Nehéz napokat élünk. Járvány van. Olyan jelenség, amikor egy időben nagyszámú megbetegedést jeleznek egy területen, településen, vagy mint most, egy kórokozótól az egész világon. Ilyen jelenség a történelem folyamán nem kerülte el Újvidéket sem. Ennek okát abban kell keresni, hogy a város Európa legnagyobb folyóján épült fel, és az itt megépített úgy állandó, mint ideiglenes hidak a Közel-Keletet és Közép-Európát összekötő utakon fontos átkelőhelynek számított. Ezért fokozottan volt kitéve mindenféle fertőző betegségnek, mindenféle járványnak, amely leggyakrabban Ázsiából érkezett, a kereskedőkkel, utasokkal és az áruval.
Az első feljegyzések feketehimlő-járványról szólnak, amely mint ez a koronavírus, világméretű járványt okozott 1726-ban, majd 1739-ben, a „bácskai pestis” szedte áldozatait. A betegséget azok a szerbek és németek hozták a városba, akik a Belgrádnak az újbóli török fennhatósága alá kerülésétől menekültek ide a Dunán. Újvidéken már 1748-ban a szabad királyi városi rang elnyerését követően olyan orvosi testületet alakítottak, amely a városlakók egészségével és a járványokkal is foglalkozott. Ezért vannak adatok arról, hogy a város az 1754-ben taroló feketehimlő-járványtól sikeresen védekezett. 1762-ben a városban rendőrségi és egészségügyi határzárat alakítottak ki, amelynek fő épülete mivel, hogy a betegségeket, leggyakrabban a keletről, a Török Birodalomból érkező kereskedők és alattvalók hozták magukkal, a Török Hán fogadóban volt, ahol bizonyos időt kellett eltölteniük. 1757-ben meghatározatlan eredetű lázjárvány tarolt, majd maláriától szenvedtek az újvidékiek, amely a veszélyes mocsaras területek miatt keletkezett. Majd 1789-ben hastífusztól szenvedett a péterváradi katonaság. 1792–96-ban nagy pestisjárványról tudunk, amely Újvidékre, a jól megszervezett egészségügyi zárlat miatt nem tudott betörni. A veszély különösen azért volt nagy, mert az újvidékiek gyakran jártak át a Dunán szőlőskertjeikbe és földjeikre. Talán ezért volt Újvidéken a legnagyobb vesztegzár is, amelynek fenntartását a város a péterváradi ezreddel együtt végezte. Nemcsak az embereket, hanem az árut is ellenőrizték, a hajók pedig csak a folyó jobb partja mellett hajózhattak. Ha a bácskai oldalon kikötöttek, akkor a hajósoknak bizonyos időt vesztegzárban kellett tölteniük. A járványok ellenszerének a kinint, kámfort és a vitriolesszenciát használták, a lakosságnak pedig a borivást ajánlották. A pestis, ugyan Újvidék közelébe került, de nem jutott be a városba. Az első adatok a gyerekek védőoltással való ellátásáról 1801-ből származnak, éspedig a feketehimlő ellen. Feketehimlő-járványokat 1835-ben és 1844-ben is jeleztek, amikor kb. 12 000 embert oltottak be Bácska területén. Az Indiából behozott baktériumos eredetű kolera pedig több ízben is megtizedelte az újvidéki lakosságot. Így 1831-ben a vesztegzár Bajától Horgosig húzódott, 125 őrházzal, a hajók nem köthettek ki, az utasoknak pedig 10 napos vesztegzárat rendeltek el. Tíz nap után alapos fertőtlenítést végeztek, és az árut 42 nap után füstöléssel való fertőtlenítést követően lehetett továbbvinni. Ez a kolera már igencsak megtizedelte az újvidékieket, 600 lakos vesztette életét. Ekkor az újvidéki templomok is zárva maradtak. 1836-ban a kolerát Temesvárról hozták be a városba, 1849-ben többen haltak meg a járványban, mint a háborúban, majd 1866-ban volt járvány. 1873-ban sikeresen védekezett a város a járvány ellen, így 1882-ben és 1883-ban. Ekkor alapították a városban az első járványkórházat és ekkor kezdték képezni az ápolónőket is. A XIX. és XX. század fordulóján a járványok gyakoriak voltak az iskolások körében, közöttük nagyméretű volt az elhalálozás, különösen a diftériától (1876, 1883, 1891, 1896), majd skarláttól és szamárköhögéstől szenvedtek. A spanyolnátha sem kerülte el Újvidéket 1918-ban, amelybe 40 gyerek halt bele, de a tífusz és kolerafertőzés is veszélyeztette a lakosságot, és a feketehimlő is felütötte a fejét, amelyben 203-an haláloztak el. Napjainkra, ezt a mostani járványt kivéve, csak a különböző náthák járták a várost és keserítették meg nemcsak az újvidékiek, hanem az egész világ életét. A hírek nem sok jót ígérnek. A járványtól ma is félünk!
