Páratlan sikert ért el az ukrajnai elnökválasztáson Volodimir Zelenszkij humorista, tévésztár. Ennek már bő esztendeje. Tavaly májusi beiktatása után néhány hónappal legalább ilyen jól szerepelt frissen gründolt pártja, A Nép Szolgá(ló)ja is. A júliusi előrehozott választáson egyedül szerzett kormányzóképes többséget a parlamentben. Ukrajna történetében ez eddig először történt meg.
Akkor sokan felfigyeltek a különleges győzelmi sorozatra, ami annak köszönhető, hogy a voksolók a gyökeres változás reményében támogatták tömegesen Zelenszkijt és pártját. Abban bíztak, hogy az új vezetés véget vet a helyi kiskirályok (oligarchák) uralmának és a mindent átszövő korrupciónak.
Zelenszkijék legalábbis ezt ígérték a kampányban. Meg még a szegénység felszámolását és a kelet-ukrajnai háború mielőbbi befejezését. Az elnök egyéves munkássága alatt születtek ugyan fontos eredmények, ám a többség által várt nagy áttörés elmaradt. Sőt kudarcok is bőven adódtak, miközben a hatalomnak újabbnál újabb válságokkal kellett szembeszállnia.
Pedig a kormány már az ősszel nagy lendülettel látott hozzá Olekszij Honcsar (időközben menesztett) miniszterelnök piacpárti és ambiciózus reformprogramjának megvalósításához. Ennek részeként új választási kódexet fogadtak el, megszüntették a parlamenti képviselők mentelmi jogát, életre hívták a korrupcióellenes bíróságot, megkezdték egy sor rosszul működő állami vállalat privatizációját és egyéb intézkedéseket is bevezettek.
Az oligarchák ellenállása miatt azonban megakadt az igazságügyi reform, és a banktörvényt sem sikerült első nekifutásra jóváhagyni. A reformok lassúsága és egyéb okok miatt – Zelenszkij kezdeményezésére – a parlament az idén (márciusban) menesztette a kormányfőt és a miniszterek többségét. A miniszterelnöki széket Denisz Smihal foglalta el, akinek a kormányába oligarchákhoz kötődő személyek is bekerültek. Ez csöppet sem teszik a választóknak és a Kijevet támogató nyugati politikai elitnek.
A fontosabb tisztségeket betöltő köztisztviselők közül távoznia kellett hivatala éléről a főügyésznek és az adóhatóság vezetőjének is.
Mindez arra utal, hogy a reformok lényegében megtorpantak. Igaz, március óta két fontos törvényt is elfogadtak (a bankokról és a földvásárlásról), ami talán némi reményt ad a kilátásba helyezett átalakítások folytatására. Persze csak halvány reményt, mert a két jogszabály nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy Ukrajna véglegesítse a megállapodást a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), amely a súlyos gazdasági problémák orvoslásához szükséges pénzügyi segítség miatt egyre sürgetőbb. Az alkut az IMF-hitelről már decemberben megkötötték. A hitelt azóta kiegészítették az új típusú koronavírus-járvány okozta nehézségek kezelésére szolgáló összeggel is, és így a csomagba összesen nyolcmilliárd dollár került. Az összegre nagy szükség van, mert az államcsőd alighanem csakis az IMF-hitel segítségével kerülhető el.
A bank- és földtörvény elfogadása néhány fontos tanulsággal is szolgált. Ezek egyike az, hogy a belső ellentétek miatt a Zelenszkij-párt (a kormánytöbbség) megosztott, sőt 248 parlamenti képviselője közül többen is más-más oligarcha, illetve üzleti érdekcsoport befolyása alatt állnak. A Nép Szolgá(ló)ja tehát, a többi politikai erőhöz hasonlóan, egy ingatag, eseti koalíció. A meggyőző kormánytöbbség csak látszat, a valóságban nehézkesen működik.
A banktörvény megszavazásához ezért ellenzéki pártok támogatására is szükség volt. Más jogszabályt is csak így sikerült elfogadni, ami akár arra is utalhat, hogy Zelenszkij alkalmi segítőkre szorul majd a közeljövőben is, vagy – a stabil kormányzás érdekében – koalíciót köt a reformer, jobboldali-liberális Hang párttal.
A Petro Porosenko előző elnök vezette Európai Szolidaritással nem valószínű az összefogás. Ellenkező nézeteket vallanak ugyanis az Oroszországgal kapcsolatos kétoldalú viszonyról.
Zelenszkij és kormányzata Moszkvát továbbra is agresszornak tekinti, nem mondott le a szakadárok uralta Kelet-Ukrajnáról (sőt gesztusokat tett az ottani orosz kisebbségnek) és az Oroszország által elcsatolt Krím-félsziget visszaszerzését is prioritásnak tartja. Az elnök már mandátuma elején sikert ért el a Moszkvával folytatott megbeszélésein: sikerült megegyeznie fogolycserékről, és további egyeztetések folynak újabbakról is.
Ám a háború befejezése, lezárása, amit Zelenszkij a választási kampányában kilátásba helyezett, még nagyon távolinak tűnik. A megoldás azonban egyre sürgetőbb: a fuldokló ukrán gazdaság ugyanis tovább ronthatja a helyzetet. Az ezzel járó nehézségek és társadalmi elégedetlenség pedig fékezheti az ország közeledését a Nyugathoz, aminek alighanem leginkább Moszkva örülne.
A problémák ellenére Zelenszkij támogatottsága továbbra is 45 százalék körüli. Ezzel sok külföldi politikus elégedett lenne, de nem biztos, hogy az ukrán elnök is az. Tavaly ugyan 30 százalékkal nyerte az elnökválasztás első fordulóját, ám az áprilisi döntő megmérettetésen már 73 százalékkal.
Pártja esetében is érzékelhető a változás: a 2019 júliusi törvényhozási választáson még 43 százaléknyian szavaztak rá, jelenleg azonban már majdnem tíz százalékkal kisebb a támogatottsága. A bizalomcsökkenés tehát nyilvánvaló, ám nem szabad megfeledkezni arról, hogy Zelenszkij alig másfél éve került be a politikai életbe, pártja még ennyi ideje sem, vagyis mindketten kezdők.
Bár eddig több hibát is elkövettek, mégis úgy tűnik, hogy jelenleg csak Zelenszkijék képesek javítani valamicskét a csőd szélén imbolygó ország helyzetén.
