A neo világ

Mészáros Zoltán

2020. március 15., 13:23 >> 2020. március 15., 14:23

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

A szabatos címe ennek az esszének az lett volna, hogy A világ, amilyenben élünk, csak ez olyan lapos, aztán eszembe jutott a szintén lapos posztmodern, és a cyber világ is, de egyik sem jó. A szép új világ pedig túl nyilvánvaló utalás lett volna egy regényre. Végül a Mátrix trilógia, és a Duran Duran zeneszám is inspirált 1993-ból a Too Much Information, azaz a Túl sok információ. Egyszóval ez az esszé az információkkal szétbombázódó agyunkról, és arról szól, hogy egyszerre minden szellemi irányzat feléledt, mert az információs sztráda olyan széles, hogy minden elfér rajta, és az ember pedig beleveszik. A „csak emberek” elvesznek a statisztikák mögött, arctalanokká válnak, mint ahogy a többségnek mi is azok vagyunk, hiszen nem ülhetünk le egyszerre hét milliárd emberrel sörözni.

Ugyanakkor mindenki nyomot hagy maga után, lehet, hogy valahol egy szövegszerkesztővel írt regény összes elmentése megtalálható, és az is lehet, hogy egy milliós tüntetésről készült fotó alapján százezreket azonosítson egy arcfelismerő. A neo világ imperatívusza, minél többet, minél gyorsabban.

A neo hellenizmus

A hellenizmus érdekes jelenség volt, ezért szokták átugrani általában, ugyanis érdekessége folytán azt is feltételezi, hogy bele kellene mélyedni, hogy érthető legyen, de erre senkinek nincs ideje, pedig megérné. A senki persze nem úgy értendő, hogy abszolút senki, hanem a hétmilliárd emberből mindössze néhány száz követi a megjelenő publikációkat, így van ez Zsigmond királyunkkal, vagy a költő, verekedő Egill Skallagrímssonnal is, de maradjunk a hellenizmusnál. Amely az egész ismert világról mindent tudni akart, és az antikvitás minden hagyományát meg akarta őrizni.

A hellenizmus volt az első olyan korszak, amelyben a tudomány és a kultúra összes ismert elemét össze akarták gyűjteni. Létrehozták az egységes nyelvet, a koinét, mondjuk az utolsó ókori görög nyelvváltozatot, hiszen ezt már a bizánci görög követi, amit inkább középkori görögnek tekinthetünk. Sajnos a nagy könyvtár nem élte túl a szintén nagyon érdekes kései ókori és korai középkori korszakot. Természetesen a hellenizmusban Kínával, Indiával, a finnugor és skandináv mitológiával többnyire nem számoltak, és Afrikáról is keveset tudtak, noha többet, mint a középkor nagy részében, az európai felfedezések hajnaláig.

Ebbe a miliőbe szabadult bele a római birodalom, amely keleti részének latinizálását meg sem kezdte, éppen ellenkezőleg sokat merített a görögből, tegyük hozzá, hogy a hellenisztikus görögből. A hellenizmus hatásai, egyesek szerint egészen a 6. századig tartottak, mások szerint a 4-ig. Akárhogyan is volt, megpróbálták egy fedél alá hozni a tudományt és a művészetet. Rendszerben, tudományokban, művészetekben, múzsákban gondolkodtak és a muszeionok mint helyek is fontosak voltak. Aztán keleten az arab, nyugaton a latin vette át ezt a szerepet, de nyugaton már koránt sem volt olyan bőség, mint az antik világban, a kelet pedig valahogyan becsontosodott, illetve szűkké vált. Az Omejjídák, majd az Abbaszidák szerepét az Ottomán (Oszmán) törökök vitték tovább, azonban az Ottomán kultúra az udvar kultúrájára zsugorodott. Nyugaton is szétesett az egység gondolata, mihelyt megjelentek az arab kalózok, és a „mindenki biztonságos kék útvonala”, a Földközi- tenger, bizonytalan lett. A triumvír Lepidustól számítva kb. 6 évszázadig nem kalózkodtak. Aztán úgy a 8. században, de főleg a 11-ben elindult valami, ami szintén rendszerben gondolkodott, és amit a latin kovácsolt össze, de ez nem volt elég kifinomult. A latint, amely az évszázadokon végigfolyva változott a nemzeti nyelvek váltották le. Egy ideig a francia tűnt esélyesnek, hogy megmaradjon integráló szerepkörben, de végül az angol lett az. Ma az angol korszakban élünk, a legjobb fegyvereket, és a legjobb számítógépeket az angolul beszélők által irányított cégek találják ki, és az általuk vezetett üzemek gyártják, és mint Hobsbawmtól tudjuk, „a hivatalos nyelv az a dialektus, amely mögött fegyverek állnak”, ebből úgy következtethetünk, hogy a világnyelv az, ami mögött a legtöbb erő áll.

Szoktam mondani, hogy áldott nyelv az angol, és szerencsések, akik anyanyelvként beszélhetik. Persze szeretem én a magyart (el is szoktam sütni a poént: I speak Hungarian, what is your superpower?, azaz Én beszélek magyarul, mi a te szuperképességed?), de elég nehéz sok jó magyar könyvet letölteni, és a kinyomtatottakhoz is csak időlegesen lehet hozzájutni, vagy valami nagy könyvtárban, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy szabadkai nem juthat hozzájuk. Azt hiszem, hogy magyar nyelvterületen még nem vették észre, hogy régi, azaz 4-5 éves szakkönyvekért már nem lehet sok ezer forintot elkérni, így a lelkes amatőr is kevésbé juthat jó könyvekhez, a profi pedig beszerzi az angol nyelvűt, amikor az megjelenik. Mintha a magyar kultúrkörben nem a tudás társadalmát építenék, hanem a tudásból való kizárás általi elit társadalmát. Ezért van az, hogy javul az angolom. Ha az a-nál kezdem, akkor pl. nincs fenn a neten Arisztotelész összes műve magyarul, ez angolul legalább két kiadásban fenn van. No de lehet, hogy ez a természetes, hiszen a hellenizmusban is az képezte az univerzális tudás részét, ami görögül megvolt. Mégis nem a hellenizmusban vagyunk, hanem a neo hellenizmusban. Sokkal többet érnének azok a magyar könyvek, amelyeket kiadnak, ha minél előbb, minél szélesebb körben olvasnák őket. A könyv a mai világban nem kellene hogy szokványos árucikk legyen. Angolul viszont majdnem minden megvan, ami érdekes, ami meg nincs meg, azt már fordítják. Az angol lett a „ligua franca” – micsoda irónia. Azonban ez alkalommal India és Kína is belekerült a körbe, és az sem maradt ki, amit az enciklopédisták elkezdtek. Angol nyelvi alapon egy hellenizmushoz hasonló az egész ismert világot összefogó kultúra jött létre.

Nem emlékszem, mikor jelentették be, hogy megvan, de nagyjából egy évszázad alatt megcsinálták a holland és a flamand nyelv szótárát is. Az összes valaha leírt szót belevettek, az első megjelenési időponttal és a jelentésváltozatokkal együtt. Nem sokkal ez után bejelentették, hogy az Oxford Angol Szótára többé nem fog papíron megjelenni, csak digitálisan fognak dolgozni rajta, és aki használni akarja, az majd bérleti díjat fizet. Már rég létrejöttek a több tíz kötetes nemzeti enciklopédiák az Encyclopaedia Britannica mintájára, és hatalmas könyvhegyek keletkeztek, hogy ezt az egészet lefölözze, egyébként nagyon helyesen, a Wikipedia. Tudom, hogy sokan nem szeretik és pontatlannak tartják, de azt is tudom, hogy egy több mint 6 millió címszót tartalmazó enciklopédiát csak az emberiség együtt hozhatott létre, és a hat millió címszó csak az angol Wikipediára vonatkozik. Ezt a tömegű címszót, csakis az emberiség, mondjuk így, olvasni és írni tudó része gyarapíthatja, bővítheti és javíthatja. Az meg tény, hogy mindenki használja, még azok is, akik szidják, sőt egy Vajdaság történetéről szóló angol cikk kapcsán egy vita végén engem már meg is fenyegettek. A Wikipedia fontos. És fontosak az online könyvtárak is. Ezek nem éghetnek el, mint az alexandriai könyvtár könyvei. Jó és gyors szerverek őriznek mindent néhány példányban a világ ismert és nem ismert részein is.

Manapság naponta körülbelül 39 000 címszót/könyvet adnak ki, és az én kedvenc e-könyvtáramban, a Z-library nevűn, majd 5 millió könyv van, és több mint 77 millió szakcikk. Az Academia.edu pedig egy mega folyóirattá vált, ugyanis nagyon sokan oda töltik fel a már nyilvánosnak ítélt cikkeiket, könyveiket (esetenként mások könyveit is). Többek között a hellenizmusról...

