Nem ritka eset, hogy az észak-amerikai sportban – mint ahogyan az élet többi terén is – e vidékekről származó, például magyar vagy balkáni hírességekre futunk. Csak néhányat említve, ilyen volt Pete Maravich, Joe Namath vagy Rebecca Soni, s a minden idők egyik legjobb kanadai hokisává lett Joe Sakic szülei is Horvátországból indultak az Újvilágba.
Joseph Steven Sakic 1969. július 7-én született a nyugat-kanadai Burnaby városkában, amely Vancouver külvárosának is számít. Szülei, Marijan és Slavica Šakić a 60-as évek második felében vándoroltak ki, fiuk pedig az óvodába indulásig nem is tanult meg angolul. Teljes pályafutása idején, azaz 21 idényen keresztül az NHL-ligában egyazon csapat tagja volt. A Quebec Nordiques csapatában kezdett 1988. október 6-án, és csak azért lett 1995-től a Colorado Avalanche tagja, mert a Nordique-et eladták, és a klub Denverbe költözött. Sakic a Coloradóval két Stanley-kupát nyert 1996-ban és 2001-ben, minden idők egyik legjobb és legeredményesebb csatárának számít, aki a kanadai válogatottal is sikeres volt. 1988-ban Moszkvában ifjúsági vb-t nyert, 1991-ben ezüst-, 1994-ben aranyérmet nyert a felnőtt-vb-n, 2004-ben tagja volt a jelen pillanatban megszüntetésre álló világkupát nyert válogatottnak, végül 2002-ben az olimpiai aranyérmet is megszerezte, ami Kanada első diadala volt az 1952-es oslói ötkarikás után.
Joe 4 éves volt, amikor először látott NHL-ligás hokimeccset a Vancouver Canucks és az Atlanta Flames között. Ekkor határozta el, hogy a jégen óhajt játszani, utóbb pedig arról álmodozott, hogy olyan híresség lesz, mint eszményképe, a honfitárs Wayne Gretzky. A helyi középiskolás csapatban 80 meccsen 83 góllal és 73 gólpasszal szerepelt, amiért az idény végén már a nyugati liga Lethbridge csapatába küldték, amelynél a következő, vagyis első teljes idényében 60 góllal és 73 gólpasszal az év újonca lett. Pedig az év nagy tragédiával zárulhatott volna, hisz december 30-án a Broncos busza lecsúszott a jeges útról, és négy hokis életét vesztette. Sakic megúszta sérülés nélkül, majd az következő idényben már ő volt az ifiliga legjobb és legeredményesebb játékosa is. 19 éves volt, és elindult az NHL-ben a hosszú és sikeres pályafutása. Az első meccsen volt egy passza, a másodikon pedig a New Jersey Devils ellen a híres kapus, Sean Burke hálójába ütötte első gólját. A csapata négy éven át a liga leggyöngébbje volt, viszont 1990-ben több mint 100 pontot gyűjtött, ami ma is NHL-csúcs az utolsó helyezett gárdák esetében. A dolgok Denverben változtak meg. Sakicék nemcsak a rájátszásba jutottak be 1996-ban, hanem a serleget is elnyerték, Joe pedig a csapat vitathatatlan vezéregyéniségévé fejlődött, ezért nem csoda, hogy pályafutása 2009-es befejeztével egyre fontosabb tisztségeket tölt be az anyaegyesületében.
Esetében örökké emlékezetes marad egy gesztus, amellyel a 2001. évi titulus után új csapattársát, a Bostonban serleg nélkül 21 évet lehúzott hírességet, Ray Bourque-t tüntette ki. Az NHL-ligában hagyomány, hogy a kapitány futja az első kört a trófeával, Sakic azonban a dicsőséget Bourquet-nak engedte át.
Amióta nyugdíjba vonult, a Burnaby Joe-nak becézett balkezest gyakran látni a golfpályán, ahol jótékonysági bajnokságokat szervez.
