Ez még nagyanyám kredence volt!

Pénzes Etelka

2020. március 11., 01:04 >> 2020. március 11., 02:04

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 20 év folyamán jegyeztem fel. Minden történet valódi, csak a neveket változtattam meg a klienseim iránti diszkréció miatt. Bizonyára mindenki talál majd valami hasznosat a maga számára.

Vannak emberek, akik nem akarnak változtatni semmin, olyan dolgokon sem, amelyeken tudnának, pedig az sokat segítene nekik. A közelmúltban ismerősöm ismerősénél jártam. A kapu már rozoga volt, a zárja sem volt tökéletes. A bejárat előtt néhány ócska, piszkos macska- és kutyaedény fogadott, ételmaradék az edényben és mellette, körülöttük legyek köröztek. Néhány macska is ott feküdt, elzárva az utat. Ennyi már elég volt ahhoz, hogy tudjam: ennek az embernek komoly gondjai vannak, a szerencse nem tud bejönni se a kapun, se az ajtón.

Nagy nehezen jutottam csak be a konyhába, mert az volt az első hely, amikor beléptünk. A feng shui ősi hagyománya szerint nem jó, amikor a bejárat blokkolva van. Tehát, ha az ajtó vagy kapu nem nyílik ki 90 fokig, akkor a házba nem jut elegendő energia. Ez nem azt jelenti, hogy minden alkalommal nyissuk ki addig, lényeg az, hogy ki lehessen nyitni. Ez vonatkozik a kapura, a bejárati ajtóra – amelyik legyen egy kicsit nagyobb, mint a többi ajtó a házban –, s vonatkozik a többi ajtóra is. Ezenkívül ne legyen odapakolva minden, ne legyen kirakva rengeteg cipő, ez nem jó akkor sem, ha szép tisztaság van. Ám az ilyen kép, ami engem itt fogadott, nagy gondokat okozhat. Akármilyen nagy állatbarát az ember, legyen a bejárattól távolabb az a hely, ahol az állatok esznek és tanyáznak, s ha annyira elpiszkolódott az edényük, megérdemelnek egy másikat.

A szerencséhez vezet az is, hogy amikor belépünk a házba, akkor az előszobába lépjünk, ne a konyhába. Ha azonnal a konyhába lépünk, az emésztési problémákat hoz a ház lakóinak, jobbik esetben pedig étkezésre invitálja a látogatókat.

Ami itt fogadott, nem sokban különbözött a kintieknél. Egy piszkos kis kredenc, természetesen repedt és csorba üveggel, amit már alig lehetett mozgatni, félig letört fogantyúkkal – ez volt az első látvány. Egyébként, amikor belépünk egy házba, az első látvány nagyon fontos. Hát ez megvolt! Nem tudtam, mit is mondjak hirtelen.

– Ülj le! – invitált a háziasszony.

– Itt? Vagy ne menjünk inkább a szobába? – próbáltam volna szebb környezetbe kerülni ezzel a kérdésemmel.

– Itt, itt! A szobába csak akkor megyünk, amikor tévézünk és alszunk. Itt jobb, nyugodtan rá lehet gyújtani is, ha akarunk. Márpedig sokszor akarunk. – S ezzel már rá is gyújtott.

Előszedett egy piszkos hamutartót, addig én azt néztem, melyik székre üljek le, mert az egyik rozoga volt, a másikon szutykos bundadarabka, a harmadiknak nem volt támlája... Amikor a nagy választékból sikerült választani, egy törött pohárban üdítőt kaptam.

– Nagyon szerettem a nagyanyámat, ez a kredenc is az övé volt, meg ezek a székek is.

– Igen? – szólaltam meg, s ahogyan a kopott, néhol lyukas és nem patyolattiszta nejlonabroszt elnézegettem, semmi kétség, hogy az is még a nagyanyától származott...

– Igen, s van még egy falióra is a szobában, ami az övé volt, megnézed?

– Természetesen – kaptam az alkalmon, hogy bepillantsak a szobába. Ott egy kicsit jobb bútorzat volt, látszatra nagyobb tisztaság, a fotelban egy halom ruha, a padlón egy lavór, s végre megpillantottam a nagyanya falon lógó falióráját. Természetesen pár évtizede megállt már az óra, no de nem is vártam mást. Egy megsárgult kép ékeskedett a falon, töredezett keretben.

– Ezek a megboldogult szüleim, ez pedig a hitvesi ágyunk volt, ameddig el nem hagyott az a rohadék.

