Fontos telefonszámok Vajdaságban

Vajdasági Közegészségügyi Intézet 021/4897-800, 064/8028-894 és 064/8028-895 Zombori Közegészségügyi Intézet 025/412-888 és 062/1956-866 Pancsovai Közegészségügyi Intézet 013/322-965 és 062/886-9721 Mitrovicai Közegészségügyi Intézet 022/610-511, 064/8092-911 és 064/8092-938 Szabadkai Közegészségügyi Intézet 024/571-333 és 064/1009-276 Nagykikindai Közegészségügyi Intézet 0230/421-102, 062/8833-841 és 062/8833-877 Nagybecskereki Közegészségügyi Intézet 023/566-345 és 069/210-1102

Bővebb információkért kattintson ide

Szárnyalás, oltalom, szolgálat*

Sutus Áron

2020. november 21., 13:01

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

A Kárpát-medencei Képviselők Fóruma – felkarolva Böjte Csaba ferences atya kezdeményezését – a magyar Országgyűlést felkérte annak a javaslatnak a beterjesztésére, miszerint Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és magyar király születésének napját, november 15-ét nyilvánítsák a Kárpát-medence szórványmagyarságának napjává.

A Szent Demeter-templom Mitrovicán (Szávaszentdemeteren)

A Szent Demeter-templom Mitrovicán (Szávaszentdemeteren)

Az Országgyűlés 2015. november 3-án meghozta határozatát, így már az elmúlt öt évben megannyi rendezvény, konferencia, találkozó, de a közmédia egész napos műsorai, tematikus programjai a közös felelősségre, az odafigyelés és a törődés fontosságára, a szórványmagyarság közösségeiben folyamatosan teremtődő értékek gazdagságára hívták fel figyelmünket, hívtak a közös ünnepre.

Nem sokkal az Országgyűlés határozatát követően a Magyar Nemzeti Tanács a magyar szórvány napját beemelte a vajdasági magyarság ünnepnapjai és jeles napjai sorába. Ekként a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség a Magyar Nemzeti Tanáccsal közösen ötödik ízben szervezi meg a magyar szórvány napját itt, Vajdaságban. Az idei évben kicsit másként, rendhagyó módon, de nem megfeledve azt. Vágyunk, tervünk az volt, hogy 2020-ban a Szerémségbe kalauzoljon sokunkat az ünnep. Tudjuk jól, a járványügyi helyzet, de a felelős viselkedés, egymás egészségének védelme ezt most nem engedi meg számunkra – más cselekvésre hív. Azért mégis próbáljuk meg egy pillanatra elképzelni, hogy Szávaszentdemeteren, Mitrovicán járunk, a helyi Szent Demeter-templomban, Szent Dömötör vértanú szülőhelyén. Az Ő hite, hajlíthatatlansága, szent élete is mutasson utat, példát mindnyájunknak. Egyúttal mutasson utat, adjon erőt az önmagáról sosem is lemondó mitrovicai magyar közösség!

Tavaly Magyarcsernyén a következő gondolatokkal kezdődött közös ünnepünk:

„Micsoda szívvel, a lélek és azon túl az emlékezet micsoda erejével nyilvánítjuk ki azt, hogy a szülőföldhöz kötő gyökerek eltéphetetlennek, megerősíthetők!
S mindebben mennyi, de mennyi gondolat, akarás, jobbító szándék, mennyi, a jövőformálásban bízó mindennapi cselekedet, megannyi hitforrás, nemzetszolgálat, nemzeti helytállás, nemzetépítő tett…”

Mit üzenhet számunkra ezen ünnepünk? Arról regél, hogy a sziget- és szórványmagyar közösségeink napról napra rá kirajzolják az egyetlen tájat kötelékeivel, értékeivel, imáival, szentjeivel, hegyeivel, templomaival, iskoláival… – a marasztaló s a hazahívogató fészek helyrajzát, szótárát, családtörténetét, eredetmondáit, az elmondhatatlan evidenciákat, mártírok életútjait, az egyszeri ember–embör örök-bölcsességeit s csontig hatoló intelmeit. Útravalóul: maradásul, megmaradásért. Az indulás, a hazatérés hitforrásául.

