Fontos telefonszámok Vajdaságban

Vajdasági Közegészségügyi Intézet 021/4897-800, 064/8028-894 és 064/8028-895 Zombori Közegészségügyi Intézet 025/412-888 és 062/1956-866 Pancsovai Közegészségügyi Intézet 013/322-965 és 062/886-9721 Mitrovicai Közegészségügyi Intézet 022/610-511, 064/8092-911 és 064/8092-938 Szabadkai Közegészségügyi Intézet 024/571-333 és 064/1009-276 Nagykikindai Közegészségügyi Intézet 0230/421-102, 062/8833-841 és 062/8833-877 Nagybecskereki Közegészségügyi Intézet 023/566-345 és 069/210-1102

Bővebb információkért kattintson ide

Jó itt!

Immár három éve Muzslya egyik csendes utcájában lakik Paul és Georgina de Haan – Megvették és takaros otthonná alakították házukat

Engler Éva

2020. október 28., 18:56

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

Paul, a férj holland, hatvanéves boldog nyugdíjas, és kedves neje, Georgina angol nemzetiségű, ötvenhárom éves. Izzig-vérig európaiak, nagy világutazók. Paul Hollandiában volt tanító, majd iskola igazgató. Később sokáig Berlinben élt és idegenvezetőként dolgozott, ahol holland honfirtársainak mutatta be. Itt kezdte el a híres holland waffel gyártását és forgalmazását. Mosolyogva és viccelődve idézi fel ezeket az éveket.
– Ennek a munkámnak köszönhetem, hogy sok szép helyen jártam. Fesztiválokon, nagykövetségek találkozóin és különféle kiállításokon vettem részt, és nem mellesleg itt kerestem meg azt, amiből meg tudtam venni ezt a házat – mesélte Paul.

Gorgina és Paul muzslyai házuk udvarában

Gorgina és Paul muzslyai házuk udvarában


– Én ezt nem élveztem annyira – szól közbe Georgina, a feleség. – Volt, hogy besegítettem Paulnak és örülök, hogy ennek már vége.
Georgina anglia középső részén született, erdetileg táncos volt, különböző színházak társulataival lépett fel, majd angol tanár lett és több évet töltött Csehoszlovákiában, ahol egy nyelviskolákban tanított. Öccse oda is házasodott, amikor egyik látogatásakor megismerkedett egy helyi lánnyal. Georgina később nyolc éven át Kínában dolgozott, nyelviskolákat vezetett, valamint házas volt még négy évig Portugáliában, ahol elmondása szerint szerette az ország természeti adottságait, de az embereket már nem annyira. Válása után újra visszatért Csehországba.
– Innen ismerem a szláv nyelvet és a kultúrát, ezért számomra a szerb közeg nem volt nagyon idegen, amikor ide költöztünk.
– Hol ismerkedtetek meg?
– Az interneten – mondják egyszerre. – Igen, ezt írd meg! A második hölgy volt akivel felvettem a kapcsolatot, és már nem kellett tovább keresnem – mondja Paul büszkén, Georginára mosolyogva, aki mindjárt hozzá tette, hogy novemberben lesznek három éve házasok.
– Milyenek a szomszédok? Hogyan fogadtak benneteket? Milyen nyelven értekeztek?
– Általában németül, mivel a szomszédainknak nagy része már volt kint Németországban, Svájcban vagy Ausztriában. Jól megy a társalgás. Csodás szomszédaink vannak. Mindenben segítenek, jókat pálinkázunk, például a birsalma termésünket oda is adtuk nekik, hogy adják hozzá a többihez. Szeretünk helyben a helyi emberektől vásárolni, élelmiszert, zöldségeket és kézműves termékeket is, például a kávés bögréink és az ékszereim is itteni, vagyis hazai eredetűek. Újvidékre és Belgrádba is eljárunk vásárolni, de interneten is rendelünk.
– Jó magam is szoktam alkotni – mondja Georgina, akinek portréi ott sorakoznak a zongora mellett a The Beatles tagok faliképei alatt, a sarokban egy múlt század eleji gramofon lejátszóval.
– Egyébként én tudok magyarul – mesélte Paul. – A nagyapám Budapesten született, pontosabban az anyai nagyapám. A felesége magyar zsidó volt, a nagyanyám pedig félig magyar, félig holland. Hollandiában éltek, én is ott születtem, nagyapámmal többször jártam Budapesten a hetvenes évek végén.
Georginával és Paullal angolul beszélgetek. Fazekas Imre volt iskolatársam által ismertem meg őket. Paul lényegében Imre miatt jött Muzslyára, szoros barátságuk még a régi, szép balatoni nyaralásokon szövődött a 1980-as években. Ebben a barátságban voltak olyan idők, amikor Paul a Jugoszláv háború miatt nincstelenné vált családoknak élelmiszer és egyéb, az alapvető élethez szükséges csomagokat gyűjtött, majd saját maga el is hozta kis teherautóján a rászorulóknak. Sokukkal még mindig tartják a kapcsolat. Volt olyan is, hogy Paul egy egész rádió állomás felszerlését hozta Muzslyára a háború utánni időkben, és ezzel volt adásban a nagybecskereki, majd később néhány helyi rádió társaság.
– Szép idők voltak – mondja. – Így vezetett az utunk Muzslyára, ahol eleinte nyaralónak szántuk a házat, majd otthunká varázsoltuk.
Rákérdeztem persze arra is mennyire volt nehéz megbírkozni a vízum, a letelepedés és a különféle adminisztrációs ügyek megvalósításával. De itt közösen megállapítottuk, hogy nagyjából hasonló volt az eljárás, mint minden más országban, így például a társadalom biztosításuk, az európai, itt is érvényes, vannak orvosaik és meg vannak elégedve azzal, ahogyan ezt itt intézik, mert az orvosok nagy része beszél idegen nyelvet. Egy alkalommal Paul a nagykikindai Rusanda gyógyfürdőben is volt terápián, nincsennek rossz tapasztalatai.
– Jó itt! – szögezik le riportalanyaim, és én mosolyogva köszönök el. Megköszönik a hazai készítésű almáspitét, amit ajándékba hoztam.
– Otthon, Angliában anyukám is hasonlóan készíti – mondja Georgina integetve.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége