Palacsintaillatú traktorok

Erdélyi Géza törökfalui termelő otthon készít biodízelt napraforgóból és repcéből

Csincsik Zsolt

2019. november 10., 16:18

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

A törökfalui gazdálkodó évente ezer-egynéhány liter biodízelt készít otthon a gazdasága szükségleteire a saját maga által megtermelt napraforgóból és repcéből. Erdélyi Géza tizenöt hektáron gazdálkodik, de ritkán jár a benzinkútra gázolajat vásárolni, mert a két traktort leginkább biodízellel hajtja, palacsintaillatot húzva maga után, bármerre jár. A melléktermékként keletkező napraforgó- és repceszakot pedig megeteti a jószágokkal, mivel harminc szarvasmarhát és néhány sonkást is tart. A biodízel üzemanyagot készítő berendezést négy éve vásárolta a Prosperitati Alapítvány támogatásával, és azóta 5000 liter üzemanyagot készített. A törökfalui termelő szerint nagy beruházás volt a berendezés megvásárlása, de neki megérte.

 Erdélyi Géza az egyik palacsintaillatú traktornál (Csincsik Zsolt felvétele)

Erdélyi Géza az egyik palacsintaillatú traktornál (Csincsik Zsolt felvétele)

A kisajtolt olajat kádakba gyűjtik, ahol leülepszik (Csincsik Zsolt felvétele)

A kisajtolt olajat kádakba gyűjtik, ahol leülepszik (Csincsik Zsolt felvétele)

– Négy-öt éve kezdett egyre drágább lenni az üzemanyag, és a jószágoknak a takarmányadalék, a napraforgószak, ezért elhatároztam, hogy ez ügyben lépni kell valamit.

A Prosperitati Alapítvány kiírt egy pályázatot nagyobb értékű eszközök támogatására. Reméltem, hogy talán megpályázhatom a támogatást a biodízel üzemanyagot készítő gépre, mert a vetéstervemben több hektárnyi napraforgó volt, de két-három hektáros napraforgó-termeléssel már lehet igényelni ilyen gépet. Azonnal elkezdtem keresni a megfelelő gépet, majd az újvidéki mezőgazdasági kiállításon rátaláltam arra a nagykárolyfalvi (banatski karlovaci) cégre, amely biodízel-processzort és olajprést gyárt. A gép megvásárlásával két legyet ütöttem egy csapásra – mesélte Erdélyi Géza. – Meglett a napraforgószak, amit a tehenekkel és a többi jószággal megetetek. A növényi olajból pedig biodízelt készítek a traktorokba, amelyeknek jelentős volt a gázolaj-fogyasztása a mezőgazdasági munkálatok során. A Prosperitati Alapítvány támogatásával vásároltam meg a két gépet, amelyek 667 000 dinárba kerültek.

Az olajprés volt a drágább, 307 500 dinár, a biodízel-processzor a szűrővel, a töltőpisztollyal 249 000 dinár volt. Ez jelentős befektetés azoknak, akik spórolni szeretnének, de főleg azoknak érdemes beszerezni, akiknek van földjük és meg tudják termelni hozzá az alapanyagot. A biodízel-alapanyagként szolgáló növényi olaj készülhet napraforgóból és repcéből. Tavaly nem sikerült a repce, így az idén csak napraforgóból készítek biodízelt. Ez kifizetődik, mivel most már a rendes dízelüzemanyag 160 dinár körül alakul. Ez így sokkal kedvezőbb, literenként 40 dinárral olcsóbban tudom előállítani a biodízelt. Ezenfelül nekem megmarad a szak. A 100 kiló szak 3000 dinárba kerül. A 300 kiló napraforgóból megmarad 200 kiló szak, a többiből körülbelül 100 liter olaj lesz. Aki nem tudja eladni a szakot, annak nem biztos, hogy megéri. Az itthon készített üzemanyag literje így még 1 euróba sem kerül – magyarázta a gazdálkodó.

Az olajprésből a vödörbe kerül az olaj, a zsákba a szak (Csincsik Zsolt felvétele)

Az olajprésből a vödörbe kerül az olaj, a zsákba a szak (Csincsik Zsolt felvétele)

A berendezés lelke, a biodízelt készítő gép (Csincsik Zsolt felvétele)

A berendezés lelke, a biodízelt készítő gép (Csincsik Zsolt felvétele)

Erdélyi Gézától megtudtam, hogy az átlagos napraforgónál 100 kilóból 30 liter olajat lehet kipréselni, de az olajrepcéből lefolyik 45 liter is. Emellett a repce sajtolása haladósabb munka, mert apróbb szemű a termény. A napraforgóból naponta 500–600 kilót szokott kipréselni. A gépek egyébként a családi ház melletti melléképületben vannak felszerelve, és mindössze néhány négyzetméternyi területen elférnek. A termelő elmondta, hogy a folyamat a termény sajtolásával kezdődik. Ehhez megfelelő hőmérsékletűre kell felmelegíteni az olajprést, mert különben eldugul. A termény a padlásról érkezik az adagolóba, majd az olajprésbe, ami folyékony növényi olajat és szakot készít belőle. A növényi olajat a termelő vödörbe, majd nagyobb méretű kádba gyűjti, majd miután leülepedett, leszűri és onnan meregeti át a kívánt mennyiséget a biodízelt készítő berendezésbe:

– Egyszerre 90 liter biodízelt szoktam készíteni, mert ennyi a maximális mennyiség, mivel a gép 120 literes. A 90 liter olajhoz ugyanis közel harminc liter adalékot kell hozzáadni. Ehhez az olajmennyiséghez 20 százalék metanol jár, valamint 70–80 dkg káliumszóda. A metanol cseppfolyós és ezt vegyítem a másik adalékkal. A gép közben végzi a dolgát, amikor eléri a 55 Celsius-fokos üzemi hőmérsékletet, akkor beleöntöm az adalékot. Majd két órán át dolgozik, amikor elkészült a biodízel, akkor leáll. A gyártáshoz szükséges adalékot minden alkalommal meg kell vásárolni. Ez vonja ki az olajból a glicerint. A folyamat végén ugyanis 20 liter glicerint külön leengedek a gépből melléktermékként. Ezt hordóba gyűjtöm, egyelőre nem tudom, hogy mi lesz vele, próbálok szappanost keresni, aki megvásárolná. Hiszen szappant lehet belőle készíteni, az olajos kezet nagyon szépen meg lehet vele tisztítani. A biodízelt pedig a töltőpisztolyon keresztül vagy egyenesen a traktorba töltöm vagy kannákba. Én már lassan három éve biodízellel hajtom a traktorokat, és meg vagyok vele elégedve.

A saját készítésű, friss szakot jobban szeretik a jószágok (Csincsik Zsolt felvétele)

A saját készítésű, friss szakot jobban szeretik a jószágok (Csincsik Zsolt felvétele)

A gépek teljesítménye megfelelő, nem tapasztalok semmilyen különbséget. Esetleg csak a palacsintaszagot, amit a traktorok árasztanak az utcán. A tavalyi évben volt olajrepcém és annak érdekes módon nincsen az a jellegzetes illata, de a napraforgóból készült biodízel palacsintaillatú. Előfordult már, hogy nem sikerült elkészíteni az üzemanyagot, mert pontatlanul kevertem össze az adalékokat, nem megfelelő mennyiségű káliumszódát tettem bele. Volt olyan, hogy reggel nagyon kellett volna az üzemanyag, de egy csepp sem volt. Gyorsan összeöntöttem, fejből tudtam az adagot, de benne maradt a glicerin, így 90 liter használhatatlan lett. Utólag ezt felhasználtam, 10 literenként hozzáadtam 80 liter olajhoz. Nem ment kárba, de aznap nem lett üzemanyagom, és dolgozni sem tudtam vele. Eddig az elmúlt négy év alatt 5000 liter üzemanyagot legyártottam, évente ezer-egynéhány litert. Szerintem ez sokkal környezetkímélőbb, mint az ásványi olaj, amit a föld mélyéből szívnak ki, ami idegen szénhidrogén. Ez természetes, mert itt termett a föld felszínén – közölte Erdélyi Géza.

A törökfalui termelő szerint a befektetés három-négy év alatt megtérült. Az olcsóbb üzemanyag és szak mellett neki sokat jelent, hogy folyamatosan friss takarmányt adhat a jószágoknak, ami meglátszik a tejhozamon és a súlygyarapodáson is. Megjegyezte, hogy a gépek fenntartása költséggel jár, és folyamatos tisztítást és karbantartás igényel. A cég szervizeli is a gépeket, valamint náluk lehet beszerezni azt a szűrőt, amelyet 1000 liter átengedése után érdemes kicserélni. Egy szűrő egyébként 25 euróba kerül. Erdélyi Géza szerint a biodízel már olyan minőségű, hogy a D2-es gázolajjal is felveszi a versenyt. Ismer olyan személyeket, akik biodízellel hajtják a gépkocsijukat, de egyesek a legmodernebb kombájnokba is ezt töltik.

Erdélyi Gézának egy euróba se kerül az otthon készített üzemanyag (Csincsik Zsolt felvétele)

Erdélyi Gézának egy euróba se kerül az otthon készített üzemanyag (Csincsik Zsolt felvétele)

– Ritkán vásárolok a benzinkúton dízelolajat. A gépeim eléggé le vannak szaladva, ezért télidőben szoktam vásárolni. A –20 Celsius-fokos hidegben muszáj egy kicsit „hígítanom” a biodízelt, de akkor is a minőségesebb üzemanyagot veszem. Azzal pótolom egy kicsit, hogy berobbanjon a traktor, és ne kelljen vele kínlódni. Volt olyan időszak, amikor nem volt pénzem gázolajra, hanem csak a biodízelt használtam, előtte egy kis forró vízzel megmelegítettem a motort és már gyújtott is. A traktorokba használom, és nagy segítség, mert mindjárt észreveszem a pénztárcámon, ha el kell szaladni a benzinkútra. Sokba kerül az üzemanyag, a haszon java elmegy gázolajra. Magyarországon és Ausztriában olcsóbb az üzemanyag, mint nálunk. Tíz éve 32 dinár volt a tej literje, most 24 dinár. Akkor 80–90 dinár volt a gázolaj literje, most 160 dinár. A jószágnak viszont ugyanannyi takarmányt kell adni. A kukorica kilója volt 27 dinár, jelen pillanatban pedig 14 dinár – mondta keserűen a termelő.

Ez jelentős befektetés azoknak, akik spórolni szeretnének, de főleg azoknak érdemes beszerezni, akiknek van földjük és meg tudják termelni hozzá az alapanyagot. A biodízel-alapanyagként szolgáló növényi olaj készülhet napraforgóból és repcéből.

Átlagos napraforgónál 100 kilóból 30 liter olajat lehet kipréselni, de az olajrepcéből lefolyik 45 liter is. Emellett a repce sajtolása haladósabb munka, mert apróbb szemű a termény. A napraforgóból naponta 500–600 kilót szokott kipréselni.

Ez így sokkal olcsóbb, literenként 40 dinárral olcsóbban tudom előállítani a biodízelt. Ezenfelül nekem megmarad a szak. A 100 kiló szak 3000 dinárba kerül. A 300 kiló napraforgóból megmarad 200 kiló szak, a többiből körülbelül 100 liter olaj lesz.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége