2024. április 26., péntek

Akiknek sok minden van a tarsolyukban

Négy mikrofon, négy szék és négy művész

Elor Emina, László Judit, Szalai Bence és Ozsvár Róbert, az Újvidéki Színház színművészei ezekben a nyári napokban is próbáltak, próbálnak, hogy nekünk örömet tudjanak szerezni – a járványhelyzeti előírások miatt egyelőre csak online tekinthettük meg a Jaj nekem szerelem… című zenés-irodalmi performace-ot a Facebookon.

A szerelem témájú gyönyörű versek, monológok, dalok egyvelegéből álló sikeres produkciót reméljük, a jövőben sok néző sok városban láthatja majd élőben...

Szalai Bence (Fotó: Dávid Csilla)

Szalai Bence (Fotó: Dávid Csilla)

Szalai Bence: – Igen, mi is nagyon reméljük. A koronavírus miatt Újvidéken, az Egység Művelődési Állomáson élőben lejátszottuk, de nem közönségnek, hanem négy kamerának, amellyel a pályázat kiírója felvette az anyagot. Ezt a felvételt láthatták az érdeklődők online. Topolyán, Adán, Csókán élőben is előadtuk, reméljük, másutt is lesz alkalmunk erre. Az online eseményre a novisad2021-nak a Művészek. Most! (Umetnici. Sad!) projektuma keretében került sor. Emina sikeresen pályázott a város pályázatán, ami előadás lehetőséget biztosított ennek a produkciónak.

Bejárjuk a szerelem ívét az óvodás kortól az idős korig. Beszélünk, éneklünk róla, őszintén, pozitívan. Már korábban is készítettem megzenésített verseket, így ebben a produkcióban Ozsvár Robival együtt én gitározom. Eminának erősségei a versek és a dráma, Jucának (Judit) szintén, aki ugyanakkor gyönyörűen énekel.

Elor Emina: – Különleges lett ez a műsor, mert mindenkinek kicsit szívügye a szerelem-téma. Egyes anyagokat ismertem, másokat most tanultam meg. William Shakespeare Rómeó és Júlia c. tragédiájából a Júlia-monológ, illetve a költőnek a híres LXXV. (75.) szonettje különösen kedves szövegek a számomra. Pál apostol ismert szeretethimnuszával (1Kor 12,30–13,13) nyitottuk a performance-unkat, amelyben egyebek közt József Attila, Lackfi János, Pablo Neruda, Nagy László, Zelk Zoltán, Radnóti Miklós szép gondolatait tolmácsoljuk, továbbá elmondjuk Harangozó Nándor novelláját, és a saját megzenésítéseink mellett még különböző ismert együttesektől, zenekaroktól kölcsön vett szerzeményeket énekelünk. Szerintem különleges színfoltja a műsornak Romhányi József tartalmilag érdekes és szellemes párkereső apróhirdetés rovata, amelyben többek között „feleséget keres komoly szándékú moly”.

Ozsvár Róbert: – Szívből, örömmel készítettük ezt a produkciót. Mindenki azt mondja el, amit „hozott”, és amit szeret is mondani. Ebből kifolyólag nagyon kellemes volt próbálni. Egyébként barátok vagyunk, ismerjük és szeretjük egymást, és szeretünk együtt dolgozni.

László Judit: – A produkciót közösen hoztuk létre, mindenki a számára kedves verseket, szöveget választotta, egyeseket már valamikor valahol előadta. Vannak benne kevésbé ismert versek és szövegek, és olyanok is, amelyeket már egyesek hallottak, vagy még tanulták is az iskolában. Mindnyájan éneklünk. Ebben a kevés szereplős darabban mindenkinek részt kell vennie, ha azt akarjuk, hogy jó hangzású dal szülessen. Van olyan dal, ahol több szólamban éneklünk, van, ahol én énekelek, van, ahol Emina, és a fiúk gitároznak. Az én hangszertudásom kimerül egy kézi csörgőben. Élveztem, amikor megszületett a produkció, és nagyon élvezem, amikor előadhatjuk színpadon vagy szabadtéren. Nincs gond vele, bárhol játsszuk. Nem is kell hozzá sok kellék. Igazából beférünk vele egy autóba. Bárhol bármikor elő lehet adni, mert nem igényel sem sok kelléket, sem nagy mozgásteret. Mindössze négy mikrofonra és négy székre van szükség a performance előadásához.

László Judit (Fotó: Dávid Csilla)

László Judit (Fotó: Dávid Csilla)

Olvasóinknak júniusban beszámoltunk arról, hogy az Újvidéki Színház társulatának három színművésznője, Elor Emina, Crnkovity Gabriella és László Judit, továbbá két színművésze Ozsvár Róbert és Szalai Bence a Maradok maradni című videóért, amely az elvándorlás témáját járja körbe, különdíjat érdemelt ki a magyarországi StageHive pályázatán... Hogyan alakult ennek a produkciónak az utóélete?

Bence: – A nyarat is arra szántuk, hogy a jelenlegi helyzettől függetlenül, pár alkalommal találkozzunk, és elkészüljünk ezzel a projektummal, mire őszre remélhetőleg beindul a rendes színházi élet.

A már írott anyagunkat szeretnénk kiegészíteni olyan jelenetekkel, szövegekkel, amelyeket nem elmondunk a színpadon, hanem vetítünk. Ebben a produkcióban is több médium keveredik: felvételről zene, élőzene, továbbá videóvetítés, és ha sikerül ehhez anyagi támogatást szerezni, lehet, hogy az alapdíszletre színeket, fényeket is tudunk vetíteni.

Elor Emina (Fotó: Dávid Csilla)

Elor Emina (Fotó: Dávid Csilla)

Emina: – Jelenleg az Újvidéki Színházban próbálunk, hogy a díjazott videóból performance legyen, amelyet remélhetőleg színpadon lát majd a közönség. Crnkovity Gabriellát bíztuk meg, hogy rendezze a soraikat, rendezőnk és koreográfusunk legyen. Egyben ő a dramaturgunk, aki azzal is foglalkozik, hogy sorrendbe rakja az ötleteket, és velünk együtt a színpadra alkalmazza.

László Judit: – Emina nagyszerű témát választott, hiszen Vajdaságban mindannyiunk fejében megfordult legalább egyszer, mi lenne, ha én is egyszer nekivágnék a nagyvilágnak. Szerintem nincs olyan ember, akinek erről ne lenne mondanivalója vagy tapasztalata. Én nehezen tudnám az életemet például Németországban elképzelni, hogy nem a szakmámban dolgozok, hanem kisegítő vagy takarító munkát végzek. Próbákon körbejártuk az elvándorlás témáját, mindenki gyűjtögetett gondolatokat, érzéseket... A rendező ellát bennünket feladatokkal, alakulnak a jelenetek. A vázlat szövegkönyvünk sokféle írásból tevődik össze, a miénkből és meglévő prózarészletekből, továbbá olyan szövegekből, amelyeket ismerőseink írtak nekünk, akik már több éve külföldön vannak. Beszámolnak a tapasztalataikról, illetve arról, hogy mi késztette őket arra, hogy külföldön próbáljanak szerencsét.

Ozsvár Róbert (Fotó: Dávid Csilla)

Ozsvár Róbert (Fotó: Dávid Csilla)

Ozsvár Róbert: „A maradok maradni” témakörbe a legfájóbb számomra az, hogy tőlem mennek el a barátaim. Egyszer már csak azon kaptam magam, hogy több oldalról megérint a téma. A nyolcvan százaléka azoknak, akiket ismerek, elment Moholról, ahonnan származom, és innen, Újvidékről. Sétálok a városban, és szinte alig látok ismerőst. Színészek közül, akik elmentek külföldre, volt akiknek sikerült másutt is befutni karriert. Ennek örülök, viszont szerintem bátor, aki rájön, nem fekszik neki „máshol otthon lenni”, és hogy beismeri, hogy itthon a számára a legjobb.