Ma nagypéntek van, amikor Jézus kereszthalálára emlékezünk, vasárnap pedig itt a húsvét. Sajnos azonban a koronavírus-járvány miatt az idei ünnep sokkal csendesebb lesz, mint a korábbiak, hiszen ma 17 órától kijárási tilalom lép életbe, amely egészen hétfőn reggelig érvényben marad. A hívők nem mehetnek templomba, és nagyobb családi összejövetelre sincs lehetőség. Ezért e heti tárcánkban egy régi húsvétot idézünk fel, amikor a szabadkaiak szabadon mozoghattak az ünnepek alatt. Sőt, mint látni fogjuk, elődeink az ünneplést olyannyira túlzásba vitték, hogy annak sajnálatos módon tragikus kimenetele lett.
Százhúsz évvel ezelőtt, 1900-ban, húsvét vasárnapja április 15-ére esett. Az aznap megjelent Bácskai Hírlap Húsvét című vezércikkében a következő ünnepi gondolatokat olvashatjuk:
„Láttuk szemeink előtt tegnap délután az ünnepi menetet, amely az üdvözítő örök dicsőségének megemlékezésére vonult fel – kíséretében tízezrei azoknak kik szent kegyelettel függenek a vallás a magasztos tanain.
A szeretet vallásának legszebbik ünnepe amelynek jelentősége a feltámadás: Krisztus ígéretének gyönyörű beváltása.
A dicső nap alkalmából együtt érez minden szív minden lélek a vallás nagy Alapítójának meggyőződésével. Azzal a meggyőződésével amelylyel martiromságot tudott szenvedni, nem riadva vissza a keresztfától – nem riadva vissza a töviskoszorútól, amelyek fölséges homlokát megsebezték.”
Szabadkán azonban az ünnep nem telt olyan méltóságteljesen, mint ahogy azt a fenti vezércikkből gondolnánk. Az április 18-ai Bácskai Hírlap egyik rövidhíre a következőképpen összegezte 1900 húsvétjának történéseit:
„Egy kocsi részeg ember. Még elég csöndben folyt le a húsvét, eltekintve egy agyonveréstől, más véres verekedés nem volt. De annál több volt a berúgott ember. Ezekkel volt dolga a rendőrségnek. Ordinanczos [őrtiszti] kocsin szedték őket, hogy mámorukat a városházán kialudhassák.”
A rövidhír alatt egy részletes tudósítást is olvashatunk a fent említett „agyonverésről”, amely húsvéthétfőn történt, az áldozata pedig egy 22 éves fuvaros volt, aki kocsiján locsolkodókat szállított.
„A VII. körnek egyik szűk utczájában tegnap délelőtt két kocsi jött szembe egymással az egyiken locsoló legények ültek mellettük tele virággal, a másikon a Pölhe testvérek. Az egyik kocsiban a lovakat Nagy Torma József hajtotta, a másikban Pölhe Rókus.
Amint a két kocsi találkozott nem tértek ki egymás elől, mire oda kiáltott Nagy Torma a másik kocsin ülőkhöz:
»térjetek ki«
ámde ezek is sokat vettek be az italból és nevetve visszakiáltottak:
»térj ki te«
Egyik sem akart engedni amire a Pölhe ostorával átcsapott a másik kocsin ülőkre az ostor összecsavaródzott Nagy Torma ostorával és magával vitte.
Erre ezek dühbe jöttek leszálltak a kocsiról, kivették a lőcsöt és avval ütlegelni kezdték ellenfelüket. Egész formális harcz fejlődött ki közöttük, időközben az apa Pölhe Lukács is vaslapáttal ment fia segítségére, amelynek folytán Nagy Torma József bezuzott koponyával és mellkassal terült el a földön.
A győztesek mintha mi sem történt volna tovább hajtottak, a levert ember kocsiján ülők pedig feltették az eszméletlen állapotban lévő embert a kocsira, hazavitték és az udvaron lévő szénaboglyára helyezték.
Hozzátartozói azt hitték, hogy csak egy kis verekedés volt, nem is hívattak orvost, ott hagyták reggelig feküdni a szénán” – olvashatjuk a Bácskai Hírlap tudósításában.
Nagy Torma József azonban nem lett jobban. A hozzátartozók végül orvost hívtak, aki pedig a mentőket hívatta, hogy a súlyos sérültet a kórházba vigyék. Nagy Torma 10 óra tájban elhunyt. Pölhe Rókust és Lukácsot a rendőrség aznap délután letartóztatta.
