Fontos telefonszámok Vajdaságban

Vajdasági Közegészségügyi Intézet 021/4897-800, 064/8028-894 és 064/8028-895 Zombori Közegészségügyi Intézet 025/412-888 és 062/1956-866 Pancsovai Közegészségügyi Intézet 013/322-965 és 062/886-9721 Mitrovicai Közegészségügyi Intézet 022/610-511, 064/8092-911 és 064/8092-938 Szabadkai Közegészségügyi Intézet 024/571-333 és 064/1009-276 Nagykikindai Közegészségügyi Intézet 0230/421-102, 062/8833-841 és 062/8833-877 Nagybecskereki Közegészségügyi Intézet 023/566-345 és 069/210-1102

Bővebb információkért kattintson ide

Mióta, mennyien vagyunk, és meddig leszünk

Magyar népesség Horvátországban

Matuska Márton

2020. május 28., 07:35

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

Bognár András legújabb könyvének borítója

Bognár András legújabb könyvének borítója

Néhai Bognár András horvátországi magyar tudós másodszor lepett meg bennünket olyan könyvvel, amilyet nem hittünk, hogy valaha is meg fog valaki írni. Alább majd az elsőről és a másodikról is szó lesz annak kapcsán, hogy elkészült a második is, jóllehet ez még összeállítva és kinyomtatva ugyan, de még várja, hogy kijöjjön a nyomdából. A szerző ebben azt derítette ki, mióta voltak, és arra próbál választ adni meddig lesznek magyarok abban a Magyarországgal szomszédos országban, amellyel mintegy nyolcszáz éven át közös volt az államfőnk, pontosabban a királyunk szinte a kezdetektől, Könyves Kálmán óta IV. Habsburg Károlyig.

Ha majd a tartalomjegyzékénél nyitjuk ki ezt a második könyvet, ezt is olvashatjuk:
„2. Honfoglalás és a magyar népességterület fejlődése a középkorban............14

2.1. A honfoglalás és a 11. század........................14
2.2 A magyarság népesedési fejlődése a 14. század közepéig..........................26
2.2 A magyar nép demográfiai fejlődése a 14. század közepétől 1526-ig…….42”

A szakmában járatlan olvasó álmélkodva olvas ilyesmit, mert maga a szerző is azt írja, a mai horvátországi jelenlétünkről nincsen írott dokumentum, önként vetődik tehát föl a kérdés, hogy dokumentum nélkül mivel bizonyítható, hogy Árpádék korában magyar törzsek népei már eljutottak a szóban forgó területekre és meg is gyökeresedtek ott? Kérdezzük magunktól annak alapján, amit később maga a szerző sorol föl olyan tényként, amivel bizonyítható, hogy ott voltunk-e vagy sem. 

Nyomatékosítani kell: itt most nem csupán a Drávaszög vidékére gondolunk, hanem a szlavóniai részekre, a Dráva mentére, sőt az ettől délebbre fekvő területekre is, ám a szerző még más, a ma Szerbiához tartozó vidékekkel is foglalkozik, amilyen a Valkóvártól (Vukovar) Zimonyig fekvő Fruska gora területe.
Horváth László kötetszerkesztőtől kaptuk meg a kötet nyomtatott szövegét villámpostán. Ő írja a kötethez bevezetőként:
„Ez a könyv több mint két évtizedes kemény munka eredményét tartalmazza. Mondhatnánk, a horvátországi magyarság szempontjából Bognár András egyetemi tanár és akadémikus úr életműve is ez a könyv, mivel eddig horvátországi magyar még ilyen részletesen nem írt a mai Horvát Köztársaság területén élő magyarság népesedési fejlődéséről, történelméről. Ebben a könyvben 89 táblázat is található, amelyek számtalan hivatalos, de ismeretlen adatot is tartalmaznak, amely adatokra, reméljük, sokan hivatkoznak is majd a jövőben. Az Adattár a baranyai és szlavóniai magyar helységek neveit, valamint az ott élő magyarok családneveit is közli, még a török kor időszakából.” (7. oldal)
A szöveg kézhezvétele után távinterjút kértünk a szerkesztőtől, amit ő készségesen vállalt.

Bognár András

Bognár András

Zágrábban éltetek Bognár úrral évtizedek óta, mindketten tudós emberek, magyarok. Te Verbászon születtél, ő Horvátországban, egy Zdenci nevű kis faluban a Dráva mentén. Mit tudsz erről a helységről? Mennyire jellemző rá magyar lakosság jelenléte?

– Dr. sc. Bognár András, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, 1937-ben született tulajdonképpen az eszéki kórházban. Azonban szüleivel a Zdenci falu közelében éltek egy szálláson, a Verőce Dráva menti megyében. Zdenci akkor is kis helység volt, ezer lakossal, amelynek fele volt magyar. Édesapja jó módú földműves volt, aki a környékben jelentős állattenyésztőnek is számított. 1941 végén, az Újvidék közeli Csenej tanyacsoportra menekültek, a háború végén visszaköltözhettek a szülőföldjükre. A pozsegai gimnáziumban érettségizett, a további tanulmányait a horvát fővárosban végezte, ahol a munkásságának nagyobb részét a Zágrábi Egyetem Természetföldrajzi Tanszékén töltötte el.
Megkérlek, hogy röviden írd le, milyen embernek ismerted meg őt? Te érted-e, hogy egy olyan kis falu szülötte, a nagy horvát tengerben hogyan vált egy akkora magyarrá, mint amekkorának a könyvei alapján tapasztaljuk?
– Bognár úr kimondottan szorgalmas volt és a munkájában tökéletességre törekedett. Ezt személyesen is tapasztalhattam. Ha valaki tehetséges és szorgalmas, akkor kis szerencsével sokat érhet el. A földtudományok: geomorfológia, a kvartérgeológiai kutatásban Horvátország felszínfejlődése (külön tekintettel a löszökre és löszös üledékekre), a szerkezet-geomorfológia és a lejtők morfológiája témakörben, valamint a geográfia, továbbá a népesség kutatás terén majdnem háromszáz tudományos munkája jelent meg: horvát, magyar és angol nyelven. Ezért számos elismerésben, kitüntetésben részesült, többek között az MTA X. tudományos osztályának, a Földtudományok Osztályának tagja is 1998. május 4-től.
(Idézet a szerző előszavából:
„Mivel Horvátországban születtem, nagyobbrészt itt éltem és dolgoztam is, úgy éreztem, hogy meg kell írnom a magyarok letelepedésének történetét Horvátország mai területén (Drávaközben és Szlavóniában) még az Árpád-kortól, valamint népesedési fejlődésüket és visszaesésüket. Pontosabban a kilátásban levő eltűnésük okait.” (8. oldal))
Tudományotok területe egészen eltérő, nyilván nem az hozott össze benneteket. A te kutatási területed rádiókémia és fizikai kémia volt. Hanem mi? És mikor?
– Megismertem 1993-ban, amikor Draskovity Ildikóval horvátra fordítottuk Cseres Tibor Vérbosszú Bácskában című könyvét. Megkértem Bognár urat, hogy a könyvbe írjon Utószót, amit készségesen vállalt és nagyszerűen meg is írt. Miután meggyőződtem, hogy elkötelezett magyar ember, az együttműködésünknek már nem volt akadálya.
A viszonyotok bensőséges és baráti volt. Hogyan alakult ilyenné?
– 1993-ban Zágrábban társalapítói voltunk a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségnek (HMDK), 1996-ban pedig a Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti Társasságnak (HMTMT). Mind a két magyar országos szervezetben igen aktívak voltunk. A HMTMT nevében Bognár úr vállalt egy 3 éves tudományos projektumot, amit a Horvát Tudományos és Oktatási Minisztérium támogatott, később pedig egy másikat, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia támogatott. Én is aktív voltam, és hangsúlyozni szeretném, hogy mindezt a rendes munkánk mellett végeztük. Lassan megbarátkoztunk, sokszor meglátogattuk egymást, és segítettünk egymásnak. Gondolom eredményesen közreműködtünk, aminek eredménye az e könyvében leközölt irodalomjegyzékben közölt közös munkáinkból is látható. És ami az őszinte barátságot kíséri, megbíztunk egymásban.

Horváth László

Horváth László

Ez a második könyv, amelyben Bognár úr olyan területet dolgoz föl, amelyen együtt dolgoztál vele?
– Igen, 2018-ban mi ketten, egy harmadik társunkkal, dr. sc. Vladimir Geigerrel együtt, sikerült kiadni egy kétnyelvű (magyar–horvát) kötetet: A magyarok és németek vesztesége Horvátországban és Bácskában 1944/45-ben és a háború után címmel. Sokáig zavart bennünket az a tény, hogy a horvát közvéleménynek fogalma sem volt, hogy milyen vesztesség érte a délvidéki magyarságot a partizán „felszabadítók” részéről. Hogy Horvátországban is voltak magyar áldozatai a Titói atrocitásoknak, azt még a horvátországi magyarság is csak részben ismerte. Mi név szerint kimutattuk ezek veszteségét Horvátország területén, igaz csak részbeni névlistában. A könyvet sikeresen bemutattuk Zágrábban, Eszéken, Pélmonostoron és Szabadkán. Jól tudtam, hogy Bognár úr már, az egyéb elkötelezettsége mellett, dolgozik egy másik könyvön is, ezen, amelyről itt szó van. Címe: A magyarság népesedési fejlődése Horvátország mai területén a legrégibb időktől máig. Ez egy 511 oldalas könyv, amely több mint két évtizedig készült, most jelenik meg, a halála utáni első évfordulón, április 26-án.
Harmadik szerzőtársatok, mint a könyvei, de neve alapján is vélhetem német. Ő mennyire ismeri a horvátországi magyarok történetét?
– Dr. sc. Vladimir Geiger, a zágrábi Horvát Történelmi Intézet tanácsosa, már hosszú idő óta kutatja a horvátországi németek veszteségét. Diákóváron született, ahol a háború előtt igen sok német élt (kb. 13%), jelenle pedig a lakosságnak kevesebb mint 0,1 % német. Jugoszláviában, mint köztudott a németek vesztesége is szörnyű volt. (Százezer lélek körül emlegetik). Kutatása révén felfigyelt a délvidéki magyarok veszteségére is. Valójában ő javasolta, hogy adjuk ki a közös könyvet, amit mi készségesen elfogadtunk.
Mindkét kötet taglalja a horvátországi magyarok sorsát, méghozzá ez az utóbbi – amint az idézett címéből is érthető – attól kezdve, hogy a mai Horvátország területén egyáltalán létezhetett magyar lakosság – mondjuk ismét hangsúlyozottan. Mikor tudtad meg, hogy ennek a másodiknak a megírása is foglalkoztatja Bognár urat? Mikor kapcsolódtál be a készítésébe?
– Mivel nekem, mint a HMTMT alelnökének, a könyvkiadás is érdekkörömbe tartozott (ez a 13-ik könyvünk), buzdítottam Bognár urat, hogy dolgozza fel ezt a témakört. Ő ezt készségesen vállalta is. Objektív okok miatt, nem használhatta a számítógépét, ezért én vállaltam a szöveg beírását. Tehát a kezdettől fogva be voltam avatva az anyag elkészítésébe. Olyan mértékben, hogy Bognár úr azt mondta, ha neki nem sikerülne befejezni ezt a könyvet, akkor majd én fejezzem be. Valójában ez így is történt.
Megkérlek, hogy röviden írd le, miként igazolja a szerző, hogy magyar népesség élt a szóban forgó területeken a honfoglalás idején?
– A könyv lényegében ezt dolgozza föl történelmi források alapján: a magyarok letelepedését Horvátország mai területén (Drávaközben és Szlavóniában) az Árpád kortól máig. Részletesen felvázolja és családnevekkel bizonyítja a középkori falvak magyar jellegét (Baranyavári, Erdődi, Váraljai stb. uradalmak 1469-től). Továbbá a török korban a török defterek alapján, náhijék és szandzsákok szerint, felsorolja a (magyar) adófizetők nevét falvak szerint. Adatokkal rámutat a magyar népesség változására Dél-Baranyában, Szlavóniában és egyéb horvátországi magyar többségű helységekben, a későbbi időszakban. De foglalkozik a közelmúlt történéseivel is. Leközöli, az eddig még nem publikált horvátországi magyarok névsorát, akik az 1991–95-ös háborúban estek el vagy kivégezték őket. Rámutat a magyarság erőteljes asszimilálódási folyamatára és a valószínűsített eltűnése okaira.
Idézet a könyvből: „A tatárjárás idején sajnos a legnagyobb kárt a közlekedés szempontjából legfontosabb Eszék–Baranyavár–Mohács menti területek szenvedték el. Batu kán seregeinek a visszavonulása során Dél-Baranyában a települések 40–45%-a megsemmisült. Adatok ugyan nincsenek róla, de úgy gondoljuk, hogy Valkó megyében az igen fontos hadiút mentén, tehát az Eszék– Pacsinta–Szávaszentdemeter–Valkóvár–Zimony vonalon a tatárjárás hasonló következményekkel járt, mint Drávaközben, vagyis Dél-Baranyában.” (25. oldal)
Föltételezem, hogy szívügyed ennek az újabbnak a bemutatása, hiszen a társadnak ez lett az utolsó könyve. Hol, hány országban kellene megszervezni?
– Amint a körülmények megengedik. Mindenképpen Zágrábban kezdjük, és Eszékre is elmegyünk. Szeretnénk Budapesten is megjelenni, és ha meghívnak bennünket szívesen elmegyünk Újvidékre vagy Szabadkára is. Mert úgy gondoljuk, hogy ez a könyv nem csak azért jelentős, mert Bognár úr életműve, hanem azért is, mert ilyen terjedelmes, részletes és adatokkal és térképekkel ellátott könyv még nem jelent meg a horvátországi magyarokról.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége