Megjelent a Topolis című informatív kiadvány II. évfolyamának 3. száma. A lap a város életét érintő időszerű információkat, helytörténeti érdekességeket közli magyar és szerb nyelven. A lap főszerkesztője, Tomik Nimród történész elmondta, hogy Topolyán nagyon komoly, több mint 130 évre visszanyúló hagyománya van a lakosság írásbeli tájékoztatásának.
– Negyedévenként adjuk ki a Topolis kiadványunkat, amelyben a közösséget érintő, általános jellegű aktualitásokat foglaljuk össze munkatársaimmal. Karácsony előtt kaphatták kézhez az előző számot az olvasók, az áprilisi kiadványunkat pedig húsvét előttre időzítettük. A lektorálást Benda Török Lívia és Obradović Jasmina végezte el, munkatársaim, Rác Ejzler Evila, Klobušicki Marina, Mentus Lívia és Huszár Attila pedig ezúttal is kifejezetten Topolyához köthető tartalmakat igyekeztek összeválogatni. Sihelnik József okleveles természetvédelmi mérnököt arra kértük fel, hogy a helyi növény- és állvilágról állítson össze írást. A lakosság számára ingyenes kiadványban helyet kaptak a koronavírus-járvány miatt kihirdetett rendkívüli intézkedések, Topolyára vonatkozó aktualitások is – ismertette a lap főszerkesztője.
– Húsvéti lapszámunk címoldalán Kislinder Gábor községi elnök ünnepi köszöntője olvasható, a vezércikk Szatmári Adriánnal, a községi tanács fejlesztéssel és közbeszerzéssel megbízott tagjával készült, őt a tóparton zajló munkálatokról kérdeztük. A továbbiakban a Prosperitati Alapítvány topolyai irodájának tevékenységéről olvashatnak összefoglalót, majd a topolyai helyi közösség iskoláknak szánt labdaadományairól jelent meg írás. Az egyik cikk a Bambi Iskoláskor Előtti Intézmény, valamint a Vuk Stefanović Karadžić Szerb Művelődési Központ és a Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ tevékenységébe ad betekintést. A kiadvány középső oldalain több évtizedes húsvéti levelezőlapok kaptak helyet Topolya Község Művelődési Házának összeállításában. Tartalmas írás olvasható a Topolya Község Múzeumában korábban megnyílt, Volt egyszer egy színház című tárlatról, amely az 1949 és 1959 között működő Járási Magyar Népszínháznak állít emléket, majd a napjainkban is aktív Mara Amatőr Színház tevékenységét mutatjuk be – tudtuk meg Tomik Nimródtól.
A Topolis csapata felkérte Cservenák Pál helytörténészt, Náray Évát, a Juhász Erzsébet Könyvtár igazgatónőjét és Pastyik László bibiliográfust, hogy érdekességekkel, helytörténeti különlegességekkel töltsék meg a Tudta-e? – Da li ste znali? cím alatt megjelenő rovatot.
– Nagy hangsúlyt fektetünk a Topolisban a programajánlóknak, azoknak a rendezvényeknek a beharangozását tűztük ki célul, amelyek az egész közösség számára jelentőséggel bírnak. A Topolis egyébként 20 oldalon, színes nyomtatott formában jelent meg, 4000 példányban a Panonia-Print nyomda kiadásában. Reklámot szándékosan nem tartalmaz, csupán közérdekű jellegű írásokat jelentettünk meg benne – hangsúlyozta Tomik, majd elmondta, hogy a korábban kiadott előző két szám esetében rendkívül jól fogadták az olvasók a helytörténeti írásokat. Mostani lapszámunk a topolyai Sarlós Boldogasszony-templommal foglalkozott.
– Kutatásaim során rájöttem, hogy az eddigi ismereteinktől eltérően Topolyán két tehetős, a közösségi életben szerepet vállaló Kiss Lajos is élt, és ezt közzétettem a Topolis korábbi számában. Egyikük bankárként tevékenykedett, az ő nevéhez fűződik az 1943-ban kiadott Kiszakított lapok Topolya történelméből című könyv, és a szintén tehetős földbirtokos, a rendkívül tehetséges, haladó szellemiségű gazdálkodó Kiss Lajos, az ő emlékére felállított kereszt a Szabadkai út nagy kanyarjában látható. A földbirtokos inkább szabadkai lakos volt, ezért a topolyaiak kevesebbet tudhatnak róla. Annyi bizonyos, hogy a gazdálkodó Kiss Lajos volt Nagyapáti Kukac Péter mecénása is. Hogy a bankár és a földbirtokos nem egy és ugyanaz a személy, abból jöttem rá, hogy a korabeli írásokból kiderült, a bankárként tevékenykedő Kiss Lajos beszélte a szerb nyelvet, a földbirtokosnak viszont tolmácsra volt szüksége – mondta el végezetül Tomik Nimród, a két nyelven megjelenő Topolis főszerkesztője.
