Egyelőre itt, Szerbiában valóban nem érezzük még a kifejezetten negatív hatásait a koronavírus okozta gazdasági világválságnak. Ez bíztató a jövőre nézve, még akkor is, ha tudjuk, hogy bizonyos hatások csak ezután fognak begyűrűzni. Az elmaradott országokra jellemző gazdasági szerkezet is „úgymond” megvéd minket a komolyabb hatásoktól, valamint az is szerencsés körülmény, hogy a hazai gazdaságot úgymond „felszálló” ágon érte a baj. Az úgynevezett „washingtoni egyezmény” pedig valójában akár jót is hozhat, bár olyan nagyon fényes eredményekre a közeljövőben még nehezen lehet számítani. A minimálbér és a nyugdíjak egyszámjegyű emelése sokak elégedetlenségét váltotta ki. Pedig a mostani körülmények között valóban kevés helyen beszélnek bármiféle emelésről, inkább megszorítások, visszaesés várható.
Az EU a legfőbb partner
A jelenlegi összetett világpolitikai és globális gazdasági helyzetben valóban sokat jelenthet az amerikai Fejlesztési Ügynökség kilátásba helyezett belgrádi jelenléte. Az oroszokkal, illetve a kínaiakkal „ápolt” gazdasági kapcsolatok is fontosak, az amerikai befektetők kilátásba helyezett érkezése is pozitív fejlemény lenne, de országunk gazdasága európai irányultságú, s ezt a számadatok is alátámasztják. Márpedig ha ez így van, ezt most azért sem lenne szabad szem elől téveszteni, mert a mostanihoz hasonló turbulens időszakokban nagyon könnyű elveszíteni a piacokat és a partnereket, az újak megszerzése pedig hatványozottan megnehezedhet.
Szerbia az Európai Unióval bonyolítja le az utóbbi években árucsere-forgalmának mintegy kétharmadát. Tavaly ennek értéke elérte a 24,9 milliárd eurót, és két és félszerese annak, amit 2009-ben jegyeztünk. Ez az az év, amikor életbe lépett a stabilizációról és csatlakozásról szóló ideiglenes megállapodás. Az egészen biztos, hogy az elmúlt évtized alatt többet is tehettünk volna, közelebb is kerülhettünk volna az EU-tagsághoz. Valójában azonban nem csak rajtunk múlott, hogy a tempó ilyen lassúvá vált. Mindenesetre Szerbia tavaly 13,6 milliárd euró értékű árut és szolgáltatást importált az EU-ból, miközben 11,3 milliárd euró értékű kivitelt valósított meg. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az EU-tagállamokban ideiglenesen vagy tartósan foglalkoztatott szerbiai állampolgárok mintegy 3 milliárd eurót utaltak haza, a külkereskedelmi mérlegünk pozitívvá válik. Mert a kint dolgozók, ha hazautalják a megkeresett pénz egy részét, az valójában sajátságos munkaerőexport.
Keleti szellő
Oroszország és Kína az EU után szintén jelentős kereskedelmi partner, de jelentősen kisebb volumennel. Oroszországgal 2,7 milliárd, Kínával 2,4 milliárd eurót tett ki a kereskedelmi forgalom. A Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) országaival azonban ennél is nagyobb volumenű forgalmat bonyolítottunk az utóbbi években. Tavaly Szerbia 1,4 milliárd euró értékű kivitelt valósított meg Bosznia-Hercegovinával, 0,67 milliárdnyit Észak-Macedóniával. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a közvetlen jószomszédi kapcsolatok továbbfejlesztése, a kereskedelmi akadályok megszüntetése fontos lenne Szerbia számára. Az európai integráció pedig gazdaságilag is nagyon sokat hozhat. Az EU nemcsak a legfontosabb kereskedelmi partnere Szerbiának, de eddig a legtöbb támogatást és segélyt is onnan kaptuk. Az oroszok és kínaiak is ruháztak ugyan be, de inkább az „erkölcsi” és a politikai támogatás volt jelentős, bizonyos szemszögből.
Az egységes európai piac ma már az európai gazdasági integráció legfőbb pillére. Az egységes piac ugyanakkor még közel sem teljesen egységes. A benne rejlő lehetőségek teljes kiaknázása pedig a jövőben tovább fokozható. Csakis az egységes piac jóvoltából maradhat versenyben globális szinteken is az Unió. Az egységes belső piac sok előnyt nyújt a tagországok polgárainak a mindennapi életben. A sok millió kis- és középvállalkozás számára is jelentősen megnöveli a mozgásteret az egységes piac.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a mindenkori modern állam természetes igénye, hogy nemzet legyen, a saját népét képviselve. Az államok elsődleges és legfőbb érdeke, hogy tevékenyen megszervezzék az életet a saját határaikon belül. Amikor más államokkal vagy nemzetközi szervezetekkel kerülnek kapcsolatba, akkor is az kell legyen az elsődleges cél, hogy a saját állampolgárainak az érdekeit védje. Az államoknak ezért mindenekelőtt nagy gondot kell arra is fordítani, hogy megőrizzék szabályozóképességüket.
A nemzetállamok sok esetben védelmezni próbálják az állami tulajdonban lévő, vagy az olyan ágazatokban tevékenykedő vállalatokat, melyek az állam szempontjából stratégiailag fontosnak ítélt tevékenységet folytatnak. A fegyvergyártás, az élelmiszeripar, a távközlés és más stratégiailag fontos szektorok területén működő cégek működésével kapcsolatban több módon is megpróbálhatják a cégeket előnyös vagy védelmezett helyzetbe hozni. A verseny szempontjából negatív hatása van annak, ha államilag preferálnak cégeket, viszont az ilyen rendkívüli helyzetekben ennek az előnyei is megmutatkoznak.
