Vége felé jár a jövendőbeli elsősök iskolai felkészültségének a felmérése, és az idén is, mint az előző esztendőkben, szomorúan tapasztalom, kevés az olyan jövendőbeli elsős, akinek a mozgása és ezen belül az írásmozgás, pontosabban az írásmozgás-koordináció megfelelő szintet mutatna. A labda dobása, rúgása ügyetlen, a ceruza fogása helytelen, a vonalvezetéssel is gond van, mert nem egy tanulópalánta jobbról balra ír-rajzol, és nem tudja megfelelően átmásolni a megadott ábrákat, hogy a rajza „pontosan olyan legyen”, mint a másolandó minta.
Lássuk, mi is az az írásmozgás! Egyik meghatározás szerint az íráskészség elsajátításának egyik alapfeltétele az írásmozgás-koordináció, amely a hét alapkészség egyike. Az alapkészségek pedig: alkalmazható tudás, amely a tanulási folyamat eredményeként születik, és képessé teszi a tanulót bizonyos feladatok automatikus elvégzésére. Legszűkebb értelemben az írást, olvasást és számolást értjük alatta. Alapvető kommunikációs képességként is meghatározzák az írást, az olvasással és a beszéddel együtt. Ha az írásmozgást, az írást szemléljük meg közelebbről, nem szabad szem elől téveszteni, hogy az az egyik leglassabban fejlődő készségnek számít. Körülbelül kétéves korban kezdődik a fejlődése, és háromtól hat évig is eltart. A szegedi egyetem kutatói felhívták a pedagógusok figyelmét arra is, hogy a betűírás tanulása jelenti a legfőbb kudarcforrást az iskolába menő gyerekek nagy részének. Nagy József és munkatársai szerint az írásmozgás elsajátításának több előfeltétele, tényezője is van. Az egyik a pontos vizuális észlelés, valamint a szem-kéz koordináció és a finommozgások megfelelő fejlettségi szintje. Az írásmozgás-koordináció felelős a rajzolás kivitelezéséért, meghatározza a vonalvezetés lendületét, folytonosságát és nyomatékát is.
Mit is jelent az írásmozgás egyik előfeltétele, a pontos vizuális észlelés? A meghatározás szerint a vizuális észlelés az a képességünk, amellyel értelmezzük azt, amit látunk. Valójában a vizuális észlelés a szemek által érzékelt (látás) és az agyba juttatott nyers idegi jeleket (élek, ívek, szögek, színek) dolgozza fel, alakítja jelentésteli egésszé. A vizuális észlelőrendszer érése nagyrészt spontán folyamat, optimális esetben 5 és 7 éves kor között, iskolába induláskor megtörténik. Az éretlen vagy bizonytalan vizuális észlelőrendszerrel iskolába lépő gyerekek nagyobb valószínűséggel akadnak el majd az írás-olvasásban. A vizuális észlelés több folyamatot is magában foglal, amelyet az iskolaérettségi tesztek is jórészt feltérképeznek. Ilyenek: az alakzat egészleges, többszintű észlelése, a figura-háttér elkülönítése (az alakzat háttértől való elkülönítése), a rész-egész viszony észlelése, az irányészlelés (a jobb-bal, fent-lent), a mintázatok, alakzatok azonosságának, különbözőségének észlelése, a sorrendiség, vagyis szeriális észlelés stb. Jó hír, hogy a vizuális észlelési bizonytalanságok 5 és 11 éves kor között eredményesen fejleszthetők és korrigálhatók.
A szem-kéz koordináció is jelentős tényezője az írásmozgás-koordinációnak. Mivel a mindennapi tevékenységeink során folyamatosan használjuk a szemünket és a kezünket, hogy képesek legyünk olyan tevékenységet elvégezni, amelyekhez a kezünk is szükséges, a vizuális és motoros rendszer közötti közös munkaként határozhatjuk meg. Lényegében a szem és a kéz munkájának összerendezettségét jelenti. Például labdadobás a levegőbe, majd elkapás, kézből kézbe dobás, labdaterelgetés két kézzel, egy kézzel, labdaütögetés falhoz vagy földre és elkapás, átadni a labdát a társnak köztes pattintással, labdadobálás ritmusra, mondókával, labda célba dobása, labdavezetés, kosárra dobás stb. Mindezek példát jelentenek a szem-kéz koordinációra, egyben fejlesztőgyakorlatok is.
A finommozgások megfelelő fejlettségi szintje a harmadik írásmozgás-koordinációs tényező. A finommozgások, vagyis a finommotorika testünk apróbb testrészeinek a finom, koordinált mozgása. Elsősorban az ujjak, a szemek és a száj finom koordinált mozgását jelenti. Valójában amikor a kezet és az ujjakat mozgatjuk, egészen pici izomcsoportokat kell irányítani, különválasztani, összehangolni és működtetni. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a finommozgások közé tartozik még a szemek, az arc, a száj és a nyelv izmainak mozgatása, valamint ezeknek a területeknek az együttes munkája egy bizonyos cél elérése érdekében. A finommotoros képességek legintenzívebb fejlődési szakasza az óvodás- és kisiskolás korra tevődik, és általában játék közben, játékos tevékenység alatt fejlődik a legjobban: gyurmázással, nemezeléssel, vatta, papír, gyurma, sólisztgyurma stb. formázásával. Bármilyen fűzés (gyöngy, tészta stb.), nyomdázás, pl. krumplinyomdával, vagy valamilyen nyomda használata három ujjal (hüvelyk, mutató, középső), illetve a dugónyomda is segít a fejlesztésében. Finommotorikát igényel és fejleszt is a tű befűzése, a varrás papíron, a szövés, valamint az ollóhasználat is. Az apró tárgyak rakosgatása is jó gyakorlat, mint amilyen a legókockákkal való építés, a tüskeépítő, ugyanakkor finommozgást igényel a hajtogatás is. Ezek a játékok és más tevékenységek azért is hasznosak, mert a gyerekek észrevétlenül tanulnak, fejlődnek, játék közben.
Mindezek miatt érdemes odafigyelni gyermekünk fejlődésére, lehetőséget adni neki a színes ceruza, grafitceruza, zsírkréta, kréta használatára, kézműveskedni, vagdosni, ragasztani, gyöngyözni stb. velük, közösen labdázni, mozogni, ugrálni, megtapasztalni a világot közösen, már egészen kicsi kortól kezdve.
