– Egy olyan költőnek állítunk tartós emléket, aki legfontosabb alkotói küldetésének azt tartotta, hogy elhozza a változást ebbe a „mi kis tenyérnyi” magyar valóságunkba, és hogy hírt vigyen el innen az „elkülönültektől”. Értéket teremteni, s annak hírét elhinteni. Nemes és nagyszerű feladat, amelynek példáját épp az ő életművében fedezhetjük fel – fogalmazott beszédében szombaton Udvarnokon Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke Szűcs Imre elhunyt helybéli költő emléktáblájának ünnepélyes leleplezésekor, a IX. Szűcs Imre gyermekvers- és prózamondó verseny megtartása előtt, melyet lapunk Jó Pajtás gyermekmelléklete szervezett meg az idén is.
Ökrész Rozália, Molnár Krekity Olga és Hajnal Jenő az emléktáblánál (Ótos András felvétele)
– Gyermekversei az ember és a természet egységét ünneplik, azt a harmóniát, amely a legkisebbeknél még életfeltételnek számít. Ezt tudatosítani és megvédeni volt Szűcs Imrének a legszebb, legfelelősségteljesebb feladata a valóság fájdalmas és halálos ölelésének közelében is. Gyermekversei – minden teher és súly ellenére – az életöröm jegyében fogantak: formájuk, rímképletük és motívumaik szerint változatosak, sőt gyakran talán túl egyszerűen és könnyen kínálják a bensőséget és a gondtalanságot is a fiataloknak – beszélt a továbbiakban az alkotó költészetének jellegzetességeiről Hajnal.
Az MNT elnöke kifejtette, igazán a költő szülőfalujában értjük meg, miért tudott olyan csodálatosan természeti örömökről beszélni: téli élményről és nyári idillről, azaz „falusi hétköznapokról”: a költő ifjúkorának színterei ezek, mégpedig úgy, amint épp a múltba vesznek.
– Költőre emlékezni, emlékére évről évre közösségteremtő és megőrző gyermekvers- és prózamondó versenyt szervezni, ennek a háznak a falára pedig emléktáblát helyezni... Mindez csak azt üzenheti bárkinek, aki erre a tájra téved, hogy a költő szülőfalujának fiatalja és öregje, egykori barátai és jó ismerői, mi, akik most együtt vagyunk, hiszünk a költő szavának, hiszünk az isteni „végtelenben” – hangsúlyozta Szűcs verssorait idézve Hajnal.
Nagy Magdolna, napilapunk Jó Pajtás gyermeklapjának újságíró-szerkesztője a kezdetektől kiállt a költő munkásságát megörökítő emléktábla ügye mellett. Beszédében Udvarnokon elmondta, mindig is eredeti szellemeket termő vidékünknek egyedi alakja volt Szűcs Imre, a Jó Pajtás irodalmi rovatvezetője és a Magyar Szó néhai munkatársa. A lexikon hidegen és röviden jegyzi róla: hírlapíró, költő, műfordító. Mindhárom műfaj területén hasznos munkát végzett, ám emlékét alighanem gyermekversei őrzik leginkább, mutatott rá a szerkesztő.
Varjú Márta főszerkesztő a versek ismeretének fontosságáról beszélt (Ótos András felvétele)
– Talán épp ez vezérelte gyermeklapunkat és a mellette álló Magyar Szót a Szűcs Imre nevét viselő, magyar oktatást és művelődést fejlesztő helybeli társulást, a Forum Könyvkiadó Intézetet, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetséget, továbbá a bégaszentgyörgyi és a kishegyesi önkormányzatot, hogy megszívlelje Pál Károly ötletét, és útjára indítsa gyermekversmondó versenyünket éppen itt, Szűcs bánáti szülőfalujában, ahol már akkor, 2011-ben sem volt magyar nyelvű oktatás. Megvolt viszont az akarat arra, hogy az általános iskolás korú szavalók és felkészítő tanáraik évente egyszer elhozzák a vajdasági magyar költészet remekeit ebbe a kis helységbe. Nem titkoltan éltetett bennünket az a remény is, hogy jelenlétünkkel az itteni magyarságot is erősítsük, elhintsük a „mindig van újrakezdés” gondolatának magvát. Az idén elérkeztünk kilencedik versenyünkhöz – mondta Nagy Magdolna, aki köszönetet mondott minden feladatot vállaló szervezőnek, pedagógusnak, gyermeknek a részvételért, Molnár Krekity Olgának, a zsűri oszlopos tagjának az elképzelés melletti kitartásért, az MNT-nek pedig a nélkülözhetetlen támogatásért.
A jelenlevőket üdvözölte Lázár Jenő bégaszentgyörgyi községi tanácsnok, Dejan Melar, az udvarnoki helyi közösség elnöke, Kónya Sándor verséneklő pedig megzenésített verseket adott elő saját gitárkísérettel. Az emléktáblát Hajnal Jenő, Ökrész Rozália, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatója és Molnár Krekity Olga leplezte le.
Vajdasági magyar költő verseit kell elhozni az udvarnoki versenyre, egy kiemelhető pozitívuma ez a megmérettetésnek, mondta el nyilatkozatában Molnár Krekity a megmérettetéssel kapcsolatban, s reményét fejezte ki: a hagyomány tovább él majd e bánsági faluban. Pál Károly ötletgazdaként közölte, a szavalóverseny olyan esemény, amely megerősíti a szórványban élőket, Udvarnokon épp olyan szükség van erre, mint Maradékon vagy Tordán. Megvalósult, amit már régen megálmodtunk, jelentette ki az emléktábla kapcsán.
A versmondókat Varjú Márta, a Magyar Szó főszerkesztője üdvözölte. Bátorító szavakat közölt, s azt mondta, a vers- és prózatanulás majd szereplés egyben magabiztosságot is ad, agytornát jelent, s az élet számos más területén nyújt hasznosítható tudást. Olvasásra buzdította a gyerekeket: az anyanyelv szeretete az, ami tovább viszi a tanulókat életútjukon, húzta alá.
A tehetséges tanulók szerepléséről, a verseny részleteiről, eredményeiről a Jó Pajtásban részletesen beszámolunk.