A neo szürrealizmus

A szürrealizmus nem régi irányzat a festészetben, azonban ma a lenvásznakról, a vetítővásznakra költözik át. A neo szürrealizmus talán még nagyobb jelentőségű, mint a neo hellenizmus mert többeket érdekelnek a filmek mint a könyvek és szakcikkek. Valamirevaló gyermekfilmet sem lehet ma találni, ami ne lenne animációkkal átszőkítve… hogy egy kicsit misztikusabb legyen, hogy a valóságtól elemelkedjék, és, hogy egy kicsit elvarázsoljanak, becsapjanak minket, mint a szőkített hajú nők. A gyerekfilmekbe tört be először a szürreális világ, a Szörny RT. egyik figurájának szőrmozgását bonyolult számításokkal tették természetessé, a Gyűrűk ura trilógia után pedig valamirevaló film létre sem jön animáció nélkül. Ma már egy James Bond filmben is vannak ilyen trükkök.

Elismerem. Ez a fenti gondolatmenet túlzás, hiszen vannak kis pénzű kiadóházak, skandináv, francia meg régi filmek, és azokat is megnézik. Ahhoz, hogy valami emberit elmeséljünk nem szükséges a szürrealizmus, azonban az is tény, hogy az ember előbb háziasította a szőlőt, mint a gabonát, azaz a mámor még az ételnél is fontosabb volt. Másszóval az, hogy elvarázsoljanak bennünket fontosabb attól, hogy megérintsék a lelkünket? Lehet, a filmek szintjén lehet. Mert ez ugyebár vitatható, de az nem, hogy milyen filmekre hányan váltanak jegyet.

A mai világban nem elég egy szürreális kép, amely előtt megállunk megnézni az elfolyó időt, azaz órát. Minden másodpercben kell 16, vagy annál több, kép, ezért érdekes az Avatar c. film, és ezért érdekes a Trónok harca sorozat, és ezekbe mindenki belenézett. Lassan a természetfilmekben is alkalmazzák, amikor animációval mutatják be milyen volt a kihalt barlangi medve, vagy kardfogú tigris.

A neo szürrealizmus ráadásul vissza is csatol a neo hellenizmusra, hiszen óriási mennyiségű hang és filmanyagok gyűlnek össze. Egy percen belül hallgathatok olyan zenét amely tegnap, és olyat amely 50 éve jött létre.

A neo neo-pozitivizmus

A pozitivizmus gyötrelem, mégis a tudomány, és részben a filozófia is ragaszkodik hozzá, noha már Nietzschének is elege volt a simán „csak” klasszikafilológus társaiból, és kedve volt „kalapáccsal filozofálni”. Azonban a nagy számokban, a sok számot felvonultató rendszerek olyan pluszt adnak, amely egyébként nem látható. A nagy számok tudománya, és a hálózatok tudománya, nehezen érthető, ettől olyan érdekes, és ettől kapnak olyan jó fizetéseket, akik értenek ezekhez.

A pozitivisták számára a megtapasztalható valami olyan fontos volt, hogy elvonatkoztatták a szinte megérthetetlenségig, a neo-pozitivizmus ebbe még keményebben belelépett, és immár egy valamire való európai filozófusnak egy könyvtárnyi könyvet kell elolvasnia, sőt észben tartania, ez aztán a tiszteletre méltó. Azonban ma valami egészen észbontó történik, a számítógépek által létrejött a neo-neo-pozitivizmus, vagy a hiper-pozitivizmus, ugyanis akkora adattárakat lehet kezelni amekkorát csak el tudunk képzelni. Már csináltak egy milliárd pixeles képet. A galaxist fényképezték le, hogy újabb csillagokat fedezzenek fel. Igyekeznek minden aszteroidát számon tartani, ennek gyakorlati haszna is van, illetve lesz, ha valamelyik elszabadul és minket vesz célba. De a végtelenség számszerűsítése a másik oldalon is bámulatos, ki gondolta volna, hogy három millió sav-bázis pár határoz meg minket, és hogy ezt úgy teszi, hogy hét milliárd ember közül egyetlen azonos sincs. Még az egypetéjű ikrek sem, akik DNS-e azonos, de a történések másmilyenné teszik őket. És azt hiszem itt jutottunk el a határig számolgathatunk, de mindent nem vehetünk számba. Mégis a valóság számba vétele egyre inkább halad előre, és az egyén egyre kisebb ebben a táguló valóságban.

A tőkekoncentráció kora

Gyerekkoromban azt tanították, hogy nincs rendben az, ha a termelőeszközöket egyesek birtokolják, ugyanis ezek kizsákmányolhatják azokat, akik az erejüket, esetleg tudásukat adják a munkafolyamatba. Aztán kiderült, hogy ez nincs így, aztán meg mégis Thomas Piketty azt írta, hogy a 21. században is a tőke hozama nagyobb, mint a munkaerő hozama, ezért az egyenlőtlenségek nőnek, és még inkább nőni fognak. Ha ez így megy akkor eljutunk a végletes tőkekoncentráció korába. Jeff Bezos, és családja 2019-ben 131 milliárd dollár felett diszponált, de ez még nem a játszma vége, ugyanis az egykori leggazdagabbak mellé új nagyon gazdagok jönnek, és a régiek is ott maradnak a csúcs közelében (Warren Buffet, Bill Gates). Mégis borítékolható, hogy lesz valami amitől valaki még Bezosnál is gazdagabb lesz. Minden attól függ, hogy milyen gyorsan tudja forgatni a pénzét. A tőke logikája egyre inkább kezd elszakadni a valóság logikájától.

