Egy albérletben járunk Budapesten. A szobában hatalmas vászon feszül. A dolgozóasztalon szerszámok sorakoznak, a keretről saját készítésű ékszerek lógnak. A polcokon akrilfestékek, ecsetek, könyvek állnak, a falakat Fedor festményei díszítik. Előttem egy csillogó szemű ifjú ül, akivel az első önálló kiállítása apropójából találkoztunk.
Nánási Fedor 1994-ben született Szabadkán. 6 éves koráig Pacséron élt, amikor szüleivel és nővérével Bajára költöztek. Már az óvodában felfigyeltek kézügyességére, kreativitására, ezért vizuális iskolába íratták. Fedor olyan filmek díszletein munkálkodott, mint a Tom Hanks-féle Inferno, és ma Budapest egyik legnagyobb színházában dolgozik.
Milyen emlékeid vannak Vajdaságról?
– Csodás gyerekkorom volt Pacséron. Nagy udvarunk volt, sok gyerekkel barátkoztam. Miután elköltöztünk, sűrűn jártunk még haza. A szüleim mind a mai napig kéthetente hazautaznak, pihennek a gyógyfürdőben, nyaranta rendezgetik a kertet. Amíg nem éltem le annyi évet Baján, mint otthon, addig visszavágytam oda. Tizenkét éves korom után már egyformán szerettem Pacsért és Baját is.
A családodban mások is foglalkoznak művészettel?
– Anyukám rajzot is tanított az iskolában, a keresztanyám, Nánási Helga pedig operaénekesnő Szegeden. Gyermekkoromban a testvéremmel együtt jártunk a vizuális iskolába, ahol agyagoztunk, tűzzománcoztunk, linómetszeteket készítettünk. Nála ez ma már csak annyiban maradt meg, hogy szabadidejében kötöget. Ő viszont a médiában dolgozik, riporter volt a d1 TV-ben Budapesten, majd a holland Nickelodeon szerkesztője lett.
Mióta tudod, hogy képzőművészettel akarsz foglalkozni?
– Gyerekkorom óta. Baján grafikai középsuliba jártam, az alkalmazott grafika szakmát is kitanultam. Már tizenévesen a Bajai Fiatalok Színházának díszletkészítő csapatában dolgoztam, és itt a grafika mellett megtanultam fával, fémmel dolgozni, a szerszámokat jól használni.
Hogyan kerültél ilyen fiatalon a színházba?
– A tesóm színész volt, innen alakult ki a kapcsolatom velük. Először felkértek, hogy egy-egy színdarabnak a plakátját fessem meg. Később már komolyabb projektekbe is bevontak. A Hófehérkébe falemezből házakat készítettünk, megfestettük őket. Megtanultam azt is, hogyan kell nagy felületeket egységesen lekenni. A színházban tanultam bele a szakma alapjaiba, még a középiskola évei alatt.
Az érettségi előtti évben egy bajai hüllőházat festettem ki a padlótól a plafonig, amely végül sosem nyitott meg. Itt nagyon sokat gyakoroltam, a netről kerestem képeket, és az alapján dolgoztam. A tulaj németül beszélt hozzám, semmit nem értettem, mivel nem beszélem a nyelvet, de valahogy mégis megértettük egymást. Egy évig dolgoztam neki, ez alatt az idő alatt három szobát dekoráltam ki. Ez hatalmas gyakorlatot adott.
Az iskola befejezése után mit csináltál?
– Egy reklámgrafikai stúdióban dolgoztam 3 hónapig, de az nem az én világom volt. A munkámban nem volt kreativitás, én azt szeretem, amit kézzel lehet csinálni, a digitális alkotás, a photoshop egyáltalán nem köt le.
A generációdra nem jellemző, hogy nem a virtuális valóságban léteznek.
– Én nem szeretek annyira a számítógépekkel bánni. Kézzel fogható alkotásban sokkal nagyobb örömömet lelem. Szeretem az ősi dolgokat, a természetes anyagokat. Jobban szeretek a régi korral foglalkozni, amikor még nem a számítógépek voltak a középpontban.
Nem gondolod, hogy hasznodra válna, hogy „beállnál a sorba”?
– Nem érdekel az emberek igénye. Többek között ezért is festem azt, ami nekem tetszik. Magamnak akarok megfelelni.
Mit csináltál a reklámstúdiós vakvágány után?
