A járványügyi helyzet egyre inkább rányomja bélyegét a világgazdasági mozgásokra is. A kezdetben vártnál is hosszabb pszichológiai hatással járhat itthon és világszerte egyaránt. Gazdasági szempontból lesújtó lehet, ha az a tudat rögződne be, hogy ennek belátható időn belül nem lesz vége. A vállalkozói szellemre nincs jó hatással, habár meg kell jegyezni, hogy új megoldások válhatnak most váratlanul jó üzletté, és új piaci rések nyílnak meg folyamatosan.
A negatív hozzáállás lényegében egy önmagát beteljesítő jóslattá válhat, ami viszont nem kívánatos. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a korábban kialakult trendek is fenntarthatatlan folyamatokat indítottak el, és a bolygó teljes tönkretételének megakadályozásához is hozzájárulhat a helyzet, de ez már egészen más megközelítés lehetne. A koronavírus-járvány gazdasági következményei a legtöbb ország esetében csak a félévi statisztikákból derülnek ki, de félő, hogy ez valóban csak a kezdet.
A világjárvány okozta válság felgyorsította a digitális átalakulás ütemét az e-kereskedelem további bővítésével, valamint a távorvoslás, a videokonferencia és az online tanulás gyorsabb bevezetésével. A nemzetközi ellátási láncban részt vevő vállalatok komoly nehézségekkel szembesülnek. Valószínű, hogy sokan megváltoztatják termelésük helyét. Ez a tendencia nem minden esetben teremt új munkahelyeket, mivel a termelés nagy részét – amit csak lehet – automatizálják. A világjárványból tanulható legfontosabb lecke lehet, hogy együtt kell dolgozni az egész emberiséget érintő problémák megoldásában. Egyelőre több jel is ebbe az irányba mutat, miközben – paradox módon – a folyamat az ellentéteket is erősíti.
AZ EURÓ DISZKRÉT BÁJA
Ahogy más rendkívüli események bekövetkeztekor, úgy most is a pénzüket, megtakarításaikat sokan aranyba mentik át, mint biztosnak vélt menedékbe. Az arany árát ez felfelé hajtja, és valójában ebben nincs is semmi váratlan. Szintén paradoxnak tekinthető viszont, hogy ebben a helyzetben az euró a legvonzóbb alternatíva. Míg korábban arról cikkeztek és azt elemezgették jeles szakemberek is, hogy az eurónak nincs jövője, mert nehézkes az EU-ban a döntéshozatal, nincsenek eléggé összehangolva a tagállamok intézkedései, most éppen a nehézkesség erősíti a közös pénzt.
A jelenlegi perspektívából ugyanis most az látszik, hogy a sok szereplő valóban annyira nehezen egyezik meg, hogy komoly költekezésre nincs nagy esély. Éppen a nehézkes döntéshozatali mechanizmusok miatt az amerikaihoz mérhető gazdaságösztönzés nehezen képzelhető el. Ez ugyan negatívum az európai gazdasági növekedés szempontjából, de pozitív a deviza stabilitására nézve. Ez rövid távon már sejlik, de hosszabb távon is igaz lehet.
KÖDÖS ÉS ZAVAROS JÖVŐKÉP?
Az elmúlt évek megszokott trendje volt, hogy a dollárt ugyan mindenki drágának tartotta, mégis fokozatosan erősödött. Ennek egyik fő oka volt, hogy az összes többi, komolyan vehető devizában nem lehetett kamatot megvalósítani. Amikor máshol nulla volt a kamat, vagy esetenként mínuszba ment, még a dollárban megvalósítható szerény 1-2 százalék is vonzó volt. A koronavírus okozta válság hozott változást. Az amerikai kamatok nagyon gyorsan lecsökkentek. Az Európai Unió gazdasága az első félévben a világháború óta jegyzett legsúlyosabb gazdasági visszaesést „produkálta”. A korlátozások legszigorúbb időszakában az euróövezet gazdasága 25–30 százalékkal alulteljesített a normális kibocsátáshoz mérten. Az első negyedévi adatok egyelőre a pontosnak vélhetők. Abban az időszakban az eurózóna GDP-je 3,6, a teljes uniósé pedig 3,2 százalékkal esett vissza. Az adatokból annyi leszűrhető, hogy a válság eltérően sújtja az egyes tagországokat és az egyes szektorokat. Ez látatlanból is feltételezhető volt.
Azt viszont elképzelni is nehéz, egyben szörnyű, hogy mit hozhat még a jövő, ha a negatív trendek és vállalkozási szellemre végzetesen ható közhangulat elkezdene fokozódni. Az elemzők és a média által megjelentetett jóslatok, analízisek negatív vagy pozitív hangvétele is hozzájárulhat ahhoz, hogy melyik irányzatból lesz egyfajta önbeteljesítő jóslat a végén.
Mindez tehát nyitott kérdés továbbra is, ahogyan az is, hogyan tekint a jövőben az EU arra, hogy Oroszország jóváhagyta a Szerbia és az Eurázsiai Gazdasági Unió (EAEU) közötti szabadkereskedelmi szerződés ratifikálását. Kell-e majd választani végül a két opció között vagy Szerbia valóban híd lehet végül a Kelet és a Nyugat között, annak minden előnyével. Erre is tekinthetünk sokféleképpen. A definíció szerint a paradoxon alatt állítások olyan halmazát értjük, amelyek ellentmondáshoz vezetnek, vagy a józan észnek ellentmondó következtetés vonható le belőlük. A híres paradoxonok mögött megbújó kétértelműségek, következtetési hibák és ki nem mondott, hibás feltételezések tudatosodása eddig már számos tudományos, filozófiai és matematikai felfedezéshez vezetett. Jó lenne most is sürgősen felfedezni, hogyan védhetjük meg hatékonyan az egészségünket és a gazdaságot is, mert különben a „jövő” is csak egy paradoxonná válhat.
