2021. január 24., vasárnap
PIROS CERUZA

Indián nyár

Egyik korábbi írásunkban foglalkoztunk a „miholi regatta” fordítói találós kérdéssel, amelynek megfejtése Mihály-napi regatta. A versenyt kora ősszel rendezik, amikor az időjárás még kedvez az efféle szabadtéri eseményeknek – erre szerbül a Miholjsko leto, a magyar nyelvben a Szent Mihály nyara, a vénasszonyok nyara vagy az indián nyár terjedt el. Habár a júliusi forróságban nehéz elképzelni, hogy nemsokára eljön ez az időszak is, mégis megragadjuk az alkalmat ezeknek a szókapcsolatoknak a körüljárására. Így amikor szeptember végén valóban elérkezik a Szent Mihály nyara, a vénasszonyok nyara, avagy az indián nyár, már nem ér bennünket fölkészületlenül – legalábbis nyelvészeti szempontból biztosan nem.

A szókapcsolatok közül ma a Szent Mihály nyara a legkevésbé használatos: a Czuczor–Fogarasi-féle szótár jegyzi ’nyár utója’ jelentéssel, hozzátéve, hogy néhol másképpen vénasszonyok nyara. Megjegyezhetjük, hogy nem tudjuk pontosan meghatározni, mettől meddig tart, annak ellenére sem, hogy a hagyományos elnevezése pontos dátumhoz köthető. A katolikus naptárban Mihály napja szeptember 29-e, a julián naptárban október 12-ére esik; a franciában és más újlatin nyelvekben a Szent Márton nyara kifejezés él, amely a november 11-ei Márton-naphoz köthető. A különböző nyelvekben tehát más-más jeles naphoz kapcsolódik az elnevezés eredete, maga az időszak pedig az őszi, meleg, de már nem nyári forróságú, kellemes, ökörnyálas időjárást foglalja magában.

Ennek leírására a magyar nyelvben a vénasszonyok nyara szókapcsolat honosodott meg, mégpedig német mintára, ugyanis az Altweibersommer tükörfordítása. Egyes vidékeken a kezdetét Teréz napjához kötik (október 15.). Eredete tisztázatlan; egyik lehetséges értelmezése az, hogy ezekben a kora őszi hetekben, amikor odakint még kellemes a hőmérséklet, bent a házban viszont már hűvös van, az általában otthon tartózkodó korosabb asszonyok kiültek a ház elé, hogy addig se kelljen fűteni a lakást. E közkeletű magyarázat helyett hihetőbbnek tűnik az, miszerint a frazéma a kora őszre jellemző ökörnyál, valamint az idős nők ősz haja közötti hasonlóságon alapul, ennek alátámasztásául szolgál, hogy az ’idős nő’ jelentésű Weib szó ’pókháló’ értelemben is élt. Más meghatározás szerint a vénasszonyok nyara a nők második ifjúságának szimbóluma, és azon a megfigyelésen alapul, hogy a második fiatalság ugyanúgy rövidebb ideig tart, mint az „igazi” ifjúság, ahogyan a vénasszonyok nyara is rövidebb, mint az igazi nyár.

A meleg őszi heteket emellett indián nyárnak is nevezzük, amely szólás a XVIII. század végétől Észak-Amerikából terjedt el több európai nyelvbe, az angol Indian summer tükörfordításaként, habár nem teljesen ugyanazt az időszakot értik rajta az egyes országokban. A kifejezés magyarázható azzal, hogy az észak-amerikai indiánok hagyományosan ilyenkor végeztek a betakarítással. Kevésbé romantikus az a magyarázat, miszerint az indiánok elleni hadjáratokat a fehér hódítók általában a tél beállta előtt befejezték, a kedvező napos időjárás azonban meghosszabbította a hadjáratok tartamát, így továbbra is félni kellett az indiánok támadásaitól. A hódítók szemszögét ismertető leírás szerint a telepesek csak a tél beköszöntével lélegezhettek fel, csakhogy olykor előfordult, hogy az első hó elolvadt, ismét melegre fordult az idő, „ez volt az indián nyár, mivel újabb lehetőséget adott az indiánoknak, hogy pusztító hadviselésükkel a településeket felkeressék” – idéz egy gyarmatosítás korabeli forrásból a Szólások, közmondások eredete című kötet.

Amikor az indián nyár kifejezés megjelent a magyar nyelvben, a nyelvművelők tiltakoztak ellene az idegenszerűsége miatt. A Nyelvművelő kéziszótár ma már enyhébben fogalmaz, úgy véli, nem hibázik, aki ezt a szólást használja, habár „idegenszerűen, modorosan” fejezi ki magát, és „hagyományos magyarsággal” inkább vénasszonyok nyarának mondjuk. Mind a vénasszonyok nyarát, mind az indián nyarat érheti a politikai inkorrektség vádja: előbbi egyes vélemények szerint az idősebb nők jogait sérti, míg utóbbi ellen az indiánok tiltakozhatnak, mindez azonban a magyar nyelvi használatot tekintve rosszul értelmezett tapintat. Az idegenszerűség vádja az eredetet illetően nem állja meg a helyét, hiszen mindkét kifejezés tükörfordítás (német, illetve angol), az viszont helytálló, hogy a vénasszonyok nyara frazéma már meghonosodott a nyelvünkben, és közelebb is áll hozzánk, mint az indián nyár, amely újabb keletű. Az idős nők és az ősz hajukra emlékeztető ökörnyál nem ismeretlenek számunkra, indiánokkal azonban nemigen találkozhatunk vidékünkön.

Mihály-napig még nyugodtan megfontolhatjuk, a fönti ismeretek birtokában mely szólást részesítjük majd előnyben, Teréz napján vagy legkésőbb Márton-napkor már biztosan állást tudunk foglalni.