Pénteken este a Zentai Alkotóházban Poszt(h)umusz most (is) címmel zajlott a zEtna folyóirat XX. évfolyamának záróestje Döme Szabolcs, Hernyák Zsóka, Kovács Smit Edit, Lázár Szűcs Anikó, Nagy Abonyi Árpád, Sinkovits Péter, Szögi Csaba és Beszédes István részvételével. A felolvasások lezárásakén Baráth László játszott tárogatón.
A kellemes hangulatban telő műsort követően Beszédes Istvánnal, a zEtna vezetőjével beszélgettünk, aki elmondta, az elmúlt húsz évet is a jelennel ünnepeltük meg; egyébként ünnepként él meg minden olyan találkozást, amikor a szerzők szabadon olvashatnak fel olyan szövegekből, amiket maguk válogattak. Ugyankkor az egész szelepként is működik, ahol kitörhetnek elfolytott energiák, nyilvánosságra kerülhetnek dédelgetett művek. A pillanat aktualitása a fontos, a folyóirat mögött lévő húsz évben is, hiszen a zEtna mindig is szintén szelep volt, mely felszínre engedte a műhelymunkákat, és közelebb hozta őket az olvasottsághoz.
Beszédes úgy véli, minden ilyen kapunak, melyen nyilvánosság elé léphetnek a művek, vannak olyan jó korszakai, amikor mindez szabadon működik. Ilyenkor érvényesülnek azok a belső energiák, melyek a szelepeket működtetik, a cél pedig az lenne, hogy a folyóirat szerkesztői megtartsák ezeknek nyitottságát. Mert itt van a találkozási pont az olvasóval, illetve a szerzők között – egy térbe hozhatóak mindannyian. Mindez nagy nyitottságot igényel, és a túl szigorú szervezői munka elhagyását, mivel nem szabad a magányos íróasztaloknál megszülető remekművek sokaságát szigorúan irányítani. A zEtna mindig is arról szólt, hogy aki fontosnak érzi és a nyilvánosság elé szeretné tárni a munkáit, az megtalálja a fent említett kapukat, a moderátor szűrői szerepe pedig abban merül ki, hogy valóban olvasót igénylő szövegeket engedjen tovább. Túlzásba vinni azonban nem szabad ezt a szerepet, hiszen a folyóirat mégis csak egy próbatér, ahol egyenlő eséllyel indulhat egy harminckötetes szerző azzal, aki most hozza az első versét.
Lázár Szűcs Anikó és Beszédes István (Szögi Csaba felvétele)
Beszédes egyébként felelősségteljesen áll hozzá a maga moderátori szerepéhez, mondván, a nyilvánosság elé nyilván mindig a sikerekkel kell előrukkolni, de ő azt is elárulja, noha ezek az évek alatt cca. száz kötet jelent meg a kiadónál, ám legalább ugyanennyi kézirat is megfordult ugyanott, melyek különböző okokból nem kerültek kiadásra. A fény mögött mindig ott van az árnyék: a húsz év alatt voltak olyan alkotói karrierek is, amelyek nem indultak el, és nem mindegyik siker sem ment el olyan messzire, mit amennyire mehetett volna. De egyértelműen a folyóirat az, ami a majdani kötetek szerzőinek is segít az ismeretlenségből az ismertségbe való áttörésben.
Ami a jövőt illeti, a zEtna vezetője elmondta, továbbra is nyitva tartanak minden csapot, nyitva tartják a szemüket, várják a további lehetőségeket, és ha a múltra tekintünk, akkor a jövő felé is nyugodtan lehet nézni. Annak idején nagy kaland volt számára belemenni egy internetes folyóiratba, amikor arról még senki nem tudta, hova vezethet, ma pedig már látja, hogy óriási lehetőségek mellett mentek el, talán az egész sokkal több is lehetett volna, noha az sem lenne előnyös, ha, a mai értékrendek mellett bekerültek volna a celebek világába... Az „outsider” szerepben viszont nagyon fontosnak és értelmesnek tartja az elmúlt húsz évet, mindenféle problémákra való fókuszálásával, azoknak megoldásával, amit sikerült kifejteni. Mindebben soha nem érezte magát egyedül, és úgy véli, addig is fog működni az egész, amíg ez a helyzet nem változik.
Az esemény társszervezője a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ, támogatói pedig Zenta Község önkormányzata, a Bethlen Gábor Alap és a Nemzeti Kulturális Alap voltak.
