2024. május 11., szombat
NŐI LABDARÚGÁS – MAGYARKANIZSA

Őszi elsőség mindössze tizennégy játékossal

Érdekes időszakon van túl a magyarkanizsai női labdarúgóklub, a TSC együttese ugyanis néhány hónap leforgása alatt megjárta a mennyet és a poklot is. A 2018/2019-es idény befejezése után a Tisza-parti gárdának fel kellett volna jutnia a Szuperligába, a szerb szövetség azonban hosszas huzavonát követően másképp döntött, ennek következtében pedig a meghatározó játékosok közül többen is elhagyták a klubot. Az alaposan megtizedelt kék-fehérek így mindössze tizenkét-tizenhárom hadra fogható labdarúgóval kezdték el a felkészülést, ám a lányok a nehézségek ellenére sem adták fel, becsületesen végigcsinálták a felkészülést, majd néhány újonccal kiegészülve megleptek mindenkit, hiszen impozáns mérleggel megszerezték az őszi bajnoki címet az I. ligában.

Az őszi záróforduló után először Vajda Fangyó vezetőedző értékelte az elmúlt hónapok történéseit, majd a csapat három játékosa, a csapatkapitányi karszalagot viselő Sóti Réka, a házi gólkirály Balázs Bettina, valamint a középpályán remek teljesítményt nyújtó Szilusi Katarina nyilatkozott lapunknak.

A nyár folyamán több kulcsember is távozott tőletek, ennek ellenére az ősszel szárnyalt a TSC csapata, mindössze egy döntetlent engedélyeztetek az ellenfeleknek. Számodra mennyire volt meglepő a lányok ilyen jó teljesítménye?

V. F.: – Erre nem olyan egyszerű válaszolni. Az elmúlt szezon befejezése után arra számítottunk, hogy az új idényt az élvonalban kezdjük majd. A vezetőség és a csapat is erre készült, így valósággal sokkolt bennünket, amikor közel egy hónapos bizonytalanság után megtudtuk, hogy a Szuperligából nem lesz semmi, és maradunk az I. osztályban. Miután véglegessé vált, hogy a legmagasabb osztály elúszott a számunkra, több meghatározó játékos is elhagyta az együttest, amelyet így újjá kellett szerveznünk, a maradó játékosainkba pedig lelket kellett öntenünk, mivel nagyon csalódottak voltak a honi szövetség döntése miatt. A fél csapat elvesztése ellenére is úgy döntöttünk, hogy újra megcélozzuk a Szuperligát, bár azzal tisztában voltunk, hogy az I. liga mezőnye erősebb lesz, mint tavaly, a lazarevaci Kolubara például két olyan futballistát is le tudott igazolni, akik külföldről tértek haza. A mi anyagi lehetőségeink nem tették lehetővé az ilyen szintű transzfereket, hiszen a női fociban is eléggé elszabadultak az árak, de azért még így is sikerült egy komoly erősítést szereznünk Marijana Jankov személyében, aki vajdasági lány, de az elmúlt négy évet a montenegrói bajnoknál töltötte. Rajta kívül még egy tehetséges fiatal csatárt szerződtettünk, a nagybecskereki Mina Kecmant, akiről elmondhatom, hogy kitűnően teljesített az ősszel, és szerintem még sokra fogja vinni. Később érkezett még Jovana Selak is a sziváci Polettől, ő azonban a 3. fordulóban súlyosan megsérült, így rá ebben az idényben már nem számíthatunk. Ez azt jelentette, hogy a belgrádi Rad elleni idegenbeli bajnoki után mindössze tizennégy játékosunk maradt, mivel menet közben a tóthfalui Magosi Emese is bejelentette, hogy az iskola miatt abbahagyja a focit. A helyzetünk ekkor nem volt egyszerű, mi azonban továbbra is bíztunk a lányokban, akik becsületesen végigcsinálták a felkészülést, sokszor nehéz időjárási körülmények között, esőben, sárban, pokoli hőségben. A bajnokság kezdete előtt a szakemberek a 4–5. helyre vártak bennünket, mondván, nagyon legyengültünk, a lányok azonban végig nagy lelkesedéssel küzdöttek, és ez végül is őszi bajnoki címhez vezetett. Mivel bíztunk bennük, így számunkra nem volt akkora meglepetés ez a félszezon, de most mindenki azt kérdezi: ki ez a Szilusi, Körmöczi, Totajev vagy Kecman, akikről sokan nem is sejtették, hogy így tudnak focizni. Érdekességként elmondhatom még, hogy a női ligákban mi voltunk az egyetlen csapat, amely minden bajnokiját ugyanazzal az összeállítással kezdte el.

Ahogy említetted, a pontvadászat első felét tizennégy-tizenöt labdarúgóval küzdöttétek végig. A téli szünetben tervezitek-e új játékosok leigazolását?

V. F.: – Nem szeretnénk megbontani a csapategységet, ezért nem lesz túl nagy mozgás az együttes háza táján. Továbbra is keresünk egy cserekapust, a liga egyik legjobb halóőre, Maja Ubović mellé, és ha találunk egy-két tehetséges fiatalt, akkor megpróbáljuk leigazolni őket. De mi elsősorban azokban a játékosokban bízunk, akik végigküzdötték az őszi idényt, a csapat tavasszal is rájuk fog épülni.