Vajon mikor jön el az a pillanat, amikor egy ember fog diszponálni a föld vagyonának 50 százaléka felett, hiszen, ha a trendek így alakulnak, akkor ez meg fog történni. Ha viszont nem történik meg, akkor valahol út közben omlik össze, pukkan ki ez a pénzből épített mátrix. Számíthatunk a neo-fiziokratizmus eljövetelére, de az már el is jött, úgy tudom, hogy néhány éve Soros György pampákat vásárolt marhagulyástól Argentínában. A gazdagok nem véletlenül azok, tudják, hogy pénzüket jó helyen kell tartani, ingatlan vagyonban, „ingó vagyonban”, tőzsdén, aranyban és pénzben. A tőzsdén olyan port fóliókat tartanak, amelyeknek ugyan kicsi a hozama, azonban az biztos (nagy meglepetés, ha mégsem). Közben a világon szinte minden államnak nő az adóssága, az USA-é a leginkább, miközben a világtörténet legdrágább fegyverrendszerét állították szolgálatba.

Az okosok azt mondják, hogy az emberiség egyre inkább úgy kezd majd el működni mint egy méhkas, és kevésbé úgy mint egy csapat, farkas falka, delfin- vagy oroszláncsalád. Vajon a tőke fogja meghatározni, hogy ki lesz a király, ill. királynő ebben a nagy kasban. Kétlem, de abban is biztos vagyok, hogy egyre többen lesznek azok, akik nem közösségben fognak élni. Az elmorzsolt munkaórák, az alvás, és a média tölti majd ki az életüket. Itt-ott háborúk lesznek, vannak, hogy aztán két dolog történhessen.

Egyrészt a tőkekoncentráció megteremtheti a nemzetközi ellenállást, úgy, vagy hasonlóan, ahogy azt Marx gondolta, és ez a tömeg lehet, hogy agresszív is lesz. A másik változat az, hogy ez a pénz által felfújt különbség valahol út közben kipukkad, és valami új világot kell majd kiépíteni (ilyesmire utal a Felhőatlasz című film). Elképzelhető az is, hogy a nagyon gazdagok valamennyire meg fogják osztani gazdagságukat a lakosság enyhe többségével, hogy közben a neo, neo, neo, azaz az új, új és még újabb vizeken hajózzunk. Ez azonban a természeti környezetet rombolja.

Gyorsítás/lassítás

Azonban van itt néhány veszély. A gyorsan növekedő információtömeg azt is eredményezi, hogy kiadásra kerülnek könyvnek látszó tárgyak, és információnak látszó tévedések és hazugságok. Emlékszem egyszer találkoztam egy Szentpétervári orosszal, és mondtam is, hogy arrafelé éltek a mi nyelvrokonaink. Mire ő azt mondta, hogy ott mindig is oroszok éltek. Erre én megkérdeztem, hogy tudja-e mikor alapították a várost és, hogy az előtt halász-vadász emberek éltek ott. Ő erre megismételte, hogy ott örök idők óta oroszok éltek. Erre már bemérgesedtem, és mondtam neki, hogy nézzen bele a Britannicába, mire azt mondta, hogy én meg nézzek bele a Szovjet Enciklopédiába. Talán azóta van valamilyen tárgyilagosabb „Orosz enciklopédia”.

Ez a gyorsuló és egyre több információt hajszoló világ lélegzetállító és érdekes. Egyrészt szeretek benne lenni, másrészt meg Popper Péter szavai jutnak eszembe. Az egyik előadásán azt mondta, hogy ha ő lenne a főgonosz, Lucifer tanácsadója, aki el akarja pusztítani az embert, ő azt mondaná neki, hogy mindig csak gyorsítson egy kicsit, hiszen előbb vagy utóbb a számítógépek is felmondják a szolgálatot. De akkor mi lesz a neo világunkkal?

Talán már látszik Fekete-Afrikában, és az arab, illetve muszlim világban. A mi felelősségünk, hogy valami értelmes közösen hasznos dolgot kínáljunk nekik, azaz minél gazdagabb valaki, és minél magasabb pozícióban van, annál inkább felelős ezért.

Ideje van a lassításnak.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége