Ünnepélyes keretek között zárult le pénteken Zentán az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark és a zentai Történelmi Levéltár Élő archívumok – A közös kulturális örökség ereklyéi című Interreg–IPA Magyarország–Szerbia projektuma, amely közös kulturális örökségünk értékeit volt hivatott feltérképezni, feltárva és összegyűjtve kulturális örökségünk azon elemeit, amelyek az országhatár mindkét oldalán azonos gyökerekkel rendelkeznek, és amelyek ezáltal össze is kötnek bennünket.
Fodor István, a zentai Történelmi Levéltár igazgatója a záró konferencián (Fotó: Herédi Krisztián)
A nagyszabású és számos rendkívül fontos eredményt hozó projektum záró konferenciáját a zentai Városháza dísztermében tartották meg, ahol elsőként Fodor István, a Zentai Történelmi Levéltár igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelve, a projektum megvalósulása több szempontból is igen eredményesnek tekinthető.
– 2018 elején kettős céllal fogtunk hozzá a projektum megvalósításához: egyrészt egy átfogó levéltári kutatás végére létre akartunk hozni egy olyan adatbázist, amely a tizenkilencedik század végén, illetve a huszadik század elején a Tisza mentén működött cégek adatait tartalmazza Adától egészen Hódmezővásárhelyig; másrészt pedig az együttműködés hozadékaként azt kívántuk ellesni a partnerünktől, hogyan lehet a tudományos munkákból turisztikai tartalmat kialakítani úgy, hogy az a széles nyilvánosság számára is vonzó legyen. Úgy gondolom, mindkét célt sikerült megvalósítanunk. A projektum honlapján elérhető cégadatbázisban jelenleg közel kétezer korabeli cég adatai szerepelnek, kiadásra került négy könyv, könyvbemutatókat, konferenciákat, nyári táborokat szerveztünk, emellett betekintést nyerhettünk Magyarország egyik leglátogatottabb közgyűjteményének működésébe, és sok hasznos információval is gazdagodhattunk – hangsúlyozta Fodor István, hozzátéve, elégedettségre adhat okot az is, hogy sikerült komolyabb fennakadás nélkül, a tervezett idő alatt befejezniük a munkát, végezetül pedig köszönetet mondott a projektum résztvevőinek az elvégzett munkájukért, valamint abbéli reményének adott hangot, hogy a két intézmény közötti együttműködés a jövőben is folytatódni fog.
Kertész Péter, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark ügyvezető igazgatója a tanácskozáson (Fotó: Herédi Krisztián)
Kertész Péter, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark ügyvezető igazgatója a projektum célkitűzéseit és eredményeit taglalta köszöntőjében, kiemelve, két éve, amikor elkezdték a projektumot, még csak álmaik voltak, mostanra azonban ezek az álmok valósággá váltak, köszönhetően egyebek mellett ennek a közös projektumnak is, amit a zentai Történelmi Levéltár és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark olyan módon tudott megvalósítani, hogy az ne csak a száraz tényanyagon és kutatásokon alapuljon, hanem egy olyan turisztikai látványosság is létrejöhessen általa, amely azok számára is érdekes lehet, akik az agrárium iránt érdeklődnek, illetve maguk is egy-egy agrárközösség tagjai.
