusnak, az Ő bennünk való örök élete vetőmagként kerül belénk, úgy, ahogy a búzamagot vetik a földbe. Ennek az isteni életet tartalmazó vetőmagnak bennünk ki kell csíráznia, ki kell fejlődnie, és a termésének be kell érnie. Ez egy élethajtás növekedési folyamata, ami sok ember esetében már a kezdetén leáll, vagy a fejlődés során elfonnyad, vagy a terméshozatalig nem jut el, és csak kevés ember esetében megy végbe sikeresen. Ilyen jelentésben is érthetjük Jézus szavát: „Sokan vannak a meghívottak, kevesen a választottak.” Vagyis sokakban el van vetve a feltámadás magja, de csak kevesekben érik be.
Ezt mutatja be Jézus a magvetőről szóló példabeszédében:
A magvető (ez Ő maga) az emberi szív talajába veti az igét, az isteni élet magvait. Egyes szemek az útszélre esnek, és ott meghalnak. Ez az, amikor „valaki hallja az igét, s nem érti meg: akkor eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek.” (Mt 13, 19) Másikak köves talajba jutnak, ott gyökér híján a forró napsütésben elfonnyadnak, elszáradnak. Ezek azok, akik „egy ideig hisznek, a kísértés idején azonban elpártolnak.” (Mk 4, 13) Ismét más magok tövisek közé esnek, melyek elfojtják azokat, és emiatt nem hoznak termést. Ezek azok, akikben „a világi gondok, a csalóka gazdagság és más dolgok kívánságai elfojtják az igét, így az terméketlen marad.” (Mk 4, 19). A többi mag jó földbe hull, és sokszoros termést hoz. Ezek azok, „akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, megtartják, és gyümölcsöt hoznak állhatatosan.” (Lk 8, 15).
Akikben az igemag, a feltámadt Jézus meghalt, azoknak a szeme hideg és szúrós. Akikben az isteni élet elfonnyadt, azoknak a tekintete homályos és élettelen. Akikben a tövisek elfojtották az új életet, azoknak a tekintete mohó és sóvár. Akikben él a feltámadt Jézus, akikben ott van az örök élet, azoknak a szeme fényes és tiszta.
Carlo Acutis, olasz fiú 2006. október 12-én halt meg 15 évesen leukémiában. 7 éves kora óta lehetőleg minden nap magához vette a szentostyában Krisztus feltámadt Testét, mert hitte, hogy ez az örök élet tápláléka. Minden róla készült fényképen, filmen ragyogó a tekintete, csillogó szeme, a benne élő Feltámadt Jézus fénye sugárzik ki belőle. Egy hónappal halála előtt egy általa készített videón csillogó szemmel jelenti ki: „Arra vagyok rendelve, hogy meghaljak!” (Ez a videó ezen a linken látható: https://www.youtube.com/watch?v=_dkDKu_yOls) Néhány évvel halála után egy gyógyíthatatlan beteg brazil kisfiú hirtelen meggyógyításával igazolta, hogy szentként a mennyországban van.
Meggyőződéssel vallom a Hiszekegy imádság befejező hittételét: „Hiszem a test feltámadását, hiszem az örök életet.” Ugyanígy vallom: „Hiszek a bűnök bocsánatában.” Edy ebben is kételkedik. Krisztus éppen bűneink bocsánatáért halt meg, ahogyan ezt Ő maga mondja: „Ez az én vérem, mely kiontatik a bűnök bocsánatára.” (Mt 26, 28) Vérének kiontatásával már megbocsátotta bűneinket, testének odaadásával („Ez az én testem, mely értetek adatik.” – Lk 22, 19) már feltámasztott minket.
Tisztelt Edy! Higgyen abban, amit Jézus tett értünk: vérének kiontatásával megbocsátotta bűneinket, testének feltámasztásával belénk ültette az Ő örök életét. Ne kételkedjen ebben, hanem bízzon Istenben és Jézus Krisztusban, ahogy ezt Ő maga lelkünkre kötötte: „Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek!” (Jn 14, 1)
A másik nagy kérdése az, hogy „honnan tudhatja, hogy valóban a mennyországba kerül-e, van-e erre garancia, és mit tegyen ennek érdekében”.
Ha egy tanár előre megadja a vizsgakérdéseket, akkor a diák felkészülhet, és sikeresen lerakhatja a vizsgát. Jézus Krisztus vizsgáztat minket az utolsó ítéleten. Mivel szeretné, hogy sikerrel járjunk, előre megadta a kérdéseket. Azt fogja kérdezni, hogy irgalmasak vagy irgalmatlanok voltunk-e nélkülöző embertársainkhoz. Ha igen, akkor azt fogja válaszolni, hogy ami jót tettünk éhező, szomjazó, hontalan, ruhátlan, beteg, fogoly embertársunknak, azt neki tettük, ezért jutalmul nekünk adja a mennyországot. Ha azt mondjuk, hogy nem voltunk irgalmasok a nélkülözőkhöz, akkor Ő kijelenti, hogy Hozzá nem voltunk irgalmasok, ezért büntetésként az örök pusztulásba taszít minket.
A mennyországba biztosan bejutunk, ha irgalmasságot cselekedtünk embertársainkkal. Jézus annyira akarja számunkra a mennyországot, hogy akár egyetlen egy irgalmassági cselekedettel is beléptet minket. Ezt Ő maga hangsúlyozza ki: „Bizony, mondom nektek, amikor ezt tettétek akár csak eggyel is a legkisebb testvéreim közül, velem tettétek. Ezért menjetek az örök életre, vegyétek örökül a világ kezdete óta számotokra készített országot!” Ugyanakkor megbüntet minden irgalmatlanságot, bárkivel is cselekedtük azt: „Bizony, mondom nektek, amikor nem cselekedtetek irgalmasságot eggyel is a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. Ezért menjetek az örök büntetésre!” (vö. Mt 25, 31–46)
A belépőjegy a mennyországba az irgalmassági cselekedet. Egy törvénytudónak, aki megkérdezte: „Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”, Jézus világosan megmondta: „Cselekedj irgalmasságot bajba jutott embertársaiddal! Tedd ezt, és akkor élni fogsz!” (Lk 10, 25. 28. 37.)
Én magam azért reménykedem abban, hogy a mennyországba jutok, mert igyekszem irgalmasságot cselekedni rászoruló embertársaimmal. Természetesen vannak irgalmatlan cselekedeteim is, de biztos vagyok abban, hogy Jézus ezeket a cselekedeteimet vére kiontatásával már megbocsátotta.
Tisztelt Edy! Kezdjen el irgalmas lenni embertársaihoz! Minden irgalmassági cselekedete abban a boldogító reményben erősíti meg, hogy Isten Önnek is irgalmazni fog és megadja majd örökül a mennyek országát. Ezt Jézus garantálja a Hegyi Beszédben: „Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak, és övék a mennyek országa!” (Mt 5, 7. 3.) Szeretettel: László Atya
