2024. április 19., péntek
VERS

Karanténvirágok

Izzasztó magány

Szürkület se

Az ember teste

A fényben

Tényben

Cicomázza magát

Elodázná

A halált

Sarjadzó tavaszkor

Tavasz-kór

Elpártol

Tőlünk

Az éledő

Élet

Piros

Fehér

Föld

Elnyúlás 

Elmúlás

Keresni kikötőket

A tökéletes

Stéget

A tökéletességet

Nem szabadság

Keresni a teljességet

Nincs szabadság

Amely nem

Belőlünk fakad

A körülvalóból marad

Egymásért

Nyíló

Karanténvirágok

Karanténvilágok

Múlnak

Hullnak

Tömegsírba

A tömeg sírna

Ha könnye volna

A tömeg szörnye

Sorban áll

Hozzánk ér

Bennünk (f)él

Az ember 

Örökégő mécses

Az embert

Csillagrések 

Rejtik

(F)élt

Elfelejtik