Nemrégiben Donald Trump egy Twitter-üzenetben felvetette, hogy a járványhelyzetre való tekintettel az elnökválasztást el kéne halasztani addig, amíg a szavazópolgárok nem tudnak biztonságosan szavazni. Az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi elnöke ugyanis nem bízik a levélszavazatok eredményében, mert szerinte ezzel a módszerrel könnyű csalni, bár erre bizonyíték nincs. A Kongresszus demokrata és republikánus képviselői azonban jelezték, nem nyitottak a választás elhalasztásának ügyében, tehát a választásokat november 3-án megtartják. Az intézkedés valóban példátlan lett volna, hiszen az amerikai történelemben még soha nem halasztottak el választást. 1845 óta pedig, amióta meghozták a máig is hatályos választási törvényt, a választás napja, az úgynevezett Election Day mindig „november első hétfőjét követő keddje”.
Így Donald Trump számára már csak nyolcvannégy nap áll rendelkezésre, hogy mozgósítsa szavazóit, valamint meggyőzze a még ingadozókat: érdemes újabb négy évre rá bízni az ország irányítását. Ez elvileg nem kéne, hogy nagy kihívást jelentsen számára, hiszen Trump kiválóan szerepel a nagy médiafigyelemmel kísért tömeges választási gyűléseken. A 2016-os elnökválasztáson is megmutatta: nagygyűlései nem pusztán kampányrendezvények, hanem olyan események, amelyek hívei számára valóságos közösségi élményt tudnak nyújtani, képesek mozgósítótani a választóit. Idén azonban nem szokványos elnökválasztási kampány zajlik az Egyesült Államokban, lévén, hogy azt egy világjárvány kellős közepén tartják meg. A választók többsége pedig nem kockáztat egy koronavírus-fertőzést valamelyik nagygyűlésen, még Trump legnagyobb rajongói sem. Elég, ha csak Trump júniusi tulsai kampányindító nagygyűlésére gondolunk, ahol a remélt százezer ember helyett alig 6200-an jelentek meg. Az elnök egy félig üres stadionban volt kénytelen elmondani kétórás beszédét. A világhálót pedig bejárta az a videó, amelyen a Tulsából a Fehér Házba visszatérő Trump, kibontott nyakkendővel, sapkáját a kezében tartva, búskomor ábrázattal hagyja el az elnöki helikoptert. Kampányrendezvények híján, pusztán az elnöki teljesítményével viszont igen nehéz lesz meggyőznie a szavazókat, hogy rá adják voksukat.
Pedig az év elején még igen kedvezően álltak a csillagok Trump számára. A foglalkoztatási adatok jó eredményeket mutattak. Az elnök így azzal büszkélkedhetett a sajtónak, hogy sem az afroamerikaiaknak, sem a spanyolajkúaknak soha nem ment olyan jól, mint az ő elnöksége alatt. Igaz, a mexikói határon nem sikerült teljes hosszában megépíttetnie a választási kampányában beígért falat, de még így is jelentősen csökkent az illegális bevándorlás az országba. Azon ígéretét viszont sikerült betartania, mely szerint újratárgyalja a szabadkereskedelmi egyezményeket. Közben a világhálón és a sajtón keresztül sorra szállította meghökkentő megjegyzéseit, amelyekkel leginkább saját szavazóbázisát és rajongóit tudta folyamatosan lázban tartani.
És ekkor az Egyesült Államokban is megjelent a koronavírus. Számos országban, ahol úgy látszott, hogy a kormányzat határozott és szigorú intézkedésekkel védi a lakosságot, a járvány kedvezett a hatalmon lévő vezetők számára. Trump azonban elkövette egyik legnagyobb hibáját. Habozott szigorú korlátozó intézkedéseket bevezetni, nehogy rontson addigi kedvező gazdasági mutatóin. A döntés végül azzal járt, hogy az Egyesült Államok a fertőzések és a halálesetek számában is a világ csúcstartójává vált, miközben a gazdaság az 1929-es nagy válság óta nem látott mélységekbe zuhant. Eközben, ha a járvány és a gazdasági válság már önmagában nem lenne elegendő, George Floyd halála miatt kitört tüntetés- és zavargássorozat rázta meg az országot, Trump megosztó nyilatkozatai pedig a válsághelyzetben kontraproduktívakká váltak. Így jelenleg szinte mindegyik közvélemény-kutatás Joe Biden tetemes előnyét mutatja Donald Trumpal szemben.
Az amerikaiak jelenlegi elnökét azonban korai lenne még leírni. 2016-ban ugyanezen időszakában szintén minden közvélemény-kutatás Hillary Clinton előnyét mutatta. Emellett a Demokrata Párt nem az épp legélesebb kését vette elő a fiókból, amikor Joe Bident választotta meg Trump kihívójául. Barack Obama volt alelnöke három évvel idősebb a 74 éves Trumpnál. Biden ritkán szólal meg, de amikor nyilatkozik, akkor is sikerül megsértenie az afroamerikai közösséget, azt a szavazóbázist, amelytől jelenleg a legtöbb szavazatot remélhetné. Májusban például egy afroamerikai újságíróra tett megjegyzést. Amikor az újságíró megkérdezte Bident, hogy mivel győzné meg az afroamerikaikat, hogy rá szavazzanak, a politikus azt válaszolta, hogy az újságíró nem is igazi fekete, ha ilyet kérdez tőle.
Bármi lesz is a november 3-ai szavazás kimenetele, egy biztos: Trump már most történelmet írt. Ha elveszíti a választásokat, egyciklusos elnökként is eléri, hogy még hosszú évekig beszéljenek róla, és elnökségét elemezzék, belföldön és külföldön egyaránt. Ha nyer, akkor pedig legalább akkora, de talán még nagyobb meglepetést okoz, mint amekkorát 2016-ban. Ezért is lesz érdemes figyelemmel kísérni a november 3-ai Election Dayt.
