2021. január 16., szombat

Oktatási kihívás

Valahányszor a jelenlegi oktatási helyzetre gondolok, eszembe jut a régi, klasszikus vicc, amikor szegény nyuszika minden esetben verést kap a rókától és a farkastól. Teljesen mindegy, hogy van-e rajta kalap vagy nincs, ellátják a baját. Ugyanígy fájhat a feje az új oktatásügyi miniszternek és a válságstábnak is, hiszen ha ismét bevezetik a távoktatást, akkor az a baj, ha pedig a diákok továbbra is a tanteremben hallgatják az órákat, az is baj. Ember legyen a talpán, aki ilyen helyzetben olyan döntést tud hozni, ami mindenkinek megfelel – szülőnek, diáknak, tanárnak egyaránt.

Az biztos, hogy mindannyiunk számára emlékezetes az idei március 15-e. Azon az estén hirdette ki Aleksandar Vučić államfő a rendkívüli állapotot Szerbiában. Ezután az iskolák és az óvodák is bezártak. Egyik napról a másikra át kellett állni a távoktatásra, amely mindenki számára óriási kihívást jelentett. Akkoriban a magyarországi híradásokat figyelve, és a legnagyobb közösségi oldal hírfolyamában közzétett kommenteket olvasva, arra a következtetésre jutottam, hogy a szülőknek semmi sem jó. Amikor a járvány idején a magyarországi gyerekek még iskolába jártak, követelték, hogy azonnal zárják be az oktatási intézményeket. Miután ez megtörtént, akkor meg azért panaszkodtak, mert az otthon tanuló gyerekektől nem tudnak rendesen dolgozni home office-ban. Hasonlókat olvastam a szerbiai távoktatással kapcsolatos hírek alatt is. A legtöbb szülő a tanítókra és a tanárokra panaszkodott. Ha kevés anyagot küldtek, az volt a baj. Ha túl sok házi feladatot kaptak a gyerekek, az is baj volt. Sokak szerint a tanárok nem tudták összehangolni a feladatok küldését, így azok a nap különböző szakaszaiban érkeztek. Ha minden tanár egyszerre küldte őket, az is gond volt. Nem volt könnyű az sem, hogy sok szülő nem tudta kire hagyni a gyermeket, amíg munkában volt, és nem is jutott ideje arra, hogy együtt tanuljon vele. Sokan nem merték a nagyszülőkre hagyni őket, vagy nem is volt erre lehetőségük.

(Illusztráció – Pixabay.com)

A pedagógusok nemcsak a leterheltségről panaszkodtak, hanem arról is, hogy vannak olyan tanulók, akik szünidőnek tekintették a távoktatás időszakát, és alig dolgoztak valamit. A tanároknál és a tanítóknál mindennaposnak számított az éjszakákba nyúló tesztjavítás és feladatkészítés. Nem volt könnyű tartani a tempót. Ráadásul a nyolcadikosokat és a negyedikes középiskolásokat fel kellett készíteni az érettségire. Az sem mellékes, hogy vannak olyan szülők, akikkel nehéz dűlőre jutni. Meg kell érteni, hogy a pedagógus is ember – van családja, háztartása, távoktatásban tanuló gyermeke(i) és egyéb kötelezettségei.

A nyári szünidő egy kis felüdülést hozott mindenki számára. A pihenés idején is végig ott lebegett a bizonytalanság a levegőben. Vajon szeptemberben ismét megnyitnak az iskolák? Megvegyem a tankönyveket a gyereknek, vagy inkább nem? Kell maszk a tanteremben vagy nem? Augusztus végén folytak a találgatások ezzel kapcsolatban, és véleményem szerint az akkori oktatási miniszter nem volt a helyzet magaslatán. Nem tudta, hogy mit is kellene csinálni az iskolákkal. Végül a minisztérium választási lehetőségeket adott az iskoláknak, hiszen több kidolgozott modell és almodell szerint szervezhették meg az oktatást.

Szeptemberben a diákok maszkban és kézfertőtlenítővel beültek a padokba, szigorúan tartva a távolságot. Azóta is tizenöten vannak egy teremben, és egy iskolai óra harminc percig tart. A szünetekben a takarítónők embert próbáló módon igyekeznek kitakarítani és lefertőtleníteni az iskola helyiségeit. A tantermi maszkviselés állandó vita tárgya a szülők körében. Sokan tiltakoznak ellene, veszélyesnek tartják, míg mások az iskola elé sem engednék ki a gyereküket maszk nélkül.

Egyre több hír érkezik a koronavírussal fertőzött diákokról és tanárokról. Dimitrovgradban két iskolát bezártak. A válságstáb pénteki döntése szerint a szerbiai általános iskolákban és középiskolákban háromnapos őszi szünetet tartanak, amely szerdától péntekig tart.

A híradásokat figyelve azon gondolkodunk, mi jöhet még. Ismét otthon kell maradnia mindenkinek? A gyerekek újra távoktatásban fogják követni az órákat? Vagy minden marad a régiben, és továbbra is nyitva maradnak az oktatási intézmények? Esetleg bevezetik a kombinált modellt? Teljesen mindegy, hogy mi lesz, a vírus úgysem kérdez meg senkit.