EGY EZOTÉRIAI TANÁCSADÓ NAPLÓJÁBÓL

Vissza ne térjen a múlt!

Pénzes Etelka

2019. november 16., 22:47

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 20 év folyamán jegyeztem fel. Minden történet valódi, csak a neveket változtattam meg a klienseim iránti diszkréció miatt. Bizonyára mindenki talál majd valami hasznosat a maga számára.

– Önhöz fordulok, mivel nagy bajtól szabadultam meg nemrég, de félek, nehogy valahogyan visszatérjen ismét a probléma. Nem is tudom, honnan is kezdjem...

– Legjobb lenne, ha előbb elmondaná, mi az a probléma, ami volt, aminek a visszajövetelétől tart?

– Engem valaki mindig bántott, megvert, semmibe vett, okolt, kritizált, lenézett.

– Itt nagyon fontos, hogy mikor kezdődött a probléma. Minél régebb óta tart, annál mélyebben van önben, annál súlyosabb az eset, s annál nehezebb a kiküszöbölés. Mikor történt az első eset, amire emlékszik?

– Kisgyermek koromban megvert apám, s ordított rám, hogy ne sírjak, mert ha sírok, kapok még verést.

– Mit érzett akkor ön?

– Emlékszem, majd megfulladtam, nyeltem a könnyeimet, alig kaptam levegőt, s úgy éreztem, nem tudom tovább visszafojtani a sírást, s újra zokogni kezdtem. Ekkor ő még erőteljesebben püfölt, s ismét rám förmedt, hogy egy hangot se halljon, mert folytatja. Emberfeletti erővel sikerült csak visszafojtanom a sírást, erős fájdalmat éreztem a mellkasomban, köhögni kezdtem, amíg ő üvöltözött, hogy: „Kuss, mert kapsz még!” nem értettem, hogy ő, aki a kis játékomat vette nekem, amit úgy szerettem, most miért viselkedik így. Másnap azután megsimogatott, megpuszilt, de pár nap múlva azért, mert evés közben beflekkeztem a ruhámat, azonnal nekem ugrott, szidott, azt mondta, hogy ügyetlen vagyok, velem csak baj van, nem érdemlek semmit, s ütött, miközben azt üvöltözte, nehogy megpróbáljak sírni. Összekavarodtak bennem az érzések. Szerettem is őt, féltem is tőle, gyűlöltem is, de szégyelltem és okoltam is magamat, s mindezt egyszerre éreztem.

– Értem. Nos, ha ilyen erős érzelmek kavarogtak önben, ez egy nehezebb karmára utal, ami bizonyára az ön horoszkópjában is megmutatkozik, s biztos vagyok benne, hogy nem ez az egyetlen személy az ön életében, aki megkeserítette az életét. Annyit mondjon még el, hogy elpanaszolta ön valakinek is akkor, gyerekként ezt a bánásmódot, tudott-e anyukája vagy a nagyszülők közül valaki erről?

– Tudtak, de nem reagáltak. Anyuka félt, egyszer akart megvédeni, de akkor őt is megütötte apám, a nagyszülők pedig hallgattak. Úgy tanultam meg, hogy senkinek sem kell erről beszélni. Ez meg is maradt bennem, erről soha nem is beszéltem senkinek, egy barátnőmnek sem mondtam el, férjemnek, gyerekeimnek sem. Ami pedig az ön föltételezése, igen, pontosan így történt, hogy mások is bántottak. Néhány osztálytársam is megütött, kigúnyolt, kinevetett, csúnyán beszéltek velem. Ezt most csak önnek mondom el, csak azért, mert elmondhatom telefonon, nem ismerjük egymást, s bármelyik pillanatban, ha akarom, letehetem a kagylót. Ám talán csak ön segíthet. Arról van szó, hogy férjhez mentem, s a minta, amit otthonról hoztam, megismétlődött. A párom ütött, szidott, összetörte bennem az utolsó csöpp reményt is.

– Sajnos, sok bántalmazott nő tűri ezt, nem válik el, pedig ezzel nem tesz jót sem magának, sem gyermekeinek. Gondolom, ön is talált rá kifogást, hogy miért is nem válik el?

– Hát igen, először is nem volt hova mennem. Apámhoz, neki panaszkodtam volna a verés miatt, aki ugyanolyan fából volt faragva, mint a férjem? Én ezt természetesnek vettem, mert ezt szoktam meg. Bennem a szeretet szenvedéssel, bántalmazással párosult, külön talán nem is létezik.

– Ugye, a gyerekét is ütötte a férje? Próbálta-e ön megvédeni őt?

– Ugyan, hogyan tudtam volna? Hiszen nem beszéltünk róla. Ha próbáltak valamit mondani ezekről a kínos dolgokról, én szótlanul kimentem, nem válaszoltam. Azután abba is maradtak az ilyen jellegű témák.

– Dolgozott ön? A munkatársai nem vettek észre semmit?

– Minden foltot kimagyaráztam. Mondtam, hogy elestem, megszédültem, nekimentem valaminek, egyszer a kórházba is kerültem. Előtte a párom meg is fenyegetett, nehogy eláruljam, mert megöl, máskor a gyerekkel fenyegetőzött, hogy annak árt, ha elárulom. Ám ezt csak a veszélyesebb eseményeknél tette, a közönséges, ha nem is mindennapi, de sűrű pofonoknál vagy rúgásoknál csak szidott.

– Maradt-e önben szeretet iránta?

– Igen. Sokszor magamat okoltam, s igazat adtam neki a bántalmazásért. Sok esetben ügyesebb lehettem volna, szófogadóbb, kedvesebb...

– Mi van most a párjával?

– Pár éve meghalt, s mivel anyám sem élt már, apám hazahívott, hogy viseljem gondját, mert kell az asszonyi kéz a házban.

– Talán nem kezdte el ismét ütni?

– Volt, amikor ráncigált, volt amikor hozzám vágta a tányért, ha nem ízlett neki az étel. Mindig rettegtem, hogy vajon hogy fog reagálni.

– Él-e még az apja?

– Pár hónapja meghalt. Azóta egyedül élek, s ekkor döbbentem rá, hogy milyen jó is nyugalomban lenni. Talán jogom lett volna ezelőtt is így élni? Azóta elolvastam néhány könyvet, s a reiki energiával és kristályokkal is próbálkoztam. Tudom, hogy nem kellett volna mindezen keresztülmennem, ha bátrabb vagyok. Végre kezdem belátni, hogy nem énbennem volt a hiba. Úgy érzem, elvettek egy részt a lelkemből, s gondolom, hogy az ön terápiájával, gyakorlataival, meditációival, rítusaival, esetleg tükrök által gyógyíthatok a lelkemen, visszakaphatom a hiányzó részt.

– Igen, ezek a dolgok sokat tudnak segíteni, el fogom küldeni önnek. De miért fél ismét attól, hogy visszatér a múlt, amikor ilyen szépen pozitív irányba kezdett menni?

– Azért, mert a fiamék nemsokára oda akarnak költözni hozzám, s ő pedig elég sokat iszik, s olyankor agresszív. Nem szeretném, ha együtt élnénk, ha az erőszak áldozata vagy tanúja lennék, de nem mondhatom meg nekik. Talán jobb lesz, ha egy másik városba költözöm, és itt hagyom nekik a házat. Kivételesen, most már van pénzem is. Már az elképzelésem is megvan, egy kis erő és hit, amelyet e pár hónapban összeszedtem, s az ön segítségével képes is leszek ezt teljesen végbevinni.

– Azt igen jól tenné, ha elköltözne,  mert az ostor biztosan ismét önön csattanna. Ezek a gyakorlatok kitisztítják az ön lelkét, visszakapja a hiányzó darabkát, s meglesz a kellő erő és kitartás is!


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége