2024. április 27., szombat

A különutas politika folytatása

Kedden (május 5-én) a magyar parlament kereszténydemokrata képviselők kezdeményezésére a kormánytöbbség szavazataival politikai nyilatkozatot hozott az isztambuli egyezmény ratifikálásnak az elutasításáról.

Ezzel a „különutas politika” kockázatát ismételten felvállalva egy újabb támadási felületet nyitott a magyar kormányoldal, amely miatt – az európai baloldali, liberális és zöld pártok hangadói mellett – nem csak a Fidesszel ellentétes oldalon álló pártok képviselői fogják bírálni a jövőben Magyarországot. Bizonyosra vehető például, hogy egyes néppárti (EPP) képviselők is. Ki tudja már, hányadik ilyen „megnyitott határkapu” ez, amelyen keresztül be fognak tódulni az ország és jelenlegi vezetése elleni politikai vádak, de főként a valósággal köszönőviszonyban sem lévő gyűlölettel rágalmak tömege, ahogyan például a koronajárvány dühöngése idején is volt, amikor elkönyvelték, hogy Magyarország mától feketén-fehéren diktatúra, ahol nem működik a parlament és Orbán korlátlan hatalmú kényúrként rendeleti úton, minden fék és ellensúly nélkül kormányoz. Hogy a tények nem erről tanúskodnak, az már senkit sem érdekelt, ahol ugyanis a propaganda az úr, ott a vélemény „szent”, a tényferdítés pedig szabad. A valóság és a tények ebben a kampánystratégák irányította beszédhelyzetben zavaró tényezők, amelyeket félre kell söpörni az útból, ha ellentmondanak a propaganda hazug állításainak és nyíltan soha ki nem mondott céljainak.

Eggyel több vagy kevesebb már nem oszt vagy szoroz, mondhatnánk, Magyarországot különutas politikája miatt már 2010 óta pofozógépként használják, nemzetközi sajtója katasztrofálisan rossz, Orbánt a mainstream világsajtó a másik két, saját útján járni merészelő „rém”, Putyin és Trump mellett emlegeti (időnként más „politikai madárijesztőnek” szánt nevek társaságában is felbukkan, mint például Erdoğan). Nézhetnénk így is a dolgot, legyinthetnénk az egészre és egyetlen mondattal – az unalomig ismételt fideszes propaganda-panellel – elintézhetnénk a jelenleg még csak a magyar ellenzék részéről, a jövőben viszont a nemzetközi sajtóban és politikában is felsorakozó vádakat az isztambuli egyezmény elutasítása miatt, hogy azok a Soros-szervezetek és a bevándorláspárti erők politikai támadásai. (Nem vitatva ezzel azt, hogy Soros Györgynek valóban vannak a mögötte álló pénzoligarchia vagyonszerzési és hatalmi vágyait kiszolgáló, tetszetős emberjogi és filantróp öltözetbe becsomagolt politikai célkitűzései, azt sem, hogy léteznek, nem is befolyás nélküli bevándorláspárti erők, és még azt sem, hogy ez a két csoportosulás szoros szövetségben áll egymással, pontosabban fogalmazva, hogy az utóbbi alárendeltje az előbbinek.)

A propagandára tehát propagandával is válaszolhatnánk, és attól tartok, a mai mediatizált világban a kampánystratégák ezt tekintik az egyedüli járható útnak, ezzel azonban eleve elvetnénk annak a lehetőségét, hogy megvizsgáljuk, valóban megállják-e a helyüket azok az érvek, amelyek miatt a KDNP és a Fidesz a ratifikáció elutasítása mellett döntött. Mire hivatkoztak a kedden elfogadott nyilatkozat mellett szavazók? Arra, hogy az isztambuli egyezmény egyes rendelkezései hivatkozási alapot és intézményi támogatást teremthetnek a bevándorlást támogató nemkormányzati szervezeteknek, és hogy a hagyományos értékrenddel szembehelyezkedő genderszemléletet talaján áll a dokumentum. „Jogunk van megvédeni országunkat, kultúránkat, törvényeinket, hagyományainkat és nemzeti értékeinket, amelyeket sem a többségi meggyőződéstől eltérő genderszemlélet, sem a korlátozás nélküli vagy a társadalmi nemek alapján előnyöket biztosító bevándorlás nem veszélyeztethet” – szögezi le az elfogadott nyilatkozat. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter szerint valótlan, rosszindulatú csúsztatás azt hirdetni, hogy az egyezmény kormánypártok általi elutasításának bármi köze lenne a nőkkel szembeni erőszak elutasításához. A kormány a lehető legdurvább szankciókkal sújtja a nőkkel szembeni erőszakot, azonban úgy gondolja, hogy nem történhet meg egy liberális genderszemlélet meghonosítása, mivel az ellentétes lenne a Fidesz választási kampányban is hangoztatott álláspontjával. Emellett az egyezménynek a bevándorlással kapcsolatban is olyan tartalma van, amivel a kabinet nem tud azonosulni – mondta Gulyás a csütörtöki Kormányinfón.

Minden szöveget, még a jogi szövegeket is áthatja egyfajta ideológia nézet, világszemlélet. Ez az Európa Tanács Isztambulban meghozott egyezményére is érvényes, amely nemcsak a genderszemléletnek ad helyet egy egyezményben, hanem a radikális feminizmusnak is, ez az oka, hogy az egyezmény kizárólag a nők elleni erőszakot tárgyalja és szankcionálja nagyon szigorúan, nem pedig a kapcsolati erőszakot, aminek egyenes következményeként a férfiakat a nők részéről ért sérelmeket is büntetőjogi kategóriaként kellene, hogy kezelje. A kritikusok szerint a szélsőséges feminizmus férfiellenes nézete abban érhető leginkább tetten a szövegben, hogy az a férfiakat és a fiúkat potenciális erőszaktevőként ábrázolja.

Az angol szöveg következetesen a Nyugaton a nyolcvanas évektől „nagy karriert befutott”, magyarra társadalmi nemként fordítható gender szót használja a nemre, ez pedig az értelmezési lehetőségek olyan távlatait nyitja meg, amelyet a jövőben kihasználhatnak a magyar nyelvhasználatban civilnek nevezett nemkormányzati szervezetek, hogy a jelenleg még a túlnyomó többség számára idegenül hangzó genderforradalom családbontó és hagyománytörlő céljait a kíméletlenül alkalmazott jogi szankciókkal, azaz a megfélemlítéssel fokozatosan társadalmi normává emeljék. A jog és a függetlennek nevezett bíróság intézménye, amint tudjuk, a politikai és az ideológia harc terepe (is), éppen ezért, amit ki lehet használni, azt ki is fogják használni azok, akiknek hátsó céljaik vannak.

Legalább három olyan cikkely van a szövegben, amit a menedékkérelem elfogadására, illetve a menedékkérő kitoloncolásának a megakadályozására lehet jogi úton felhasználni. Itt is elmondható, amit ki lehet használni, azt a jogszolgáltatás örve alatt ki is fogják használni azok, akiknek hátsó céljaik vannak.

Szerbiában már hat éve, 2014 augusztusától hatályban van az isztambuli egyezmény. E hat év alatt nem tapasztalhattuk, hogy a genderőrület hatása alá került volna az ország és a szerb társadalom, legföljebb a nők elleni erőszak szankcionálásának a szigorodását élhette meg, akinek volt tapasztalata megélni. Ez pedig csak helyeselhető. A változás azonban nem néhány nap, nem is néhány év alatt megy végbe, a posztmodern forradalom zászlóvivőinek mérhetetlenül hosszú idő áll rendelkezésre, a forradalomnak ez az új módszere ugyanis nem a hatalom leginkább véres úton történő megdöntésére tör, mint a hagyományos revolúciók, hanem a médiapropaganda, a társadalmi befolyásolás és a jogi szankciók eszközeivel alulról, lassú lépésekben törekszik a társadalom teljes átalakítására a maga kitűzött céljai mentén. Éppen ezért a valamikori jövőben, amelynek az útját a jelen pillanatban a gőzerővel zajló posztmodern forradalom, a Nyugatról indult genderforradalom akarja magának kikövezni, meglehet, hogy az isztambuli egyezmény lesz a társadalmi nemek posztmodern forradalmárjainak egyik hivatkozási alapja.

Ha jól értem, a KDNP szorgalmazására elfogadott keddi nyilatkozat e lehetséges jövőforgatókönyv magyarországi megvalósulását szeretné megakadályozni.