A cigarettavégre a szerb nyelvben több kifejezés is használatos. Ennek egyik érdekessége, hogy az 1948-as olimpiai labdarúgótornán ezüstérmes jugoszláv válogatottban ketten is ilyen becenévre hallgattak. Az egyik Aleksandar Petrović Pikavac volt, aki elsősorban arról ismert, hogy edzőként ő vezette be 1970-ben az I. ligába a Crvenkát, a másik pedig a nemzetközi porondon is hírnevet szerzett Zlatko Čajkovski Čik volt, az 1952-es olimpián is ezüstérmes válogatott tagja, aki két vb-n is szerepelt, és Németországban sikeres edző volt.
Zlatko Čajkovski 1923. november 24-én született Zágrábban, és 22 évvel ezelőtt a mai napon, életének 75. évében hunyt el Münchenben. Becenevét a mindössze 164 centiméteres magassága miatt kapta. Focizni 14 éves korában kezdett a zágrábi HAŠK-ban, ahol 1945-ig maradt. Ezt a népszerű zágrábi klubot a háború után feloszlatták, és a játékosok szabadon választhattak, hol folytatják. Zlatko Belgrádba költözött, előbb a hadsereg csapatában focizott, amelyből egy évre rá megalakult a Partizan, és ennek tagja lett. A két évvel fiatalabb öccse, a szintén többszörös válogatott Željko viszont maradt Zágrábban, és a Dinamóban, a Građanski utódjában folytatta. Zlatko a HAŠK-kal, noha az élvonalbeli klub volt, nem nyert egyetlen titulust sem, a Partizannal viszont 1947-ben és 1949-ben bajnok volt, és háromszoros kupagyőztes (1947, 1952 és 1954).
Čajkovski 32 évesen, 1955-ben szerződött külföldre. Pályafutását Németországban a Kölnben folytatta, ahol három évet maradt, majd két utolsó idényét a haifai Hapoelban töltötte. Időközben Németországban edzői oklevelet is szerzett a híres Hennes Weissweiler neveltjeként.
Čajkovski a háború előtt két meccset játszott az ifjúsági válogatottban, a háború idején két meccsen lépett fel horvát színekben, majd 1946 és 1955 között 55 alkalommal kapott helyet a jugoszláv válogatottban, és ezeken hétszer volt eredményes. Az első válogatottmérkőzést 1946. szeptember 29-én játszotta Csehszlovákia ellen, az utolsót pedig 1955. május 15-én, amikor Skócia volt az ellenfél.
Az 1948-as olimpián Jugoszlávia a döntőben Svédországtól kapott ki 3:1-re, négy évvel később pedig az aranymeccsen Magyarország nyert 2:0 arányban a Beara, Stanković, Crnković, Čajkovski, Horvat, Boškov, Ognjanov, Mitić, Vukas, Bobek, Zebec gárda ellen. Az 1950-es brazíliai és az 1954-es svájci vb-n Čajkovski mindkétszer az 5–8. helyen zárt válogatott tagja volt.
Első edzői sikerét 1962-ben a Kölnnel érte el, amikor német bajnokságot nyert. Ezután az akkor II. ligás Bayern Münchenhez került, amelyet felvezetett a Bundesligába, majd 1966-ban és 1967-ben német kupát nyert. Ő alapozta meg a Bayern első aranykorát, amikor csapatba állította Sepp Maiert, Franz Beckenbauert és Gerd Müllert is. A bajoroknál egykori csapattársa, Branko Zebec követte, aki 1969-ben bajnok és kupagyőztes lett. 1968 és 1982 között német, osztrák és svájci csapatoknál dolgozott, és egy idényben, nem sok sikerrel, a zágrábi Dinamo kispadján ült.
