2024. április 27., szombat
FORMULA–1

Törölt futamok krónikája

A Formula–1 több mint ezer nagydíjat számláló történelme során nagyon ritkán fordult elő, hogy egy, a versenynaptárban szereplő futamot mégsem tudtak megtartani, idén azonban a koronavírus-járvány hatására elképzelhető, hogy sorjázni fognak az ezzel kapcsolatos bejelentések. Ez alkalommal visszatekintünk az eddigi futamtörlések változatos okaira.

Még ha hátborzongatóan is hangzik, a II. világháború óta nem volt példa arra, hogy globálisan ennyi nagyszabású rendezvényt törölni vagy halasztani kelljen, mint amennyit az elmúlt hetekben bejelentettek, és lehet, hogy még csak a folyamat elején járunk. Persze az eseményeknek csak egy részét képezik a sportesemények, azokon belül pedig egy újabb kis darab vonatkozik a technikai sportokra, de így is minden erről szól mostanság a legjobban érintett Formula–1, MotoGP és Formula–E háza táján.

Közülük a Formula–1 igyekszik a legtovább állni a sarat: a mezőny elutazott a szezonnyitó Ausztrál Nagydíjra, és az esélyekkel dacolva Bahreinben is olyan szélsőséges döntéseket hoztak, amelyek – lapzártánk pillanatában – szavatolják a verseny lebonyolítását, ugyanis az F1 történetében először üres lelátók előtt, nézők nélkül tervezik megrendezni a nagydíjat az előttünk álló hétvégén. A kínai futamot azonban már elhalasztották, és nagy esély van rá, hogy további állomások is erre a sorsra jutnak a vírus terjedésének függvényében.

A II. világháború idején persze nagyrészt leállt a nagydíjversenyzés világszerte, Formula–1 viszont 1950-ig nem létezett, így a királykategória legdrámaibb törlési sorozatát az 1955-ös évben volt kénytelen elszenvedni egy olyan baleset nyomán, amely az egész autósport biztonságát illetően aggodalmakat ébresztett. Az az évi Le Mans-i 24 órás a technikai sportok legsötétebb napját hozta el, amikor Mike Hawthorn, Lance Macklin és Pierre Levegh incidensét követően utóbbi Mercedese a lelátóra repült, a pilóta mellett 83 néző életét kioltva. Az eset akkora ijedséget keltett a technikai sportok veszélyessége kapcsán, hogy hosszú távra nyúló következményei is lettek: a Mercedes évtizedekre kivonult az autósportból, Svájc egészen a 2018-as feloldásig betiltotta az autóversenyzést az országban, négy állam pedig, Svájc mellett Németország, Franciaország és Spanyolország azonnal visszalépett az 1955-ös Formula–1-es futamának megrendezésétől. Azóta is ez maradt az F1 leginkább megcsonkított szezonja, amely így összesen csak hét versenyt tartalmazott.

A következő évtől elkezdett volna visszaállni a rend, ám ekkor újabb külső tényező szólt bele a naptár alakulásába: a szuezi válság hatására 1956-ban annyira megugrottak az olajárak, hogy ennek nyomán kiszórták az az évi naptárból a Holland és a Spanyol Nagydíjat.

A pályák biztonsági szintje az 1960-as évek végén vált csak igazán beszédtémává, amikor Jackie Stewart a kezdeményezés élére állva igyekezett felnyitni a sport vezetőinek szemét, hogy nem feltétlenül van rendben, ha a mezőny tagjainak évente többször is jelenésük van társaik temetésén. Főként Stewart nyomására került ki az 1969-es versenynaptárból a Belga Nagydíj, amelyet akkor még Spa-Francorchamps egy veszélyesebb és hosszabb, 14 kilométeres változatán futottak, és ezt követően kezdődött meg a vonalvezetés átszabása a ma ismert formára.

Argentína a zűrös politikai helyzete miatt többször is ki-be járkált az F1-es versenynaptárban, de 1982-ben a Falkland-szigeteki konfliktus eszkalálódása miatt törölték az utolsó pillanatban – noha az F1 úgy állíthatta be, hogy a verseny törlését a pilóták érdekvédelmi szervezetével való viszály tette szükségessé, miután azok bojkottja az előző futam megrendezését is veszélybe sodorta Dél-Afrikában.

Néhány évvel később aztán a Dél-afrikai Nagydíj egy egészen más okból, az apartheidrendszer következményei miatt hullott ki a naptárból. Mivel a francia kormány az elnyomó rendszer egyik fő kritikusa volt, 1985-ben tüntetőleg még csak a két francia istálló, a Renault és a Ligier nem utazott el a versenyre Kyalamiba, a következő évben viszont már a teljes F1 egységesen lépett fel, így nem rendezték meg a futamot, amely csak 1992-ben, a politikai helyzet rendeződése után került be ismét a naptárba rövid időre.

1985-ben történt az egyetlen olyan eset, amikor egy már megkezdett versenyhétvégét kellett új időpontra ütemezni. A pálya lerövidítése óta még csak második alkalommal járt a mezőny Spában, ahol azonban a csapatok az edzések során azt tapasztalták, hogy a röviddel a hétvége előtt lefektetett új aszfaltréteg olyannyira feltöredezik, hogy az már veszélybe sodorja a biztonságos lebonyolítást. Félbe is maradt a körözés, és döntés született arról, hogy június 2. helyett szeptember 15-én térnek majd vissza, hogy pótolják a versenyt – így is történt, a kijavított aszfalton pedig már minden zavartalanul működött.

Arra is volt példa, hogy az F1 által megkövetelt, de a pályák által el nem végzett biztonsági fejlesztések hiánya miatt került ki egy-egy futam: 1971-ben azért nem tartották meg a Mexikói Nagydíjat, mert az előző évben bebizonyosodott, a szervezők nem tudják biztonságosan elkeríteni a nézőket, akik a korlátokon csüngtek, és olykor a pályán is átszaladtak. 1997-ben pedig a szezonzárónak szánt portugáliai Estoril veszítette el elég későn amiatt a versenyrendezési jogot, mert a szervezők nem végezték el a kért átalakításokat.

Az idei szezont megelőző legutóbbi törlésre még élénken emlékezhetünk: 2011-ben mindössze három héttel a Bahreinbe tervezett szezonnyitó előtt vált hivatalossá, hogy az országot belülről tépázó felkeléshullám miatt a verseny mégis kikerül a naptárból. A miniállamba a következő idénytől visszatért a sorozat, de a csapattagok még évekig tapasztalták a belpolitikai viszály hatásait, olykor meg is nehezítették a mozgásukat a tüntetők.

Persze ha belemegyünk az üzleti és anyagi okokba, arra jutunk, hogy egyértelmű listát lehetetlen lenne összeállítani a tervezett, de végül meg nem valósult futamokról, hiszen bizonyos értelmezés szerint minden olyan pályát is beleszámíthatnánk, amely egy ponton túl már akarata ellenére sem tudta tovább a naptárban tartani a versenyét. Az F1 korábbi vezetője, Bernie Ecclestone pedig híresen kíméletlen tárgyalópartnerként volt ismert, és talán csak ő tudja, hogy az évtizedek során felmerült futamtervek közül melyeknek volt igazán realitásuk. Az biztos, hogy több ország és város meghódításával már jóval azelőtt próbálkozott, hogy azok végül megteremtették volna a feltételeket egy nagydíj megtartására. Tervek voltak arra, hogy Kína és Dél-Korea már 1998-ban bekerüljön a körforgásba, de ez végül csak hat, illetve tizenkét év után valósult meg számukra. Oroszországot is régen, még a kommunista időkben kiszemelte az F1 számára Ecclestone, aki már 1982-ben arról álmodott, hogy a Vörös tér előterébe vigye a sportot, majd az ezredfordulón egy másik pályatervet az hiúsított meg, hogy kétszer is merényletet követtek el (sikertelenül) az F1-es versenyről szóló megállapodást aláíró moszkvai alpolgármester ellen. Az Orosz Nagydíjat végül csak 2014-ben hozták tető alá a szocsi olimpiai parkban.

Világvárosok utcáinak meghódítása egyébként sem igazán megy az F1-nek, hiszen szintén a 80-as évek óta kopogtatnak már New York és a vele együtt lélegző New Jersey kapuin is. A projekt nemrég egész közel került a megvalósításhoz, hiszen elkészült a pályaterv a Port Imperialon, a Red Bull bemutatózott is rajta, a kontinens nevét viselő Amerikai Nagydíj pedig be is került az előzetes 2013-as versenynaptárba, de New Jersey városa végül mégsem adta meg a szükséges engedélyeket. Mi több, végül a Formula–E meg is előzött minden F1-es törekvést, hiszen az elektromos sorozatnak sikerült elintéznie, hogy 2017 óta versenyeket rendezhessen Brooklynban.

Noha a kezdetektől fogva folyamatosan bővülő tendenciát mutat a Formula–1-es versenynaptár, és a csapatok abba is belementek, hogy a következő években akár már 25 futamból is állhasson a szezon, 2020-ban egyelőre a túl kevés verseny miatt kell aggódni, hiszen senki nem tudja, mekkora hatással lesz a sportéletre a járvány. Szerződése szerint az F1-nek minimum 15 nagydíjat kell lebonyolítania, kevesebb esetén a tévétársaságoknak már lényegesen kevesebbet kell fizetniük a közvetítési jogdíjakért, ami még súlyosabb gazdasági csapást mérhet a sportra, mint az a néhány törölt futam.