Mi a közös e személyekben: Paul Keres, Viktor Korcsnoj, Bent Larsen, Portisch Lajos és Svetozar Gligorić? Az, hogy koruk egyik legjobb sakkozójának számítottak, de több próbálkozás ellenére soha nem sikerült megszerezniük a világbajnoki címet. A névlista tulajdonképpen sokkal hosszabb, és nem vitás, hogy helyet érdemelt rajta Miguel Najdorf is, aki 1910-ben a mai napon, a Varsóhoz közeli Grodzisk Mazowieckiben született. A játékelmélet nagyjának – hisz róla nevezték el a szicíliai védelem egyik legkedveltebb változatát (1. e4, c5, 2. Hf3, d6, 3. d4, c:d4, 4. H:d4, Hf6, 5. Hc3, f6) – elsősorban a zsidó származása és a balsors kísérte magánélete volt a legfőbb akadály, hogy a sakkozásban a legnagyobb címet is elérje.
Najdorf ötgyermekes családban született, és hivatalosan a Mojsze Mendel Najdorf nevet viselte, ám Lengyelországban a Mieczysławot használta. Ugyanígy tett később argentinként is, ahol a papírok szerint Mojsze Mendel volt, ám csak Miguelnak ismerték, míg sakk-körökben Mikelnak hívták. A sakkozást egyik iskolatársa zenész apjától tanulta, akinek alig néhány hét után már bástyaelőnyt adott. Később ugyanez az iskolatársa bemutatta neki Genia nevű jegyesét. A lány azonnal beleszeretett a sakkozóba, felbontotta a jegyességet, és Miguelhez ment férjhez, majd megszületett Lusia lányuk.
Najdorf pályafutása 1930 táján kezdődött Dawid Przepiórka felügyelete alatt, hamarosan azonban Ksavery Tartakower vette át, akit élete végéig a tanítójának nevezett. Najdorf 1930-ban 6. lett Varsó bajnokságán. 1934-ben Varsó bajnoka lett, majd 1935-ben harmadik a lengyel egyénin, amivel bekerült a válogatottba. Lengyelországot négy olimpián képviselte a 2. vagy 3. táblán. Az 1939-es Buenos Aires-i olimpiára náthás felesége nem kísérte el. Néhány nappal később kitört a II. világháború, és a lengyel csapat tagjai nem tértek haza. Najdorf Argentínában maradt, családját már nem menthette ki, felesége, lánya, szülei, három fivére és egy húga is a holokauszt áldozatává vált. Egyetlen élő rokona maradt, akivel sok évvel később teljesen véletlenül a New York-i metróban futott össze. 1944-ben kapta meg az argentin állampolgárságot, 1947-ben újranősült, és két lányuk született. Felesége 1977-ben rákban hunyt el. Najdorf akkor már ritkán versenyzett, de egy ügyvéd barátjával rendszeresen sakkozott. Egy ilyen parti közben halt meg az ügyvéd, majd Miguel rövidesen elvette az özvegyet. Harmadik felesége 1996-ban halt meg, ami teljesen lerombolta Najdorf egészségét, és a sakkozó egy évre rá, 1997. július 4-én a spanyolországi Sevillában a második infarktus áldozata lett.
Najdorf a 40-es és 50-es évek egyik legjobb sakkozója volt, és 1948-ban ott lett volna a helye a világbajnokjelöltek tornáján, de – egyesek szerint a leendő világbajnok Mihail Botvinnik ellenszenve miatt – nem kapott meghívót. A nagymesteri címet 1950-ben vezették be, és Najdorf az elsők között kapta meg. Utolsó rangos versenye az 1970-es belgrádi Világválogatott–Szovjetunió meccs volt, amelyben két játszmában döntetlent ért el Mihail Tal ellen.
Életét nemcsak a sakkozás töltötte ki. Az 50-es években így biztosítási ügynökként is dolgozott, és tiszteletnek örvendő szakíró is volt, aki a Buenos Aires-i Clarin című lapban a sakkrovat rendszeres munkatársaként publikált. 1947-ben 45 táblás vak szimultánnal állított fel csúcsot, amelyet 2011-ben a tatár származású amerikai Timur Gareyev döntött meg.
