Az utóbbi időben a vágómarhák piacán komoly megtorpanás volt tapasztalható, a sertéspiac pedig a váratlan nemzetközi mozgások és a hazai vendéglátóipar keresletének csökkenése ellenére is viszonylag stabil maradt. Az utóbbi két hétben volt ugyan egy kisebb lejtmenet, de ez a szezonális hatásoknak is betudható.
Már hagyományosan augusztusban és szeptemberben szokott felélénkülni a sertéspiac, az idei év azonban kifejezetten specifikus, így nehéz megjósolni, mi történhet még.
Mikuska Csaba, a topolyai Sertéstenyésztők Egyesületének elnöke elmondta, hogy enyhén nyomott árak uralkodnak jelenleg a sertéspiacon. A helyzet elsősorban a vágóhidak monopolhelyzetéből ered, mivel ma már Szerbiában a hizlaldai kapacitások 70 százaléka a nagy vágóhidak tulajdonában van. Ezért tehetik meg, hogy az árakat nekik megfelelően alakítják, vagy legalábbis befolyásolják őket. Amikor ugyanis a saját hizlaldájukból látják el a vágóhidat, onnan pedig a saját üzletlánchoz kerül a végtermék, akkor nem annyira fontos, hogy milyen áron vásárolnak, hiszen az csak belső elszámolásra szolgál, és a nyereséget összességében mérik. Viszont amikor némi áremelkedés tapasztalható a piacon és a saját kínálatuk nem elegendő, akkor a behozatal felé fordulnak, amit az állam rendre engedélyez is nekik. Ilyenkor behozzák külföldről az olcsó sertéshúst, így tartva alacsonyan a hazai felvásárlási árakat.
Mikuska elmondta, hogy az utóbbi időben a hízósertések ára 130 és 150 dinár között alakul, a malacok kilogrammjáért pedig mindössze 180-190 dinárt fizetnek. Egyedül a beoltott, a védőoltással immunissá tett nagy farmokról származó egyedekért fizetnek 230-250 dinárt, s ez lenne a reális ára a malacnak.
Ahogyan az mezőgazdaság más szektoraiban, úgy a sertéstenyésztés területén is a kistermelők vannak a legrosszabb helyzetben, hiszen sok esetben nem éri meg beoltatni a malacokat, és általában nehéz is értékesíteni néhányat. A felvásárlóknak is jobban megfelel, ha legkevesebb 25 darabot kínálnak fel egyszerre szállításra.
A sertéstenyésztőket tömörítő egyesület elnöke azt is elmondta, hogy a topolyai községben még viszonylag olcsón be lehet oltatni a malacokat, de ez is legalább 250 dináros költség egyedenként. A pacséri állatorvosi állomás jóformán az oltás áráért végzi el ezt a műveletet, valószínűleg ezért ilyen kedvező az ár, ugyanis sok esetben ennél jelentősen többet kérnek érte. Emellett az úgynevezett fülezés, az állatok nyilvántartásba vétele is mintegy 90-100 dinárba kerül, de enélkül nem lehet értékesíteni a malacokat, és az állategészségügyi rendeletek sem tarthatók be, ezért is fontos. Ezekkel a költségekkel már startban számolni kell, és kicsiben a nyereség rovására megy. Ennek a következménye az, hogy a kistermelők esetenként nem oltatják be a malacokat, még ha így olcsóbban is tudják értékesíteni.
A sertéstenyésztés kritikus és érzékeny időszaka a malacok fölnevelése, hiszen sok odafigyelést és szakértelmet kíván. Ezen a területen csak mérsékelten lehet alkalmazni a nagyüzemi technológiákat és szemléletet, mivel nagyfokú gondoskodást igényelnek életük első heteiben az aprócska jószágok. A mycoplasmosis elleni vakcinázást általában egydózisos kombinált vakcinával oldják meg, amellyel a sertés-circovírus 2-es típus (PCV2) ellen immunitást adó és Mycoplasma hyopneumoniae antigéneket tartalmazó védőoltást megkapják a malacok.
Szerencsére most a fertőző betegségek terjedéséről a sertéstenyésztők körében nincsenek tapasztalatok, az afrikai sertéspestist – mely korábban megjelent Szerbiában – sikerült teljesen visszaszorítani.
Mikuska Csaba azt is elmondta, hogy a hízósertésekért 130–150 dinárt fizetnek. Szerinte a jövedelmezőség határa a jelenlegi takarmányárak mellett egy átlagos termelő esetében 140 dinárnál húzható meg, ami azt jelenti, hogy a felvásárlási ár is ezt a határt „nyaldossa”, nagy jövedelem pedig biztosan nincs a hízlaláson.