A látvány miatt, tudtam, hogy ebben a házban sok a baj, a szerencse messzire elkerüli őket. Azonnal rá is kezdett az asszony:

– Betegeskedem, most is sokféle bajom van. Női betegségeim mellett fájnak a lábaim, a szívemmel sincs minden rendben, a hátam majd leszakad, baj van az emésztéssel, hogy ne soroljam tovább. Az a csaló férjem pedig elhagyott, no de naponta is átkozom, ne is legyen neki szerencséje ebben a büdös életben. A lányunkat is ellenem hergelte, szóba se áll velem, a fiunk pedig külföldre ment, azt sem tudom, hol van, az se jelentkezik, a kisebbik pedig iszik, az is csak akkor jön, ha pénz kell neki. A munkahelyem megszűnt, tönkrement a cég, itt faluhelyen nem kapni munkát. Pedig olyan szépen kerestünk egy időben, vettünk is a gyerekeknek házat meg bútort is.

– Nem szerették volna akkor kicserélni itt is a konyhabútort? – kezdtem tapintatosan.

– Á, dehogy, jó nekem a nagyanyám kredence is! Jó volt neki, jó volt anyámnak, akkor miért ne volna nekem is jó? Hisz még használható, semmi baja sincs.

– De az üvegje, meg a fogók...

– Megteszi a dolgát a kredenc? Edényt és poharakat lehet benne tartani? Ez a fontos, a fene se nézi, hogy kicsit repedt az üveg rajta. Én is foghíjas vagyok, mégis tudok enni, csak a beleimmel ne lenne gond. Meg is műtöttek miatta.

– Tulajdonképpen mi is lenne az ön kívánsága? Ha gyökeres változást szeretne az életében, az is lehetséges, de kell is tenni érte sokat, s nem tudom, hajlandó-e ön erre.

– Hajlandó vagyok, miért is ne lennék? Mindenen akarok változtatni. Legelőször egy nagy pénznyeremény kellene, vagy egy olyan gazdag, jóképű pasi, aki eltart, hűséges és csakis engem szeret. Ne legyen semmi betegségem, s a gyerekeim engem szeressenek, ne az apjukat. Ő pedig pukkadjon meg az irigységtől. Esetleg a lottószámokat, ha elmondanád...

– Csak ennyi? Azt hiszem itt néhány kifogott aranyhalacska meg a varázspálca segítsége sem tudna eleget tenni az ön kívánságainak. No de ha tényleg hajlandó változtatni, akkor az élete is megváltozik, javulni fog. A mesebeli herceget és lottónyereményt mellőzzük most, szerintem megtenné egy kis pénzjavulás, tisztességes munkahely, jobb közérzet, meg egy önhöz illő pasi. Kezdetnek jó lenne?

– Hozzám illő? De hát nem kell nekem egy fogatlan, munkanélküli, pénztelen, kopott ruhás ágrólszakadt alak!

– Akkor változtasson saját magán is. Miért kellene egy jómódú, ápolt férfinak egy ápolatlan, tehetetlen, ágrólszakadt nő? (Hú, ez kemény volt, de kimondtam!)

– Á, én nem így gondoltam, azt hittem, csiribú-csiribá, s megvan minden, amit akarok.

– Legelőször is rendet kell rakni önmagunkban, a környezetünkben, tisztító energiákat kell alkalmazni és csak azután csinálhatunk sikerbevonzó mágiát, hordhatunk talizmánt, angyalpecsétet, alkalmazhatunk bagua tükröket, energiajavító képecskéket. Ha ragaszkodik a nagyanyja kredencéhez, rendben, de fesse át, cserélje ki az üvegét, a fogókat, a faliórát javítsa meg, szerezzen stabil székeket, legyen mindenhol rend, tisztaság, ne hordjon ócska holmikat, tegyen hét közben is szép abroszt az asztalra, elhunytak fényképe ne legyen ott, ahol alszik, adjon mind a saját, mind az otthona kinézésére, ekkor majd elhelyezünk egy bagua óratükröt, és el kell végezni néhány energiatisztítási rituálét...

– Á, forgassam fel az egész házat, meg még csinálgassak rituálékat? Nincs nekem arra se kedvem, se időm, se pénzem – mondta, mialatt már a sokadik cigire gyújtott rá. – Van valamilyen más megoldás?

– Ezek fontos dolgok, ezekkel kell kezdeni.

– Akkor semmi, tudtam én, hogy te sem segíthetsz rajtam. Na jó, kikísérlek!


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége