A 2019 októberének végén megrendezett 64. Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron ismerhette meg a történészszakma és a hadtörténelem iránt érdeklődő nagyközönség A Szerb Királyság első világháborús katonai és polgári emberveszteségeinek összeírása (Попис војних и цивилних губитака Краљевине Србије у људству у Првом светском рату) című kiadványt.
A 14 kötetes kapitális kiadvánnyal Szerbia Védelmi Minisztériuma egy évszázados adósságot kívánt – ha részben is – törleszteni. Az első világháborút lezáró 1920-as béketárgyalásoktól napjainkig ugyanis most jelent meg először olyan kiadvány, amely a háborút a győztesek oldalán befejező egykori balkáni ország emberveszteségeinek „név szerinti” rekonstruálására törekszik.
A bevezető tanulmány ismerteti a felhasznált forrásokat, a munkamódszereket és a munka során jelentkezett nehézségeket. A kiadvány zömét kitevő veszteséglajstrom, amely a belgrádi Katonai Levéltárban őrzött, hányatott sorsú levéltári anyag alapján készült, betűrendben közli a Szerb Királyságnak a Balkán-háborúkban, valamint az első világháborúban – gyakorlatilag 1912 és 1918 között – elszenvedett katonai és polgári emberveszteségeit. Összesen 281 711 személy, zömében katonák, illetve hadkötelesek, kisebb arányban civilek ismert személyes adatait és a halálesetükre vonatkozó ismert adatokat tárja a nyilvánosság elé. A nyomtatott kiadvány azoknak az adatait tartalmazza, akiknek személyazonosságát pontosan meg tudták állapítani. Az elektronikus adatbázisba ugyanakkor 322 877 név került be. A 41 166-os többlet onnan ered, hogy ebbe a változatba azok is bekerültek, akiknek esetében nem lehetett teljes bizonyossággal megállapítani, hogy az azonos nevek többszöri ismétlődése miatt már szerepelnek-e a veszteséglajstromban.
A munka, amely az első világháború centenáriumáról való szerbiai megemlékezési program kiemelten fontos elemét képezte, még 2013-ban kezdődött a belgrádi Katonai Levéltárban. A feldolgozás több fázisban folyt, és elmondható, hogy egyik sem bizonyult egyszerűnek, hiszen akadtak nehézségek.
Első lépésként a levéltár már korábban rendezett iratanyagát – korabeli veszteséglajstromokat, kórházi jelentéseket, hadifogolylistákat, temetői nyilvántartásokat – digitalizálták. A folyamatot nehezítette, hogy a rendelkezésre álló iratok közül sok – különböző okok miatt – rossz fizikai állapotban volt. A dokumentumok különböző dimenziója, előállítási technikája is bonyolította a digitalizálás folyamatát.
Az adatbázis építése nagy kihívást jelentett a levéltárosok számára. Rengeteg irat kézzel íródott, és a különböző kézírások „megfejtése” nem volt egyszerű. Habár az iratok zöme szerbül íródott, számos más nyelven – franciául, németül, oroszul, magyarul, sőt törökül és görögül – is keletkeztek dokumentumok. A szerb katonák, hadifoglyok nevét gyakran fonetikusan átírták más nyelvekre, az adott nyelv írásmódja alapján, ezekben az estekben sem mutatkozott könnyűnek beazonosítani az illető személyt, és „visszafordítani” a nevét az eredetire.
Az egyes személyek azonosítása sem bizonyult egyszerűnek: hasonló vezeték- és keresztnevű személyek több forrásban is előfordultak. Gyakran csak nevek vagy csupán névtöredékek álltak rendelkezésre, minden egyéb információ nélkül.
Azonosítani kellett a településeket és helyszíneket – európaiak mellett afrikaiakat, valamint ázsiaiakat is –, amelyeknek a megnevezése az iratokban a legkülönbözőbb alakban szerepelt.
Minden nehézség ellenére a nagy munka elkészült. A nyomtatott kiadvány korlátozott példányszámban jelent meg, és csak nagyobb közgyűjteményekben érhető el. Az elektronikus változat azonban – amelyet hamarosan a világhálón is közzé kívánnak tenni – a nagyközönség számára is használható lesz.
A munka ezzel korántsem ért véget. A készítők elképzelése szerint az elektronikus adatbázis az újabban fellelt, megbízható adatok alapján bármikor kiegészíthető, módosítható. A tervek szerint a kutatást kiterjesztik, bevonva a más levéltárakban – Jugoszlávia Levéltárában, a Szerbiai Levéltárban, a Szerb Tudományos Akadémia levéltárában, valamint a Szerb Pravoszláv Egyház levéltárában – őrzött levéltári anyagot is.
A történet szépséghibája, hogy a mai Szerbia területe lényegesen nagyobb az 1918-ig fennálló Szerb Királyság területénél, és a kiadvány Vajdaságra vonatkozóan nem tartalmaz adatokat. Igaz, a mai Vajdaság területéről származó első világháborús áldozatok zöme – még a szerbek sem! – nem a szerb királyi hadsereg katonájaként vesztette életét. A hiányt a helytörténészek kutatásaira alapuló, a zentai székhelyű Vajdasági Magyar Művelődési Intézet által megjelentetett kiadványok igyekeznek pótolni.
