2024. április 27., szombat

Ó kapitány, kapitányom

Star Trek Pickard recenzió

Amíg tavaly egymás után jobbnál jobb tudományos-fantasztikus televíziós sorozatok kerültek fel a különböző internetes tartalomsugárzók kínálatába, addig az idén jóval kevesebb ilyen szériával kedveskednek a zsáner kedvelőinek. Oké, a Netflixen már elérhető a Philip k. Dick regénye alapján elkészült Altered Carbon második évada, s még egy kicsi és a S.H.I.E.L.D. ügynökei is egy újabb évad erejéig újra akcióba lépnek, de ez mégsem elegendő ahhoz, hogy kielégítse a sci-fi-kedvelők igényeit. Talán ezért is látta a CBS internetes tartalomsugárzója, hogy a Star Trek-univerzum egy újabb szériával gyarapodjon. S ha már lúd, akkor legyen kövér, ezért újra bevetésre küldte a legsikeresebb ST sorozat, a hét évadot megélt The Next Generation (TNG) (egyik) főhősét, az Enterprise űrhajó legendás kapitányát, hogy talán egyrészt kiengesztelje a franchise régi rajongóit, akik az utóbbi években, évtizedekben többnyire csak csóválták fejüket a TNG-t követő sorozatok és filmek megnézését követően. Mert hiába voltak a maguk módján kiválóak a Star Trek franchise Deep Space Nine, Voyager és Enterprise alcímet viselő sorozatai, ezek valahol eltávolodtak az eredeti sorozat és a TNG szellemiségétől, az olykor filozófiai mélységű és tanulságos epizódoktól. Gene Roddenberry, a Star Trek-univerzum szellemi atyja ugyanis a múlt század hatvanas éveiben egy  optimista, nagyrészt utópisztikus képet fest a Föld jövőjéről: az emberiség kinőtte a betegségek, szegénység és a különbözőségek elfogadásának képtelensége jelentette problémákat, és egy nagy föderációban, a Bolygók Egyesült Föderációjában egyesítve él más intelligens fajokkal. Ezzel szemben, Rodenberry halálát követően Rock Berman és az őt követő szerzők, a körülöttünk lévő világ eldurvulásával a sorozatokat Star Trek-univerzum is mind inkább egy disztópikus történetfolyammá alakult át, amelyben az alkotók inkább az akcióra helyezték a hangsúlyt a párbeszédek, a karakterek érzéseinek és egymással való viszonyainak a bemutatásával szemben.

Így jutunk el a legújabb mozifilmekig és a Star Trek Discovery szériáig, ami szinte teljesen felülírta, értsd ez alatt, sutba vágta az ezidáig megismert Star Trek-univerzum történelmét, s egy akcióval (túl)dúsított világűri kaland, ami azoknak, amely ezen a szérián keresztül fedezik fel a franchise-t, még érdekes is lehet. Viszont az „őstrekkiek”– így ennek az írásnak a szerzője – számára sem maradt más, hogy egy-egy eszement, a klasszikus sorozatokhoz nem illő agyament fordulatmenet láttán el kezdje vetni a kereszteket és istenkáromlást kiáltson. Valószínűleg erre a legújabb ST Pickard széria alkotói, Kirsten Beyer, Michael Chabon és Akiva Goldsman is rájöhettek arra, hogy a Discoveryben túltolták az egészet, s hogy az eredeti Star Trek-univerzumtól fényévekre távolodtak el. Ezért bizonyos tekintetben a régi rajongókat kiengesztelve hozták vissza a Patrick Stewart által alakított, sokak által szeretett Pickard kapitányt, pontosabban nyugalmazott admirálist (a TNG sorozatban sehogyan sem akarták előreléptetni, illetve amikor mégis, akkor ő fújt hátraarcot a kinevezése kapcsán), aki a Csillagflottából kiábrándulva, Franciaországban lévő borászatában tölti nyugdíjas éveit. A nyugalmazott Csillagflotta tisztjének békéjét csak pár zavaros álomkép háborgatja. Ám egy balul sikerült interjú után az események nem várt fordulatot vesznek. Picardot egy fiatal lány keresi fel, aki valahonnan ismeri az idős admirálist, s egyetlen dologban biztos csak, hogy az Enterprise volt kapitánya az egyetlen, aki segíthet rajta. A nyugdíjas kapitány persze, idős kora ellenére, a Csillagflotta vezetőinek a rosszallása ellenére legénységet toboroz és belevág az előtte lévő, többismeretlenes kalandba. A sorozatok ősrajongóit pedig határtalan, de véletlenül sem giccses nosztalgiázás fogja el azon karakterek láttán, amelyeket az alkotók az előző sorozatokból csempésztek be a széria első évadjába. Patrick Stewart pedig idős kora ellenére zseniálisan idézi fel Jean Luc Pickard alakját, a mély dialógusok és moralizáló észjárás emberét, egy igazi polihisztor és diplomata, aki érdeklődéssel tekint minden felé, legyen az egy olcsó detektívregény, vagy pedig egy több ezer éve elpusztult világűri kultúra. Ugyanakkor kiválóan érzékelteti azt is, hogy valahol felette már eljárt az idő, kissé megcsömörlött és életunt, akit egyedül az előtte álló kaland vert fel a fásultságából. A sorozat első évadja a CBS Acces-en és az Amazon Prime tartalomszolgáltatón már teljes egészében megtekinthető, és kiválóan veszi fel és folytatja a Star Trek The Next Generation sorozatban elvarrt történetszálat, méltó a Gene Roddenberry által elképzelt univerzumhoz, ugyanakkor a disztópikus története ellenére egyfajta reményt és melegséget lop be a Star Trek-univerzum régi rajongóinak és valahol az emberiség szívébe.