Szinte az utolsó pillanatig kétséges volt, kapnak-e engedélyt a szervezők arra, hogy megtartsák a második lovastábort Tóthfaluban, ám végül harmincas létszámmal, az előírásokat betartva olyan fantasztikus tábort hívtak életre, amelyet közel s távol megirigyelhetnek tőlük. A maga nemében a környéken egyedülálló megmozdulást a tavaly alakult Almás Vasderes Hagyományápoló Egyesület tagjai találták ki, nem is hiába, mert rengeteg érdeklődő van, napról napra jelentkeznek náluk lovas oktatásra, ugyanakkor az is dicséretes, hogy egy hét alatt harminc gyereket sikerült Tóthfaluba vonzaniuk. Ehhez persze az is kellett, hogy kiváló programot kínáljanak.
A táborba nem kifejezetten a falusi gyerekek jelentkeztek, hanem a környező városokból is sokan érkeztek, hiszen közülük is egyre többen érdeklődnek a lovassport iránt. Hét közben is egyre többen keresik fel Kálmán Jenőéket, hogy kijárjanak Tóthfaluba, és ott lovagolni tanuljanak. Ami szintén érdekes, az az, hogy a felnőttek közül is egyre többen kedvet kapnak ahhoz, hogy lóhátra vagy kocsira pattanjanak.
Az egyesület elnöke, Kálmán Jenő és felesége, Hajnalka tavaly tartották meg az első tábort, amelynek sikerességén felbuzdulva nem volt kétséges, hogy amennyiben a körülmények megengedik, idén is benépesítik a falut a lovakat kedvelő vagy megismerni vágyó gyermekekkel. A négynapos, ottalvós tábor nem élvezett semmilyen pályázati támogatást, ez mégsem szegte a kedvét a szervezőknek, akik a környezetismeret, a hagyományőrzés, illetve általában az állatgondozás megtanítására és megismertetésére helyezték a hangsúlyt. Az egyesület alapítói mellett a tábor ideje alatt négyen is besegítettek a koordinálásba.
Az augusztus 27-én kezdődött sátortábor vasárnap nyílt nappal ért véget, ami felpezsdítette a falu és környéke életét, amire ebben a furcsa időszakban talán még nagyobb szükség van, mint bármikor máskor. A közösséghez tartozás, a hasznos időtöltés és nem mellesleg a szórakozás és a tanulás is mind-mind fontos alkotóelemei voltak ennek a hasznos négy napnak, amit a résztvevők a falu szélén töltöttek, ugyanakkor a falusi környezet és az értékeink megismerése és hagyományaink továbbéltetése céljából többször ki is mozdultak.
Az egyesület alelnöke, Kálmán Hajnalka úgy összegezte a tábort, hogy az a visszajelzések alapján igencsak hasznára válhatott a részt vevő gyerekeknek, nekik pedig örömforrás volt látni a mosolygós arcú fiatalokat, akik az ott töltött napok alatt tanultak, szórakoztak, és élményekkel gazdagodva tértek haza. Mint mondta, ahogyan hallották, sokan lesznek, akik év közben is visszatérnek majd egy-egy lovaglás vagy délután erejéig, ugyanakkor megannyian várják már most a következő évi tábort, amelyben remélhetőleg még többen lehetnek majd!
– A táborunk immáron másodízben jöhetett létre, ami egy régebb óta dédelgetett álmunk volt, annál is inkább, mivel mi magunk is lótulajdonosok és állatszerető emberek vagyunk, éppen ezért szerettük volna, ha a környezetünkben nem hal ki ez az ágazat, és sokan megismerkedhetnek azzal, ami lassan kezd feledésbe merülni. Kár volna hagyni, hiszen annyi szépség van benne. Közismert a lovak régi áldásos tevékenysége, ami nélkül a parasztember el sem tudta volna képzelni az életét, ugyanakkor arról is egyre több szó esik, hogy milyen jó hatással van az emberre a ló, a lovas terápia. Így elmondhatjuk, hogy kettős feladatot teljesítettünk, mert amellett, hogy megmutattuk a gyermekeknek a hagyományainkat, őseink életformáját, a lelki egészségükre is odafigyelhettek anélkül, hogy egyáltalán tudtak volna róla. Arról nem is beszélve, hogy a táborban töltött idő alatt a telefonok és egyéb elektronikus eszközök otthon pihentek – mesélte Hajnalka, aki elmondta, a tábor első napja a sátorállítással kezdődött, a lovakkal való ismerkedéssel, volt pónilovaglás, szamaragolás is a tábor helyszínén, a második napon pedig már messzebbre is elmerészkedtek. Kirándulásuk helyszínére, az ilonafalvi Baráthok kútjához lovas kocsikkal indultak, és a gyerekek számára egész napos fürdőzést terveztek, amibe az időjárás sem szólt bele. Az iszapcsatározás mellett helytörténeti ismereteket is szerezhettek a gyermekek, akik nagyon élvezték a fürdőzést, és úgy tanultak helyismeretet és környezetismeretet, hogy szinte észrevétlenül szívták magukba nemcsak a Járás jó levegőjét és a fürdő iszapjának gyógyító erejét, hanem egyúttal a tudást is. A harmadik napon vendégek is érkeztek hozzájuk, a Magyarkanizsai Íjászkör tagjai, akik még érdekesebbé tették a tábori napot, továbbá egy már majdnem feledésbe merült mesterséggel is megismerkedhettek a résztvevők. Az adai Albék Sándor kovácsmester is megtisztelte őket jelenlétével, megmutatva a fiataloknak a patkolás, a pataápolás és a körmölés mikéntjét, amit legtöbbjük most látott először. A lovastábor programjára a koronát a negyedik nap tette fel, amikor nyílt napot tartottak. Ennek keretében felvonultak a környékből érkezett lovasok, akik mellett a szülők is megjelentek, így hangulatos hagyományőrző nap kerekedett Tóthfaluban, ahol bemutatták azokat a régi munkamódszereket, amelyekben a munkásember legszükségesebb társa és segítője a ló volt, hiszen azzal szántottak, takarították be a terményt, és szállították haza.
A tóthfalui Almás Vasderes Hagyományápoló Egyesületre a Facebookon rákeresve is gyönyörködhetünk az elmúlt napok képeiben, azok pedig, akik szeretnének lovagolni tanulni, vagy egyáltalán egy szép délutánt eltölteni a festői környezetben, el is látogathatnak Kálmánékhoz, akik tárt karokkal fogadják a lovakat szerető vagy megismerni vágyó gyerekeket és felnőtteket egyaránt!
