Szabadka városnapja alkalmából Pro Urbe díjjal tüntették ki dr. Gordana Krtinićet, a Szabadkai Közkórház járványügyi szakorvosát, minőségbiztosítással és kockázatelemzéssel megbízott tanácsosát. A járványügyi szakorvos elismert előadó a HIV/AIDS, a kríziskezelési és minőségirányítási témakörben. Pályája során több szakmai és tudományos elismerésben részesült, többek között a Szerb Orvosi Társaság, a CETIM, a Szerbiai Epidemiológusok Szövetsége is díjazta már. A szakembert az idei koronavírusjárvány-helyzetben tett erőfeszítéseiért és a közkórházban végzett munkájáért Jasmina Stevanović, a Társadalmi Tevékenységek Titkárságának titkára terjesztett elő a város egyik legnagyobb elismerésére.
Mit jelent a Pro Urbe díj az ön számára?
– Az első pillanatban örömöt éreztem, hisz nagy boldogság, ha ilyesmi történik az ember életében, ugyanakkor meglepődtem. Váratlanul ért, mert mindvégig arra törekedtem és arra fókuszáltam, hogy minél jobban végezzem a munkámat, hisz így neveltek és tanítottak. Igyekeztem mindig a legtöbbet kihozni magamból. Az ember semmit sem érhet el az életben, ha nem kap támogatást a kollégáitól, a családjától. Csapatmunka nélkül nem lehet eredményt elérni, a közös cél egyforma eltökéltséget igényel. Itt most nemcsak a közvetlen munkatársaimra, hanem minden, az egészségügyben dolgozó emberre gondolok: a nővérekre, a technikusokra, a takarítókra és másokra. Mindenki nagyon komolyan fogta fel a saját munkáját ebben a nehéz helyzetben, amit a COVID–19 teremtett. A fiamnak és a férjemnek is köszönettel tartozom, mert az eddigi karrieremben elért sikereim nem valósulhattak volna meg a támogatásuk nélkül.
Hogyan lehet felkészülni az olyan váratlan eseményekre, mint amilyeneket a koronavírus okozott?
– Minden előre nem látható helyzetre, legyen az természeti katasztrófa vagy olyan állapot, amit egy járvány okozhat, minden ország vagy rendszer felkészülhet, ha a szervezés jó. Az előkészületeket folyamatosan fenn kell tartani, hisz ha bekövetkeznek ezek az események, akkor nincs idő a gondolkodásra, azonnal cselekedni kell. A krízishelyzetekre kidolgozott megoldásokat minden alkalmazottnak ismernie kell, tudnia kell, hogy hol a helye, mi a feladata, kinek felel a munkájáért, kit értesít, kitől kapja az információkat. A fejlett országokban eredményekkel tanúsítják, hogy ha jó volt a felkészültség, enyhébb következményekkel szembesülnek a krízishelyzetek lecsengésével. A természeti katasztrófák után az eredmény, illetve következmény azonnal látható, pandémia esetén viszont más a helyzet. Ilyenkor meglehetősen kevés idő van a reagálásra, mert meg kell akadályozni a fertőzés továbbterjedését. A járványügyi szakemberek egész életükben az ilyen helyzetekre készülnek. Hatalmas erőfeszítést és munkát igényel a kórházakban történő kockázatkezelés. Az egészségügyi rendszer egy összetett szervezet, melyben a kríziskezelés rendkívül fontos annak érdekében, hogy az egészségügyi ellátás minél gördülékenyebben és eredményesebben működjön. Olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amikkel javítható a szolgáltatások minősége és csökkenthetőek a következmények.
Milyen nehézségekkel, kihívásokkal kellett szembesülnie a Szabadkai Közkórháznak a járvány megjelenésével?
– A kórház esetében fontos volt az alkalmazottak hosszan tartó és folyamatos oktatása, nemcsak az új, hanem a régi beosztottak esetében is. Semmit nem szabad a véletlenre bízni. Minden alkalmazottnak tudnia kell felmérni a kockázatok kialakulásának a lehetőségét. A legnagyobb kihívás minden kórház esetében az intézményben kialakult fertőzések megfékezése. Ez összetett munkát és mindennapos ellenőrzést igényel. Számos kockázata van a lélegeztetőgép használatának, például különböző fertőzések is kialakulhatnak. Ez egy külön kihívást jelentett a mögöttünk álló időszakban. A kórházat zöld és piros zónára osztottuk, és viselkedési protokollt alkottunk mindkét helyszínre vonatkozóan. Az előírásokat nem elég csak betartatni, felügyelni is kell minden tevékenységet. A betegek védelmére oktattuk az alkalmazottakat, ugyanakkor önmaguk megóvására is. A vírus megjelenése óta a kórház egészségügyi dolgozóinak kevesebb mint a 3 százaléka fertőződött meg, s ezt kiemelkedő sikernek tartom, hisz a nyugati országok intézményeiben ez 10–20 százalék.