– Amikor arról kérdeztek, hogy mivel is foglalkozunk, mindig úgy fogalmaztam, hogy az agrárnépesség életének azon periódusát kutatjuk, illetve mutatjuk be, amelynek során a paraszti gazdaságok, illetve a kis gazdaságok áttértek a lóról a Hoffer-traktorra, bár ez természetesen nem volt teljesen igaz, hiszen a kutatás sokkal nagyobb szegmenset érintett. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban létezett egy gépgyűjtemény, amit az 1970-es években kezdtek el összegyűjteni, nagyrészt a tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején használt mezőgazdasági eszközökből. Ám mivel ez a gyűjtemény sajnos nem kapott megfelelő épületet, a 2000-es években raktárba szorult. Ennek a projektumnak köszönhetően azonban a gyűjteményben szereplő gépeket ki tudtuk állítani egy arra megfelelő helyen, aminek már a megtervezése sem volt egyszerű feladat, hiszen bár nem képezi szerves részét a szabadtéri néprajzi gyűjteményünknek, mégis közvetlenül mellette helyezkedik el, ezért úgy szerettük volna megterveztetni, hogy beleilleszkedjen a környezetbe. Nagy szerencsénkre előkerült egy fénykép egy Pallavicini-uradalom gépszínéről, amely alapul szolgálhatott az épület megtervezéséhez, így a környezetbe illő, hiteles, bár természetesen nem teljes mértékben autentikus épületet tudtunk létrehozni – emelte ki Kertész Péter, hozzátéve, úgy véli, nemcsak egy egyszerű múzeumi kiállítást és egyszerű levéltári kutatást tudhatnak maguk mögött, hanem elindult egy olyan együttműködési és együttgondolkodási folyamat is, amely a jövőbe mutat. Végezetül bejelentette, hogy a két intézmény ennek jegyében már be is adott egy újabb közös projektumot a kutatás folytatására, éppen ezért – ahogyan fogalmazott – abban bíznak, hogy a mostani projektum vége egy újnak a kezdetét is jelenti majd egyben.
Perpauer Attila, a zentai községi tanács oktatással és művelődéssel megbízott tagja Zenta község önkormányzata nevében levélben köszöntötte a konferencia résztvevőit, kiemelve, Zenta számára óriási jelentőséggel bír az a munka, amelyet az elmúlt közel két évben a szakemberek elvégeztek.
– Az Élő archívumok – A közös kulturális örökség ereklyéi program számos figyelemfelkeltő és hiánypótló cél megvalósítását tűzte ki. Ezek sorába tartozott a dél-alföldi régiónak a tizenkilencedik század végéről, illetve a huszadik század elejéről származó azon ipari és agrártörténeti értékek felkutatása és bemutatása, amelyekre eddig nem irányult kellő figyelem. Az együttműködés könyvek kiadását, vándorkiállítást, interaktív weboldal és adatbázis létrehozását, gyermek- és ifjúsági táborok életre hívását, helytörténeti pályázat kiírását, régi mezőgazdasági gépek helyreállítását is felölelte. Az új ismeretanyag felszínre hozása és tudatosítása mellett a projektum nemcsak országokat kötött össze, hanem generációkat is, hiszen a szakemberek mellett a középiskolás fiatalokat is bekapcsolta a tevékenységekbe, valamint ráirányította a figyelmet Zentára is, amiért az önkormányzat nevében külön köszönetet szeretnék mondani – fogalmazott levelében Perpauer Attila, aki gratulált az elvégzett munkához, és további sikeres munkát kívánt a projektum résztvevőinek.
A köszöntők után Gál László etnográfus, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark munkatársa elnökletével folytatódott a konferencia programja, amelynek első részében Pópity Dániel, a szegedi Móra Ferenc Múzeum régésze és történésze az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban megvalósult régészeti feltárásokról; Máté Tamás, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark építészmérnöke pedig az épülettervezésről és a gépszín építéséről tartott előadást. Ezt követően Szűgyi Ferenc, a zentai Történelmi Levéltár levéltárosa megnyitotta azt a zentai városháza előcsarnokában látható kiállítást, amely Ópusztaszer és Szeged után érkezett Zentára, majd a konferencia második részében Gál László, Kertész Péter és Máté Tamás ismertette dr. Szabó József, a gödöllői Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődéstörténeti Szakmúzeum muzeológusa, kiállításrendezője a mezőgazdasági gépek restaurálásáról és kiállításáról szóló előadását; ezt követően Molnár Tibor, a zentai Történelmi Levéltár főlevéltárosa a Szabadkán és Szegeden megvalósult levéltári kutatásokról; Szűgyi Ferenc, a zentai Történelmi Levéltár levéltárosa pedig a projektum honlapjáról és az elkészült adatbázisról, valamint a megvalósult programok tapasztalatairól beszélt az egybegyűlteknek.
