Mindig rizikókkal jár, amikor egy nagyszabású sportesemény a jól bevált korábbi helyszínről új otthonba költözik, mint ahogy történt az idén a Dél-Amerikát az Arab-félszigetre cserélő Dakar-ralival. A verseny végeztével azonban sikerként könyvelték el a Szaúd-Arábia sivatagát keresztül-kasul átjáró tereprali-eseményt. Lettek új és régi győztesek, nagy trónfosztások és újragondolt célok.
Az egyik legnagyobb sztori a KTM 2001 óta tartó győzelmi sorozatának megszakadása volt a motorosmezőnyben, az osztrák gyártó pedig máris tervezgeti a jövő évi visszavágást. Többre vágyik Fernando Alonso is, aki átélt néhány izzasztó pillanatot autós debütálásakor, és végül a 13. lett, de ígéri, ha legközelebb visszatér, már a végső győzelem fog lebegni a szeme előtt. Voltak szomorú események is, amelyeket viszont nem lehet teljesen száműzni a technikai sportokból: esése után a veterán motorost, Paulo Gonçalvest kellett gyászolniuk a versenyzőknek, és történt egy másik, kevesebb visszhangot kapó súlyos sérülés is: egy holland motoros, a 48 éves Edwin Straver az utolsó előtti napon bukott, újraélesztést követően gerincsérüléssel szállították kórházba, ahol továbbra is életveszélyes állapotban fekszik.
Az egész Dakar talán legfontosabb tapasztalata az, hogy a világ számára az elmúlt pár évben a kapuit kitárni kezdő – például végre a turistavízum intézményét is bevezető – Szaúd-Arábia az országimázs-építés jegyében mennyire komolyan veszi a sportokban, különösen a technikai sportokban való térhódítást. Amikor 2018 januárjában az országban rendezték az autóversenyzők gálaeseményének számító Bajnokok Tornáját, akkor még sokan felhúzták a szemöldöküket, de az események gyorsan felpörögtek: 10 évre megállapodtak a futamrendezésről a Formula–E-vel, a Dakarral is hosszú távra terveznek, ráadásul mint a sivatagi túra befutója során azt felfedték, a Formula–1-gyel is igen komolyak a szándékaik. A nagyszabású tervek szerint Qiddija lesz az ország motorsportközpontja – itt ért véget a Dakar, és itt épülhet az F1-es pálya is –, egyelőre viszont ezt a várost még nem találjuk meg a térképen, ugyanis végeláthatatlan homokrengeteg áll a helyén, és csak néhány tábla jelzi, hogy milyen nagyszabású projekt készül ezen a helyen, egy különleges formájú szikla előterében.
Egy kicsit már a Dakar befutóját is beárnyékolta az F1-re való hangolódás, a szervezők ugyanis ekkorra időzítették a bejelentést, jelenlegi és korábbi pilótákat is meghívva a helyszínre, mint Romain Grosjean, David Coulthard, Damon Hill vagy éppen Alexander Wurz, akinek cége a pálya tervezését végzi. Szerződés még nincs, de az ígéretek szerint a semmiből itt 2023-ra ki fog nőni egy futurisztikus élményparkba ágyazott Formula–1-es versenyhelyszín, amely a grafikákon valóban jól mutat.
A világ azért nem teljes áhítattal figyeli a szaúdiak terjeszkedését, hiszen egyértelmű, hogy az ország a sportdiplomácia révén igyekszik javítani a nyilvánosság fejében azt a negatív képet, amely okkal alakult ki az emberi jogok és a sajtószabadság csorbításával. A sportolókban is gyakran megfogalmazódik a dilemma, amikor vitatott megítélésű országba kell menniük versenyezni: tudják, hogy jelenlétüket az állami propaganda pörgetéséhez használják fel, de mivel a pénz diktál, ők általában arra az álláspontra helyezkednek, hogy csak a munkájukat végezni mennek bármilyen országba, a politikai körítés pedig nem érdekli őket. 2018 végén Novak Đoković és Rafael Nadal bemutatónak szánt rijádi teniszmérkőzése kapott kritikát a játékosok részéről is, s végül hivatalosan a spanyol sérülésére hivatkozva le is fújták. De a nézők sem mindig örülnek, ha ilyen távoli helyekre viszik, nehezen látogathatóvá téve kedvenc sportjukat: a spanyol szuperkupa nemrég Dzsiddában lezajló mérkőzésein nem hemzsegtek a lelátón a Barcelona és a Real Madrid szurkolói.
A helyszíni nézők és a sportolók azonban az elenyésző kisebbséghez tartoznak azok között, akiket a házigazdák meg akarnak szólítani. A nagy többség a televízión keresztül nézi, vagy az újságból tájékozódik a történésekről, és rájuk nincs különösebb hatással, hogy éppen a világ melyik pontján zajlott kedvenc sportolóinak nagyszerű versengése, legfeljebb tudat alatt számos kellemes emlékük fűződik majd Azerbajdzsánhoz, Oroszországhoz vagy Szaúd-Arábiához, és esetleg később szívesen költik majd a pénzüket ezekben az államokban.