A bajnoki folytatás előtt milyen feladatok várnak még a csapatra?

V. F.: – Több teremtornán is részt vettünk. December elején Pljevljába utaztunk, egy erős, az egész exjugoszláv térséget felvonultató nemzetközi tornára, a tavalyi év utolsó napjaiban pedig részt vettünk a hagyományos székesfehérvári teremtornán. Mivel kemény tavasz elé nézünk, január végén már elkezdjük a felkészülést, a célunk pedig mindezek után nem is lehet más, mint a bajnoki cím megszerzése.

Az őszi szezonban mindössze egy gólt kaptatok. A védelem oszlopos tagjaként hogyan látod, mi volt a jó védekezésetek titka?

S. R.: – A hátsó alakzatunk nagyon összeszokott, és talán ez volt a sikerünk titka. Végig magabiztosak voltunk hátul, ha kellett, kijavítottuk egymás hibáit, segítettük, buzdítottuk egymást. Védelmünk talán a Kolubara elleni idegenbeli rangadón nyújtotta a legjobb teljesítményt, így Lazarevacról rúgott gól nélkül is el tudtuk hozni az egyik pontot.

Csapatkapitányként melyek voltak számodra az ősz legemlékezetesebb mérkőzései?

S. R.: – A nyitófordulóban nagyot játszottunk a Spartacus tartalékcsapata ellen, a Szabadkán aratott 4:0-s győzelem szárnyakat adott a csapatnak, onnantól kezdve hittük el, hogy oda tudunk érni az első helyre. Újdonság volt a számunkra, hogy Lazarevacon villanyvilágítás mellett játszottunk, a csapat nagy része ugyanis addig még nem szerepelt esti mérkőzésen.

A bajnokság első felében tizennégy gólig jutottál, te szerezted a csapat góljainak majdnem a felét. Mennyire vagy elégedett a saját teljesítményeddel?

B. B.: – Egy kemény és izgalmas meccsekkel teli félszezonon vagyunk túl, és a sok befektetett munka egyelőre meghozta a gyümölcsét, vezetjük a tabellát, és a góllövőlista élén is egy TSC-játékos áll. Ami a teljesítményemet illeti, a gólok számával elégedett kell hogy legyek, hiszen már most több gólt szereztem, mint az egész tavalyi szezonban, de mindig lehet jobban játszani, több gólt elérni. A helyzetkihasználáson mind nekem, mind a csatártásaimnak van mit javítani, tavaszra jobban kell koncentrálnunk.

Az őszi bajnoki címet jobb gólarányotoknak köszönhetően szereztétek meg, így tavasszal minden gólnak jelentősége lesz. A bajnoki elsőség mellett motivál a gólkirályi cím is?

B. B.: – Nekem mindig azt mondták, hogy csak egy góllal kell többet rúgni, mint az ellenfél. Azzal lennék elégedett, ha ezt a csapatnak a tavaszi idényben is sikerülne véghez vinnie. Nem számít, hogy hány gólt rúg az ellenfél, nekünk mindig többet kell adnunk, és akkor nem lehet baj. Amióta focizom, mindig a csatársorban szerepeltem, így számomra csak akkor igazán sikeres egy mérkőzés, ha gólt szerzek, mert akkor érzem, hogy valamit én is tettem a csapat sikeréért. Ennek ellenére természetesen a bajnoki cím a legfontosabb, nagy álmom válna valóra, ha a bajnokság végén pezsgőt bonthatnánk.

Az ősz folyamán a szakemberek és a szurkolók szerint is te nyújtottad az egyik legjobb teljesítményt a TSC csapatában, a védekező középpályás szerepkörében. Ez a poszt fekszik neked a legjobban?

Sz. K.: – Igen, ebben a szerepkörben szeretek játszani a legjobban, korábbi csapataimban, Nagybecskereken, Törökbecsén, Újvidéken és Óécskán is védekező középpályás voltam. A társaim jó teljesítménye nélkül azonban az én játékom sem tudott volna kiteljesedni. A klub sikeréhez minden csapattársam hozzátette a maga részét, az őszi bajnoki cím igazi csapatmunka volt.

Már a tavalyi szezonban is Magyarkanizsán játszottál. Hogyan látod, mi a TSC sikereinek titka?

Sz. K.: – Nagyon jó döntés volt a részemről, hogy Magyarkanizsára igazoltam, hiszen egy remek közösségbe kerültem, a lányok jól fogadtak, barátságosak, segítőkészek voltak. A csapaton belül most nagyon jó a hangulat, az edzések is jó hangulatban telnek, pedig ott aztán nem kímélnek bennünket, de ez így van rendjén, hiszen kemény munka nélkül nincs eredmény sem. A téli pihenő után újra keményen fogunk dolgozni, és mindent megteszünk majd azért, hogy összejöjjön a hőn áhított bajnoki cím.