A múlt év októbere és decembere között – a pontosabb dátum egy kínai híradás szerint november 17-e – a koronavírusok törzsének egy új tagja jelent meg az emberi megbetegedések listáján.
Hivatalos neve SARS-CoV-2-, és a COVID-19 nevű betegség okozója. Talán a denevérek, talán egy számunkra ismeretlen vadon élő állat lehetett a gazdája, még nincs tisztázva az eredete. Az új vírus először Kína Wuhantartományában kezdte pusztító útját, majd rohamosan világszenzációs karriert futott be; ma, amikor e sorokat írom, egyedül az Antarktisz jégborította vidékét kímélte meg világunk kontinensei közül. Nem vagyok mai gyermek, de soha ekkora hírözönnel nem találkoztam eddigi létemben. A mennyiségében példanélküli tudósítások tömege az írott és a hangos médiában, talán csak a II. világháború harctéri híreivel vethető össze. S mint lenni szokott, ha világszenzáció rangjára emelkedik egy téma, olvashatunk érdemleges, kevésbé pontos és teljességgel hiteltelen szövegeket. Ami meglepő, orvosok és szakemberek szájából is hallani az utóbbiakból, azaz a megkérdőjelezhetőkből. A vélemények annyira eltérőek, hogy két ellentétes végpont körül csoportosíthatók.
Vannak szakemberek, akik egyenesen bagatellizálják az új koronavírus okozta megbetegedést, mondván, ne figyeljetek oda, végezzétek a dolgotokat, a gyermekre, nőkre nem veszélyes, csak az idős, beteg emberekben tehet kárt, s bennük sem többet a jól ismert H1N1 influenzavírusnál.
Vannak viszont a hírmagyarázók között olyanok is, akik a középkor pestisjárványaihoz hasonlítják a mai történéseket, s magyarázatuk hallatán a legjobban szeretnénk ideiglenesen eltűnni, kifutni ebből a halálosan fertőzött világból, megvárva, hogy lecsengjenek a bekövetkező borzalmak. Ha jól meggondoljuk, ebben az esetben elnézőeknek kell lenni mind a szakemberek, mind az újságírók ellentmondásos híreivel szemben. A konfúziós helyzet oka ugyanis egyértelműen nem mással mint az új vírus tulajdonságainak totális ismeretlenségével magyarázható. Őszintén szólva semmi sincs bizonyítottan megalapozva, amit a COVID-19 betegségről tudunk, mindenki a koronavírustörzs más, jóval szelídebb tagjainak, az utóbbi 20 évben lecsenget járványok alkalmával megismert tulajdonságaiból merít, azokat variálja.
Féljünk vagy bagatellizáljunk? – ez a kérdés. Talán. Ha röviden felvázoljuk, mi az ismert és mi az, amit nem tudunk a COVID- 19 betegségről, könnyebb lesz megválaszolni a feltett kérdést.
Mi az, amit tudunk?
Tudjuk, hogy az új vírusnak 30%-a rendkívül agresszív az emberre nézve, gyorsan támadja a tüdő szöveteit, fulladásos tüneteket okoz, és gyakran hosszú távú, néha két-háromhetes mesterséges lélegeztetést kell a betegen alkalmazni.
Tudjuk, hogy rendkívül gyorsan terjed cseppfertőzés révén, ami néha a két méteres távolságon is átüt.
Tudjuk továbbá, hogy nincs bizonyítottan hatásos gyógyszere, az ellenoltásra pedig hónapokat kell várni. Beigazolódott az is, hogy valóban legveszélyesebb a 80 éven felüliekre, kevésbé támadja a női nemet és a gyermekeket.
Mi az, ami ismeretlen?
Van-e tudomásunk arról, ami orvosilag alapvetően fontos, meddig maradhat fertőzőképes az új koronavírus a felületeken? A rövid válasz az, hogy nincs. Egy új elemzés szerint ez a vírus a levegőben legfeljebb 3 órán keresztül maradhat életképes, a réztárgyakon legfeljebb 4 órán át, a kartonon legfeljebb 24 órán át, a műanyag és rozsdamentes acélon pedig 2-3 napig. Ha a levegőben 3 hosszú órán át életben marad, megtörténhet az, ha nem is beszélek valakivel, csak utánamegyek, mégis megfertőződöm. Mindebből azt a következtetést vonják le a kutatók, hogy az új koronavírusnak számos más vírusnál ismeretlenebb átviteli útja van, ami némileg magyarázatot ad a fertőzés terjedésének hihetetlen gyorsaságára. Mások arra a következtetésre jutottak, hogy e tekintetben más, emberekben honos koronavírusokra hasonlít, például az „unokatestvéreikre”, amelyek a SARS és a MERS betegségek okozói voltak, tehát a felületeken – például fém, üveg vagy műanyag – akár kilenc napig is fertőzőképes maradhat. Megjegyzem, az ismert influenzavírusok legtöbb 48 órán képesek fertőzőképesek maradni, bármely felületen.
