A szenttamási Hagyományápolók Klubjának a szervezésében az általános és középiskolás gyerekek számára január 6-a és 9-e között ismét megtartották a téli kézműves tábort. A tábor célja az idén is a régi mesterségek, mint amilyen a szövés, a gyékény- és kosárfonás felelevenítése, továbbá papírmunkák és újrahasznosítás, emellett a kézimunka készítésének és sok egyéb apró dísznek a csínját-bínját is elsajátíthatták a gyerekek.
Robotka Angéla főszervező elmondta, a táborban minden nap ugyanazon tevékenységek folytak, külön-külön asztaloknál más-más technikával dolgoztak.
− Úgy érzem, hogy néhány év után a tábor kezd visszatérni ahhoz az eredeti elképzeléshez, amelyből annak idején elindult, ez pedig a régi, természetes anyagokból készült díszek és használati tárgyak készítésének, avagy a régi mesterségeknek az elsajátítása, illetve a már elsajátított tudás felelevenítése. Nagy szükség van arra, hogy a mai gyerekek és fiatalok megismerjék, hogy mennyit dolgoztak ilyesmivel az emberek.
Kosárfonás (Paraczky László felvétele)
A mai anyagokból vagy éppenséggel papírból az iskolában is készíthetnek bármikor bármit, de a természetes anyagokból már kevésbé – magyarázta a tábor főszervezője.
Haska Sándor, a gyékényfonás nagymestere már az első téli tábor óta rendszeresen tanítja a gyerekeket erre a szép, de sajnos kihalófélben lévő mesterségre.
− Az idén az egészségem sajnos nem engedte meg, hogy a nyáron bekészítsem a gyékényt, így ez alkalommal műanyag madzaggal dolgoznak a gyerekek a szövőszéken. Ugyanúgy kell vele dolgozni, mint a gyékénnyel, azzal, hogy ez sokkal vékonyabb anyag, ebből kifolyólag pedig lassabban készül el a tervezett munka. A gyerekek nagyon odafigyelnek, amikor megmutatom nekik, mit és hogyan kell tenni. Emellett jól szórakoznak is – mondta a klub egyik legidősebb tagja.
A nemezelést az idén is Robotka Sarolta mutatta meg az érdeklődőknek. Elmondása szerint egyre több a visszatérő fiatal, akik újra meg újra bekapcsolódnak a tábor életébe.
− Csupán lapok készülnek, mert az összedolgozás inkább nyári munka. Lapból készülnek a különböző használati tárgyak, mint például a mobiltelefon- és szemüvegtartó, ha pedig nagyobb a lap, akkor táska is készülhet belőle – magyarázta Sarolta.
Pápista Irén 22 éve tagja a klubnak, 8 évig vezette a kézimunka-csoportot, a téli táborban a kezdetekben még volt csuhézás, de idővel elmaradt, pedig nagyon sok helyen a hagyományos műhelymunkák szinte elmaradhatatlan foglalkozásának számít.
− Nem sok titok áll a csuhézás mögött, csupán annyi, hogy a szabadban, a harmaton kell ,,áznia” a kukoricahéjnak, mert akkor minden egyes levél egyforma nedves és puha. Ha itt bent vízbe tesszük, nem biztos, hogy megfelelő minőséget kapunk, és nem tudunk vele dolgozni, mert nem hajlik megfelelően – mondta Pápista Irén.
A klub konyhájában a résztvevőknek mindennap melegételt biztosítottak, a hozzávalókról a Vöröskereszt helyi szervezete gondoskodott.
Nyitókép: Kosárfonás (Paraczky László felvétele)
