Legutóbb arról írtunk, hogy 1920. április 16-án a szabadkai vasútigazgatóság magyar vasutasai sztrájkba léptek a készülő igazságtalan békeszerződés ellen. Április 18-án pedig általános sztrájk vette kezdetét Szabadkán. A hatóságok a sztrájkmozgalmat erőszakkal igyekeztek letörni. A katonaság 19-én a Városháza előtt összegyűlt tömeget feloszlatta, a piacosokat szétkergették, az üzleteket erőszakkal kinyittatták. Erre válaszul április 20-ra virradó éjjel fegyveresek egy csoportja rendőrlaktanyákat ostromolt meg a városban. Ennek a száz évvel ezelőtti felkelésnek a történéseit elevenítjük fel mostani tárcánkban.
A fegyveres felkelésről Petkovics Kálmán A tizennyolc nyárfa címmel könyvet is, amely 1970-ben jelent meg az Életjel Miniatűrök kiadásában. E szerint április 19-én este vasutasok és a hozzájuk csatlakozó munkások több csoportja puskákkal és pisztolyokkal felszerelve gyülekezett a városban azzal a céllal, hogy megtámadják a szabadkai rendőrlaktanyákat. A csoportok közül azonban csak egy lendült akcióba, amelynek tagjai megtámadták a VI., majd a VIII. köri rendőrlaktanyát. Az ott tartózkodó rendőröket megfutamították. A laktanyákban zsákmányolt fegyverekkel felszerelkezve megostromolták a III. köri rendőrlaktanyát. A kialakult tűzharcban a támadók megölték Gaál Imrét, a laktanya rendőrbiztosát és Sárcsevics István rendőrt, többeket pedig megsebesítettek, majd elfoglalták az épületet. A felkelők hajnalban a bajai úti temetőbe, a megbeszélt gyülekezőhelyre vonultak. Itt szembesültek azzal, hogy a többi felkelőcsoport nem lépett akcióba. Ekkor a felkelők a fegyvereket elrejtették a temetőbe, majd szétszéledtek. A felkelés tehát nem sikerült.
A rendőrlaktanyákat ért támadások hírére a katonaság erősítést küldött a pályaudvarra, a villanytelepre, a városházára, a postára és a város több stratégiai pontjára. A külvárosi területekre azonban csak virradatkor küldtek ki járőröket, így további összecsapásokra már nem került sor. Közben Szabadkán kihirdették az ostromállapot. Dušan Manojlović, a város rendőrfőkapitánya a következő hirdetményt tette közzé a város lakosai számára:
„A katonai állomásparancsnokság 206 szamu rendelete értelmében 9 órán túl az utcán való tartózkodás a legszigorúbban meg van tiltva és mindenki, aki ez ellen vét a katonai törvényszék a katonai törvények teljes szigora szerint lesz büntetve.”
A felkelés ügyében szinte azonnal megindultak a nyomozások és a letartóztatások. A hatóságok csakhamar megtalálták a felkelők elrejtett fegyvereit a bajai úti temetőben. Erről a Bácskai Hírlap április 23-ai száma a következő hírt közölte:
„Tegnap délelőtt a bajai temetőben a nagyobbszabású razzia volt, amelyet a katonaság és az államrendőrség rendezett. A razziára azért volt szükség, mert kétségtelen megállapítást nyert az, hogy a hétfőn éjjeli zendülők a bajai temetőben rejtették el az összehordott fegyvereket. A razzia alkalmával fegyvereket és kézigránátokat találtak és több gyanus alakot elcsíptek.
A temetőben több lövés is történt s egy kőművest is sulyosan megsebesített. A szerencsétlenül járt embert Basics Palkovics Józsefnek hívták. A 68 esztendős kőműves az V. kör Bethlen utca egyik házának tűzfalát javítgatta, amidőn az eltévedt golyó átfúrta. Az esetről azonnal értesítették a mentőket, akik az életveszélyes sebet bekötözték és Basics Palkovics Józsefet kiszállították a kórházba.
Mint a kórházból jelentik, Basics-Palkovics az éjjel belehalt a sérüléseibe.”
Április 22-én törték le az országos sztrájkot is, úgy hogy a had- és tengerészetügyi miniszter rendelete alapján valamennyi vasutast katonai szolgálatra rendeltek be. A szabadkai vasutasokkal azonban sokkal szigorúbban jártak el, mivel akciójukat a hatalom elleni lázadásként kezelték. Huszonhét vasutast kiutasítottak az országból, ezerötszázat pedig elbocsájtottak állásából.