Karantén
Tisztázásra vár az inkubációs periódus hossza is, ami kivételes fontossággal bír a karaténban eltöltött idő hosszának kijelölése miatt. Általános vélemény szerint nem több 14 napnál, de egyes esetekben elhúzódik 24 napig. Kínai források szerint a fertőzött személy már továbbadhatja a vírust a fertőzés 2–4 napjától, tehát jóval előbb, mint ahogy a betegség első szimptómái jelentkeznek. Ha ez így igaz, a karanténba helyezés ideje erősen megkérdőjelezhető, nem beszélve az úgynevezett „önkéntes” karanténról.
Fontos lenne annak a megállapítása is, hogy a fertőzés után szervezetünk hanyadik napon reagál a védelmünkre siető antitestek létrehozásával. Egyes szerzők szerint várhatóan a 6. és a 12 nap. között, mások szerint ez nem egyértelmű, mivel azoknál, akiknél tüdőgyulladás alakul ki, sokkal későbbre tehető az immunválasz.
Nimcs tisztázva a gyermekek relatív ellenálló képessége a COVID-19 betegséggel szemben. Mivel tudjuk, hogy az elhalálozást a citokin nagy mennyiségű megjelenése okozza a felnőttek szervezetében, a gyermekeknél talán a citokin jóval alacsonyabb termelési szintje jelenti a védelmet. Lehetséges lenne-e a citokintermelésnek a leszorítása az idős, beteges egyéneknél? Nem tudni.
Fertőtlenítőszerek
A koronavírusok általában elveszítik aktivitásukat 30 Celsius-fok felett. Inaktiválhatók a 70%-os alkohollal, 0,5%-os hidrogén-peroxiddal és más „fehérítő” fertőtlenítő szerekkel. Annak ellenére, hogy az új koronavírus a SARS koronavírussal hasonló törzsből fakad, nem tudjuk pontosan, hogy hasonlóképpen reagál-e a fent említett fertőtlenítőszerekre.
Nem ismerjük az okát az Olaszországban dühöngő COVID-19 magas, 3,4%-os elhalálozási rátájának. Az Olaszországban történteket, a napi fertőzések kiugróan nagy számát más országokkal összehasonlítva, sokan a mediterrán jellegű életforma számlájára írják, ami képletesen szólva inkább az utcákon, tereken, mint a lakásokban zajlik, és a testi érintkezés gyakoribb, mint az észak-európai államokban. Fennáll azonban az a veszély is, hogy egy új mutáción esett át a Kinából érkező vírus. Sokan rákérdeznek, miért hozzák a kormányok a mind szigorúbb megszorításokat, olyanokat is, melyek szellemi-testi szabadságunkat és a megszokott életformánkat satuba szorítják. Ellenpéldaként rendszerint a COVID-19-ben elhunytak számát viszonyítják az infarktusban, AIDS-ben, rákos megbetegedésekben elhunytak számával, ami számbelileg valójában összehasonlíthatatlan.
Vajon a politikusok vagy a szakemberek túlkapása lenne az indikátora a szigornak? Nincs igazuk a kételkedőknek. Ha szabadjára engednénk a COVID-19-et, ha fék nélkül hagynánk a koronavírust, gyors mutációskészsége folytán a következő hónapokban nemigen maradna család gyász nélkül.
Pillanatnyilag nincs más védekezési lehetőség, mint a szakemberek által sugalmazott és a kormányok által előírt megszorítási rendeletek. És ha nem tartjuk be, kijátsszuk őket, senki nem tudja megjósolni, mi lesz a jövőnkkel.
Az intézkedéseket be kell tartani!
Ha az ember olyan ellenséggel találja magát szemben, aminek a harcmodora teljesen ismeretlen, a veszély, hogy elbukik, hatványozottan fennáll. Jelenleg az emberiség ebben a helyzetben találta magát. Szerencsénkre az emberi találékonyság és tudás előtt nem volt/nem is lesz olyan akadály, amit át ne hidalt volna/át ne hidalna. Csupán időt kell nyerni, amíg felismerjük a SARS-CoV-2- vírus gyengéit. Addig azonban nincs más segítség – mint említettem – fegyelmezetten be kell tartani a szakemberek javaslatait, s elfogadni, betartani a kormány intézkedéseit. Sajnos időközben sok ismerősünket, hozzátartozónkat elveszíthetjük, senki sincs közülünk biztonságban, hiszen ezúttal mindannyian, kivétel nélkül, a csata első vonalában állunk a következő hetekben, hónapokban. Ám a nagy egészségügyi központok világszerte éjjel-nappal dolgoznak a megoldáson, s ha nem is karnyújtásnyira, de közel vagyunk ahhoz, hogy legyőzzük a koronavírusnak ezt a veszedelmes, új tagját.