         Ez az ünnepünk a fáról is regél. A fáról s gyökereiről és szárnyairól. Szárnyairól a víztükörben. Szárnyairól, melyek az égig és ugyanabban a pillanatban a mélyig hatolnak.

         A szárnyról. A marasztaló repülésről. A szárnyként suhogó gyökérről s rögökről. Nyelvről, helyről, szellemről, ősi fohászokról, az ígéret és a kapaszkodók foglalatairól.

         Korunk és nemzetünk legnagyobb kihívásairól és az el nem mulasztható cselekedetekről, a megpecsételő cselekvésről regél ünnepünk.

         Ringatókról, felújuló iskolákról, háromszáz éves-évgyűrűs kápolnákról, templomocskákról, közösségi színterekről.

         Kitüremkedő, nem is kitüremkedő: kiemelkedő szigetekről. Költőinkről, dalnokainkról, néptanítóinkról, lelki s szellemi honvédőinkről és lelkészeinkről.

         Ünnepre hívnak, csalogatnak a harangok. Ünnepbe borul az egyetlen táj. Amerre a szem ellát: megmaradás-vágy, lobogó megmaradás-vágy!

Szemünk előtt születik a szülőföld – nézzünk csak körül, tekintsünk körbe! Ha hűségesen figyelünk, feltárulhat, feltárul előttünk: a firigyházi búcsú csodálatos szentsége • Hertelendyfalva tájháza • a terjáni napsugaras szilfakereszt • Palánka megújulni vágyó magyar háza • a sándoregyháziak máig nem csillapodó öröme, hisz otthonra lelt összetartó magyar közösségük • a nemrég megjelent székelykevei citerás-lemez • a verseciek honismereti kirándulása • az ürményháziak új szárnyra lelt néptáncegyüttese • a nemrég átadott padéi nyári színpad • a kisoroszi kerámiaműhely • a nagykikindai utánozhatatlan önkéntesség • N. Czirok Ferenc költői opusa, örökérvényű sorai • Palatinus Alen plébános úr üdvözlő orgonajátéka a verseci Szent Gellért-katedrálisban • Fiser és Király atyák mérhetetlen hiánya • a mitrovicai Szent Demeter-templom varázslatos vitrázsai s a település lelkes anyanyelvápoló csoportjai, közösségei • a múlt hétvégén felavatott Kiss Lajos-emléktábla és Sziveri-szobor • a félszász éves csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület • a 75 évesek: a nagybecskereki Petőfi Magyar Művelődési Egyesület, a nagykikindai Egység Művelődési Egyesület és a kisoroszi magyarság közösségi szervezete • a tizedik jubileumát ünneplő Szűcs Imre Gyermekvers- és Prózamondó Verseny • a maradéki óvodaközpont • a Szórványközpontok alázatos és pótolhatatlan szolgálata • az észak-, a közép-, a dél-bánsági, a szerémségi, a dél- és nyugat-bácskai magyar közösségi élet… – s igen, a kupuszini turulmadár védelmező szárnyai is!

Mit üzen hát számunkra ez az ünnepünk? Legtöbbek és legtöbbünk reménye szerint bizonyosságot. Elsősorban annak bizonyosságát, hogy a bácskai és bánsági szántások, a szerémségi szőlőtőkék, a síkság, a domboldal és közös folyóink felett képződő köd nem homályosít, mind inkább a belekapaszkodást, a ragaszkodást regéli. Annak bizonyosságát üzeni, hogy van helyünk a világban, itt, a Kárpát-medencében, itt, a Délvidéken, kicsiny szülőfalunkban: van feladatunk, van kiért és kivel – szívós sóvirágokként, eltéphetetlen gyökerű fákként.

Alkalmi műsorunkkal a saját hagyományvilágból, örökségből merítkező szóval–verssel, hangszerjátékkal, dallal, énekkel engedjük át, nyújtjuk át a szülőtáját, s teszik ezt azok, akik pontosan érzik, értik a szárnyalást, az oltalmat, a szolgálatot.

* A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnökének alkalmi beszéde a magyar szórvány napja előestéjén hangzott el a Pannon RTV-ben


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége