A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 20 év folyamán jegyeztem fel. Minden történet valódi, csak a neveket változtattam meg a klienseim iránti diszkréció miatt. Bizonyára mindenki talál majd valami hasznosat a maga számára.
– Kedves tanácsadó, ismét önhöz fordulok. Tavaly megcsinálta a gyermekeim és az én horoszkópomat, s akkor szó volt róla, mitévő legyek, elváljak-e, vagy se? Ön azt tanácsolta, hogy nem érdemes megmenteni ezt a kapcsolatot, mert az összevető horoszkópunk nem jó, ő bántani fog engem, lelkileg mind jobban és jobban, de a fizikai erőszak sincs kizárva. Az elkövetkező két évet mondta nehéznek, s azt tanácsolta, hogy minél hamarabb vetek véget e kapcsolatnak, annál jobb, mert ahogy az idő múlik, mind rosszabb lesz.
– Igen, emlékszem rá. Mi történt azóta, elváltak-e?
– Nem, de éppen most van folyamatban. Valahogyan mégis azt hittem, hogy lehet még javítani a dolgon. A párom elhitette velem, hogy én vagyok a rossz, hogy én vagyok az oka annak is, hogy megcsalt. Amikor nagyon igyekeztem neki előteremteni mindent, kedvében járni minden kis aprósággal, akkor nem duruzsolt, amikor jópofiztam, akkor csend volt, nem bántott. Nagyon-nagyon igyekeztem, megfelelési vágy volt bennem, mondhatom, megfelelési kényszer, s ha már egy picit hibáztam, nem úgy tettem vagy nem úgy szóltam hozzá, ahogyan ő elképzelte, akkor kiütött a vész. Bűntudatot keltett bennem minden alkalommal, s elhitette velem, hogy nem vagyok eléggé jó. Pedig annyira igyekeztem, amikor munkahelyi gondokkal küzdöttem, hogy ne mutassam ki idegességemet, de akkor is belém tudott kötni minden aprósággal. Igyekeztem a gyerekek előtt elsimítani a dolgot, de hiába akartam alkalmazkodni, ott támadt, ahol éppen nem védekeztem. Úgy gondoltam, ha valahogy mégis átvészelem ezt a két évet, akkor nem kell elválnom, s megjavul minden.
– Tudom, akkor nem ajánlottam a békítő rituálékat és a szerelmi talizmánt vele kapcsolatban, mert láttam, hogy ő veszélyes az ön számára, s minél tovább lesznek együtt, annál rosszabb lesz. Nagyon sok esetben sokat javítanak a kapcsolaton ezek a dolgok, de ha önnek a horoszkópja is mutatja a házassági problémát, ráadásul ilyen nehéz karmikus ellentét van önök között, akkor csak enyhíteni lehet ideig-óráig ezzel a beavatkozással, itt válni kell. Arra kell a talizmán és a védelem, hogy minél fájdalommentesebb legyen a válás, s majd kicsit később csinálhatunk szerelmi talizmánt egy új, boldogabb szerelem bevonzására. Van ilyen eset, mint az önöké, ahol a karma miatt nem jöhet létre a harmónia, ám másokkal lehetnek még boldogok.
– Azt is mondta ön, hogy ha sokáig feszült állapotban vagyok, akkor a lelki egyensúly megingása miatt akár betegség is megjelenhet. Adott is csakragyakorlatokat, de az az igazság, hogy nem csinálhattam őket, mert nem volt rá időm, amikor pedig lett volna, akkor nem mertem csak úgy lefeküdni egy óra hosszára, hogy senki ne zavarjon. Egyszer próbáltam, s a fejemhez vágta az iratokat, s azt mondta, hogy ne hülyítsem se őt, se a gyerekeket ilyesmivel, énrám pedig sok csúnyaságot mondott. Abba is hagytam. Akkor kezdtem el aggódni, amikor pár hónapja beteg lettem, női problémám lett.
– Nem csodálom, hiszen a nőiességére hatnak az érzelmi problémák. Ilyenkor a második csakra teljesen legyengül, s e téren jelenik meg a probléma. Kezdetben enyhébb, gyulladás vagy mióma, hormonzavar, később pedig komollyá alakul, ha nem változtat életén, testi és lelki értelemben is.
– Akkor ébredtem rá, hogy tenni kell valamit. Ekkor egy összetűzés folyamán nem hallgattam el, hanem mondtam az én igazamat, első alkalommal ki akartam állni az igazságomért. Az lett a vége, hogy megvert. Kihívtam a rendőrséget, ő pedig elment egy másik városba. Átadtam a válópert és följelentést tettem ellene. Azóta visszajött a házba, s azzal zsarol, hogyha nem vonom vissza a följelentést, kifoszt mindenemből, s az életben nem lesz nyugtom tőle. Kérnék most egy védelmi talizmánt, hogy a válás a lehető legjobban alakuljon, nem szeretném, ha egy életre nem tudnék megszabadulni tőle.
Két-három hónap múlva jelentkezett a hölgy, s beszámolt arról, hogy kiegyeztek a volt férjjel, ő a házban maradt a kisebbik gyerekkel, lecsendesedett a helyzet, s küldjem neki újra el a csakragyakorlatokat meg a lelki fölszabadulás technikát és a speciális ujjtartásokat, mudra gyakorlatokat, hogy helyrehozza testi-lelki egyensúlyát. A háztisztítási rítust is ajánlottam neki, mert a lakást is meg kell tisztítani a lezajlott rossz eseményektől. Nemsokára kért egy szerelmi talizmánt is, mert vágyott az igazi szerelemre. Előtte azonban dolgozni kellett az önbecsülete helyreállításán, a fájó emlékek elengedésén, a megfelelési kényszerén.
Azóta két év telt el, s nemrégen jelentkezett.
– Szeretnék köszönetet mondani, hogy átsegített a nehéz időkön. Egy éve már megtaláltam az igazi szerelmet is, amelyre annyira vágytam. Ő olyannak szeret, amilyen vagyok. Együtt a rossz szokásaimmal, együtt az árnyoldalammal. Neki el merem mondani félelmeimet, akár lelkiismeret-furdalásaimat, s ő az, aki biztat, aki lelket önt belém. Elfogadja a sebzett, fájó lélekrészeimet is, azt is, amikor a sötét oldalammal küzdök. Ha padlón vagyok, fölsegít, s a kellő pillanatban fogja meg a kezemet. Ez nem az a kezdeti rózsaszínű felleg, amikor ideálisnak képzeljük a másikat, s nem veszünk tudomást a másik árnyoldalairól. Ez már az a mélyebb szeretet, amikor szeretni tudjuk a másik kisebb-nagyobb hibáit is. Én például szeretem a páromat akkor is, ha széjjel hagyja ruháit, ha néha kilóg az inge, ha nem kellőképpen használja az evőeszközöket, ha rosszul ejt ki szavakat, ha lassan készül el, holott már indulni kellene, ha szürcsöli a kávét, ha túlborsozza a levest, ha talán egy pohárral többet iszik meg, mint ahogyan én elvárnám. Tudom és érzem, hogy ő is ugyanígy elfogad engem. Érzem, hogy tiszta lényéből fakadóan szeret, nemcsak a szeretni valót, nemcsak a jót, hanem engem szeret, árnyoldalaimmal, rossz szokásaimmal, csak rám jellegzetes dolgokkal, tehát pont engem, így, ahogyan vagyok.
– Örülök, s erről beszéltem önnek, ne legyen önmarcangolás, kényszeresen megfelelni akarás. Ahol igazi szerelem van, ott szeressük egymást olyannak, amilyenek vagyunk. S ez vonatkozik minden kapcsolatra, ahol a szeretetről beszélünk, tehát családtagok, rokonok, barátok szeretetére is. Mindenkit fogadjunk el és szeressünk olyannak, amilyen, mert senki sem tökéletes, főleg az nem, aki ezt a másiktól megköveteli.
