Ez a 100. Kalandtúra, amelyre elkalauzolom önöket. Az ilyen kerek számokat általában valami nagy dobással szokták emlékezetessé tenni a szerzők. Akik elsiklottak a cím felett, joggal reménykedhetnek még, hogy ma egy különleges helyre látogatunk el, minimum Berlinbe, Moszkvába, Londonba vagy Párizsba. Nos, azok jártak a legközelebb a mai célállomásunkhoz, akik a német fővárosra tippeltek. A lengyel–német határ legészakabbi szárazföldi pontjára megyünk, a Świna folyó torkolatánál épült nyolcszáz éves lengyel kisvárosba, Świnoujściébe. Itt még biztosan nem jártak.
Én sem terveztem, aztán az élet úgy hozta, hogy ezen a helyen pillantottam meg először a Balti-tengert. Idővel persze Malmőtől Szentpétervárig bejártam az északi és a déli part nagyobb városait, de emlékezetes marad a találkozás az első skandináv tengerparti településsel a mediterrán vidék kikötővárosai után.
Świnoujście bemutatását legtöbben a világítótoronnyal kezdik. A városképet ma is meghatározó tornyot 1857-ben emelték a Świna folyó torkolatánál (Świnoujście jelentése: a Świna torkolata). A 68 méteres magasságával a Balti térség legmagasabb tengeri világítótornya, de a világ 15 legmagasabb ilyen típusú építményei között is helyet kapott. Tetején két fényszóró mutat támpontot a hajósoknak: a vörös fény déli irányban villog, és lényegében a folyón hajózókat segíti. A fehér fényt páramentes időben 25 tengeri mérföldre (kb. 45 km) juttatják el a prizmák a szélrózsa minden irányában.
Építésekor az egész tornyot nyolcszögletesre építették a németek, száz éve alakították át a lengyelek. A nyolcszögletű talapzatra az első szint fölé henger alakú torony került. Tetején, 300 lépcső magasan galéria várja a látogatókat. Mondani sem kell, milyen a kilátás odafentről. A torony tövében áll a Toronyőr háza, amelyben állandó kiállítás mutatja be a világítótorony másfél évszázadát. A város másik érdekes építménye a tengerparton emelt szélmalom, a Stawa Młyny. A szélmalom ma már nem üzemel, de kedvenc találkahelye az észak-lengyel kisváros fiataljainak és a várost felfedezni igyekvő turisták kiindulópontja.
A Svédországot Görögországgal összekötő tengeri és közúti folyosón lévő pici város sok meglepetést és furcsaságot tartogat. A központban épült Krisztus Király templom főhajójában például egy fából készült vitorláshajó lóg a mennyezetről. A protestáns templomot lebontották, de a tornya megmaradt, és a 222. lépcső felett pici kávézó működik. A Karsibóri gótikus templomban félezer éve mutatnak be szentmiséket. A város erődje az Angyalvár, amely a római Angyalvár kicsinyített mása. Érdekessége, hogy a két világháború között minden nyílászáróját hermetikusan záródó ablakokra és páncélajtókra cserélték, így készítették fel egy esetleges atomtámadásra, amely szerencsére sohasem következett be. A vár állítólag össze van kötve a Świnoujście határában épült titkos föld alatti várossal, amely 1995-ig működött, és csak néhány magasrangú katonatiszt ismerte a titkos parancsnokság lejáratát, infrastruktúráját és működését. Békésebb vizekre evezve, a valamikori városháza épületében kapott helyet a Mélytengeri Halászati Múzeum, amely egyedi kezdetleges navigációs rendszereket, tengeri tájékozódáshoz szükséges eszközöket bemutató tárlattal várja a látogatókat.
Świnoujściét egy nap alatt fel lehet fedezni, meg lehet ismerni, és bele lehet szeretni. Az egyszerű lengyel mindennapok elvegyülnek a precíz német életstílussal és a skandináv tengeri hagyományokkal. Świnoujście egy pici város 44 szigettel a Balti-tenger partján, ahol összefut három világ, három történelem, három nemzet. Azt mondják a helyiek, hogy itt kezdődik Lengyelország. Nekem ott kezdődött a Balti-tenger, önöknek pedig itt kezdődik a következő 100 Kalandtúra.
