2024. április 20., szombat

Rövidlátó prognózisok

Az IMF, a Világbank, a hitelminősítők és más, hasonló tevékenységgel foglalkozó szervezetek folyamatosan új becsléseket jelentetnek meg az egyes országok és a világgazdaság várható növekedésére, vagy – ami most gyakoribb – visszaesésére vonatkozóan. Amíg itthon mindenki abban bízik, hogy megúszhatjuk visszaesés nélkül, úgymond pozitív nullán zárjuk ezt a nehéz évet, az IMF legutóbb 1,5 százalékosra mérsékelte a visszaesésre vonatkozó előrejelzését Szerbiára vonatkozóan.

Érdekes ugyanakkor megfigyelni, hogy rendre egészen rövidlátó prognózisok jelennek meg, ami csak azt jelzi, hogy senkinek nincsenek pontos jövendölései, illetve a meglévő trendeket csak rövid távon lehet sikeresen modellezni, a helyzet gyorsan változhat. Amikor márciusban világszerte terjedni kezdett a vírus és nálunk is megjelent, akkor pl. jelentős visszaesést jeleztek. Az év második felére azonban – mintha biztosak lettek volna abban, hogy addigra rendeződik a helyzet – már a korábbi trendek által jósolható növekedéssel kalkuláltak.

Ez a fajta rövidlátás most is megfigyelhető: amíg az év végéig érvényes előrejelzéseket is javítgatják, a jövő évre vonatkozókat láthatóan úgy készítik, mintha jövőre nem lennének gazdasági hatásai a járványnak, azaz megszűnne, vagy addigra mindenhol teljes mértékben és hatékonysággalalkalmazkodni tudnának a körülményekhez.

NEHÉZ MOST JÓSOLNI

A járvány, illetve a kitörése miatt elrendelt korlátozások gazdasági hatásai teljesen felforgatják az előrejelzések világát is. Márciusban azok tűntek okosabbnak, akik nem bocsátkoztak jóslatokba, nem adtak ki előrejelzéseket. A nyár folyamán aztán már csak a visszaesés mértéke volt kérdéses. De ma sem lehet tudni, milyen kockázatok vannak még. Már tudjuk ugyan, milyen súlyos hatásai vannak a kijárási tilalomnak, a vendéglátóipari létesítmények működése korlátozásának, a határok lezárásának, de így sem lehet pontos előrejelzéseket készíteni.

Országunkban az első negyedévben még kitartott a tavalyi lendület, és figyelemre méltó, mintegy 5 százalékos gazdasági növekedést jegyezhettünk. Aztán jött a szigorú korlátozások ideje és a rendkívüli állapot, amikor a visszaesés 6,5 százalékos volt. Amikor a kijárási korlátozások megszűntek és kezdtünk ismét a normálishoz hasonlóan élni, éledezett a gazdaság is.

Általában azt mondják, hogy azért módosítanak az elemzők az előrejelzéseiken, mert a vártnál rosszabb vagy jobb a helyzet. Amíg az utóbbi időben rendre úgy javítottak a prognózisokon, hogy szinte minden esetben kisebb visszaesést várnak, most megyünk bele egy olyan fázisába a pandémiának – ez főleg Európára igaz –, amikor ismét romlik a helyzet.

A rövidlátás másik ékes példája, hogy amikor márciusban valaki azt mondta, hogy hét hónap múlva is a vírussal fogunk küszködni, általában lehurrogták. Persze nem mellékes az sem, milyen üzeneteket hordoznak a prognózisok. Ha túl sötéten láttatják a helyzetet, az egyfajta önbeteljesítő jóslatként részben vagy teljesen meg is valósulhat. A derúlátás szintén ilyen, de ellentétes irányú hatásokat válthat ki. Ezt tudjuk már korábbról is.

LEGYÜNK DERŰLÁTÓK

A vírus még mindig köztünk van. A döntéshozók viszont bér- és nyugdíjemelést ígérnek, abban bíznak, meg lehet recesszió nélkül is úszni végül ezt az évet. Sokan bírálatként hangoztatják, de ez pusztán tény, hogy országunk gazdasága a szerkezetéből adódóan valamivel ellenállóbb, mint a nálunk fejlettebb Nyugat. Most kell azonban, úgymond, „résen lenni”. A lehetőségekhez mérten a lehető kisebb, kevésbé negatív hatásokkal járó korlátozások fenntartása, a gazdaság működtetése most a cél. Keresni kell a módozatokat, hogy hogyan tudjuk hosszú távon kimozdítani a mostani helyzetből a pangó szektorokat. Államilag foganatosított, célzott intézkedésekkel lehetne diverzifikálni az ipari termelésünket. A magasabb hozzáadott értékű tevékenységekre kell koncentrálni. Újra kell írni a stratégiákat, alkalmazkodni kell.

Sok függ attól, mi történik a világgazdaságban a jelentősebb partnereinknél. Valószínűleg megmaradnak a mostani bőséges likviditási feltételek, amelyeket a jegybankok generálnak. Nem biztos azonban, hogy e nehéz helyzeteket áthidaló művelet – melyet már évek óta sikeresen alkalmaznak a problémák kezelésére – most is elég lesz-e arra, hogy a járvány okozta hatásokat semlegesítse. A legfrissebb gazdasági adatok szerint – Kínán és néhány kivételes országon kívül – a gazdasági kilábalás egyenetlen és bizonytalan maradt.

A szolgáltatóipari tevékenységek továbbra is súlyos kihívásokkal kénytelenek szembenézni. De más szektorokban is mind több cég kénytelen újraméretezi a tevékenységét. Az is nehezíti a kialakult helyzetet, hogy a válságra adott gazdasági és pénzügyi válaszintézkedések, a fiskális és monetáris lehetőségek lassan mindenütt elérik a lehetséges maximális szintjüket. A kormányzatok mozgástere csökken. A jelentős költségvetési deficitek, a növekvő államadósságok és az esetenként hektikus és megmagyarázhatatlan, bizonytalanabb devizapiaci mozgások miatt szinte lehetetlen előrejelzéseket készíteni.