Mint ahogyan már megírtuk, az adatok szerint a Limán mint külön városrész a XIX. században kezdte el fejlődésének útját. Ennek a régi Limánnak a fejlődése és fejlesztése a két világháború között teljesedett ki, ekkor vált külön városrésszé. Az akkori városrész utcahálózatát is ekkor tervezték meg, a még nem kiépült utcáknak pedig már előre nevet adtak.
Az igazi városrésszé való felfejlődés ebben a formában, amilyennek ma ismerjük a Limánt, a városnegyed modern városrésszé való kiteljesedése a második világháború utáni időszakra esik. Az úgynevezett tömbházakat a jövő Limánjára, a megtervezett és a természetes adottságokat kihasználó városrendezési elvek alkalmazásával, az akkor „mikrokörzetnek” nevezett városrészbe, az újvidéki urbanisták „többemeletes házakat, egyetemi központot, széles, árnyas utcákat és sportterepeket álmodtak”. Már akkor világossá vált, hogy az ugyan nem is olyan régen kiépült városnegyed összes villáját és kertes házát le kell bontani, helyén az új Limán fog felépülni, amelyet a város „legreprezentatívabb” negyedének terveztek. Az 1961-ben megjelent újságcikk arról írt, hogy az új Limánon, amelyet a Munkás utca, a jövőben kiépülő Október 23. sugárút és a Duna között fognak kiépíteni, kb. 15 000 ember fog lakni, két kisebb és nagyobb lakóközösségben. Ez a városrész a központtól mintegy 1,5-2 kilométer távolságra lesz. Ide tervezték az egyetemi várost és a sportközpontokat, a gépészeti és technikai fakultással és az élelmezési intézettel. A sportközpontot, a Vojvodina és Újvidék stadionjával, a segédpályákkal és a kissportok számára kiépülő pályával képzelték el. A már kiépült diákpályát meghagyták, a Mezőgazdasági Kar, a pedagógiai központ és az építendő Bölcsészkar és a melléképületek, valamint az egyetemi étterem és a klub újonnan épült volna. A Limán többi részén csak lakóépületeket terveztek, boltokkal, egészségügyi, vendéglátóipari objektumokkal, két iskolával és különböző szolgáltatásokat nyújtó üzletekkel. Az új városrészt két nagy útvonal szelte volna át, és kötötte volna össze a Duna-parti sétánnyal. Az egyik a már meglévő Fruška gorai út, és a kiépítendő Október 23. sugárút lett volna. A két általános iskola mellett a Limánon 4 napközi felépítését is tervezték, mindegyiket 85 férőhellyel és egy mozival is ellátott kultúrotthonnal. Az újonnan kiépült városrészt együttes hőtelep fűtené, amely óránként 80 tonna vízpárát termel.
Hogy ez megvalósuljon, a két világháború között kiépült 362 földszintes ház lebontását tervezték, ez kb. 1 milliárd 20 millió dinárba került volna. Hogy komolyan tervezték az új városrészt, arról az is tanúskodik, hogy erre a városrészre 81 hektárt szántak, amelyen a népesség sűrűsége 1 hektáron 485 személy. Egy épületet sem terveztek 4 szintnél alacsonyabbra, a legmagasabb épületek pedig 12 emeletesre tervezett toronyházak, 280 000 négyzetméternyi lakóterülettel, amelyben mindenfajta nagyságú lakás megtalálható lesz. Az egyszobástól, amely tulajdonképpen a szállószobákhoz hasonló, a három- és négyszobásig, amelyben a nagycsaládok élhetnek majd. A legnagyobb számban azonban kétszobásakat terveztek, amelyeket akkor a négytagú családoknak láttak elő a városrendészek. Erről az új városrészről 1961-ben többórás vita után döntött Újvidék község urbanisztikai tanácsa és a városi urbanisztikai bizottság. Az akkori tervek szerint a jövőben kiépülő városrész képe a „karcsú tízemeletes toronyházak, széles zöldfelületekben bővelkedő, széles sugárutakkal átszelt és kétoldalról a Dunával övezett, sportpályákkal és rekreációsközpontokkal ellátott” városrészt álmodtak akkor Újvidéknek.
Az akkori tervek azonban az évek folyamán és Újvidék gyors városfejlődésének köszönhetően az akkor tervezett két lakókörzet napjainkra négyre növekedett. Ma a Limánok, amelyből hivatalosan 4 van, az ötödiket pedig tervezik, 226 hektáron fekszik, 2010-ben 32 898 újvidéki élt ebben a ma is még modernnek és új városrésznek számító negyedben. Az újvidékiek szemében a Limánokon élni ma is még presztízsnek számít, a lakások ára pedig az egeket veri.
