A magyar országgyűlés az utóbbi napokban az ellenzéki rendbontásoktól és az ezeket szankcionálni hivatott házszabályi szigorításoktól hangos. Az 1885 és 1904 között épült Országház falai azonban már számos botrány szemtanúi voltak. Elég, ha csak a hírhedt zsebkendőszavazásra, vagy éppen a Tisza István ellen elkövetett merényletre gondolunk. Bármennyire is szomorú, de az ehhez hasonló jelenetek városunk közgyűléseit sem kerülték el. Egy ilyen esetet elevenítünk fel most tárcánkban.
Szabadka város törvényhatósági bizottsága, Schmausz Endre főispán elnöklete alatt, 1899. szeptember 30-án tartotta meg rendes havi közgyűlését. Az indítványok tárgyalásánál már látszott, hogy a viták hatalmas vihart fognak kavarni. Éles szóváltás alakult ki Mamuzsich Lázár polgármester és legnagyobb bírálója, Mamuzsich Ágoston között. A névazonosság nem véletlen, a politikai ellenlábasok unokatestvérek voltak.
A vihart egy szinte lényegtelen ügy gerjesztette. Mamuzsich Lázár ugyanis lefestette Kovács János festővel a város előző négy polgármesterének arcképét, köztük Mukics Jánosét, akinek megbuktatása révén jutott hatalomra. Mamuzsich Ágoston ekkor Mamuzsich Lázárnak szegezte a kérdést:
„Micsoda jogon festeti le a polgármester Mukics volt polgármester arcképét, akit folyton üldözött és fegyelmi úton kitétetett a hivatalából?”
Az ez után történteket a Bácskai Hírlap október 1-jei száma írta meg. A tudósítást érdemes hosszabban idézni:
„Most olyan jelenetek következnek, a melyek a közgyűlési teremben még nem fordultak elő. Szégyenére válik egész Szabadka város közönségének nemcsak azoknak, akik azt provokálták. Mamuzsich Lázár polgármester óriási lármában odakiált Mamuzsics Ágostonak.
»Ön volt a bűnbak, ki kellene irtani az ilyen gonosz lelket, ön a mestere minden gazemberségnek, gyáva ember.«
Mamuzsich Ágoston:
»Ön haszontalan gazember«
Mamuzsich polgármester:
»az ur gazember«
A főispán erre rendreutasítja a polgármestert Mamuzsics Ágostont pedig figyelmeztette, hogy tartózkodjék a sértések használatától.
Ez semmit sem használt, a polgármester felugrik és e szavakkal, nem betyárok vannak itt mint ön, az ablak mellett lévő vasbotjához kap, felemeli és neki megy Mamuzsics Ágostonnak. A bizottsági tagok halál sápadtan ugranak fel helyükről, a polgármestert megragadják aki kibontakozni igyekszik de nem engedik.
Erre Mamuzsich Ágoston előveszi zsebéből töltött revolverét, a polgármesterre szegezi, de szerencsére Dr. H. Vojnics József sógora hátulról kicsavarta a kezéből.
Mamuzsics Ágó e szavakkal
»lelövöm«
neki megy a polgármesternek, 4 rendőr berohan, hogy ki vezesse, de pártja körül fogja és nem engedi. Végre utat tör magának a főispán elé megy és azt mondja:
»Ez a főispán ur dicsősége« majd a polgármester felé fordul és azt mondja »gyáva gazember«
A polgármester ismét neki rohan de, visszatartják, egymást érik a sértő szavak kölcsönösen, majd ismét neki rohan, széket ragad de kiveszik kezéből, járkál le-fel míg végre halálsápadtan leül.
Ezalatt a főispán 15 percre fölfüggeszti az ülést és eltávozik.”
A helyi lapok címlapon foglalkoztak a közgyűlésen történtekkel. A Bácskai Hírlap még egy vezércikket is szentelt az esetnek, amelyben a város kétes hírnevéhez is méltatlannak ítélte a közgyűlésen történteket. A helyi politikai botrány még az országos lapokba is bekerült.
A botrány utáni első közgyűlésen, amelyre 1899. november elején került sor, a rendőrök a közgyűlési terem bejárata előtt elvették a képviselőktől a botokat és revolvereket. A Bácskai Hírlap tudósítója megtekintette az összegyűjtött fegyvereket, és a színükről megállapította, hogy ott többségben voltak az ellenzéki botok, és levonta a következtetést, hogy a közgyűlésen az ellenzékiek nyertek volna.