– Akkoriban történt, hogy egy barátom elment az Ozora fesztiválra, és belelátott az ottani vizuális életbe. Kitalálta, hogy pszichedelikus dekorációt akar készíteni. Megkért, hogy fessek neki az installációihoz kiegészítőket UV festékkel. Megtetszett nekem ez a technika, vettem egy lámpát, és belevágtam. Ma ezeket a dekorációkat szórakozóhelyekre és olyan fesztiválokra készítjük, mint az Ozora vagy a S.U.N. A csapatunk a Dharmatronic nevet viseli, munkáink megtalálhatóak a Facebookon. Ami az embereknek elsőre feltűnik, az az „avatar-feeling”, sok dekorációnk olyan, mintha a filmből megvalósítottunk volna jeleneteket.
Mikor költöztél a fővárosba?
– 5 éve jöttem fel Pestre. Először szabadúszóként dolgoztam filmdíszleteken az Origo Filmstúdióban és a Fóti Filmstúdióban. Ott megtanultam az öregítő festést. Mivel a filmekben új anyagokkal dolgoznak, ezeket úgy kell lefestenünk, mintha már évek óta használnák. Patinásítottuk a fémet, a fát. Megtanultam márványt is festeni. Ekkoriban dolgoztam az Inferno című filmen, ami a Da Vinci kód trilógia része, találkoztam Tom Hanks-szel. Utólag visszanézve a filmet kiderült, hogy egy-két másodperces jelenetért dolgoztunk napokat. A HHhH című filmet, ami Himmlerről szól, szintén itt forgatták. Budapesti utcákat kellett átalakítanunk, leszedtük a graffitiket, és visszafestettük olyanra, mint ahogy az utca a második világháború idején kinézhetett.
Közben hétvégenként dolgoztam, az UV dekorációval is egyre híresebbek lettünk. Dekorációs falfestéseket csináltam. Egy lézeraréna pályát is festettem több méter magasban, majd egy szabadulószobákhoz való kellékeket gyártó céghez kerültem, melyeket Amerikába szállítottak. Nagyon kreatív munka volt, imádtam. Sajnos csak pár hónapos projekt volt. Ekkor megkeresett Fodor István színpadmester, akivel a filmeken együtt dolgoztunk. Felkért, hogy legyek díszítő a Katona József Színházban, én pedig elfogadtam az ajánlatát.
Mennyire kreatív a munkád?
– Jelenleg ez inkább statikus, fizikai munka, a műszaki érzék szükségesebb, mint a művészi érzék. Építjük és bontjuk az előadás díszletét napról napra, próbáról próbára. Jelenleg kilenc előadásunk fut. A munkaidőm flexibilis, a szabadnapjaim az előadások menetétől függ. 3 éve vagyok a színház munkatársa. A színházi munka azért kényelmes, mert van nyári szünet – ilyenkor fesztiválokra járok dekorálni, dolgozni. És persze közben festek.
Mi volt a decemberi kiállításod apropója Budapesten?
– A múlt évek során összegyűlt alkotásaimat szerettem volna egy helyen egyszerre kiállítani. Egy színházi munkatársam felajánlott egy termet a kiállítás számára. Gyakran használok UV reagens festéket, olajfestéket és akrilfestéket is, a festmények főként ezekkel a technikákkal készültek. Munkáim fő témája a természet és a benne lévő formavilág.
Milyen volt ennyi ember előtt a munkádról beszélni?
– Felemelő. Jó volt látni, hogy ennyien érdeklődnek a művészetem iránt.
Mik a további terveid?
– A festésen kívül restaurálással és asztalos munkával szeretnék foglalkozni még a jövőben, valamint nyitni egy látványtermet, ahol díszleteket készítenénk.
Mi foglalkoztat jelenleg?
– Leginkább a klímaváltozás, aggódom a Föld jövőjéért. Szelektíven próbálom gyűjteni a szemetet, és törekszem a „zero waste” életmódra. A múlt években sokat tanultam a spiritualitásról és védikus tanításokról.
Amikor elköltöztem otthonról 20 éves koromban, elgondolkodtam azon, hogy mi a fontos az életben, és mi nem az. Szerencsém volt, jó emberekkel találkoztam, akik pozitív irányba billentettek. Anyukámtól nagyon sok szeretetet kaptam. A szüleim nem anyagilag támogattak, hanem segítettek, hogy azt csinálhassam, amit éppen szeretek. Egy gyereknek ez a legfontosabb: az elfogadás, hogy érezze, bíznak benne. Tudom, hogy bármikor hazamehetek, mindig számíthatok rájuk. Ez rengeteg erőt ad az alkotáshoz.
